Ugyan a svájci első osztályú Ambri-Piotta programja miatt a kanadai-olasz Diego Scandella nem tudott eljönni az Olimpiai Selejtező Torna hetére, nemhogy csökkent volna, nőtt a magyar férfiválogatott szakvezetősége. De nem véletnelül: működik ugyanis a Magyar Jégkorong Szövetség edzői programja, amely keretében vendégedzőként Mayer Péter és Jukka Kontsas is segített a nagycsapatunk edzői stábjának. E Hétvégi olvasmányunk róluk szól.
Víz-víz, csak a halmazállapot más, szokták mondani néha, amikor a kétezres éves két sikerválogatottja, a férfi vízilabda- és a jégkorong-válogatott közti párhuzamokat vonogatják. Az sem mellékes, hogy a két nemzeti csapat jóban van egymással: 2013-ban például a Budapesten tartott divízió 1/A világbajnokság szünnapján a pólósok meglátogatták a hokisainkat a Margitszigeten, a szállodában – mire a fiúk másnap nyertek Kazahsztán ellen.
Korongosaink aztán a nyáron viszonozták a látogatást a Szigeten, csak már egy házzal odébb, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában, ahol a pólóválogatott készült a világbajnokságra – amit meg is nyert aztán. Jótékony hatással vannak tehát egymásra a csapataink, amelyek sportágai viselnek rokon vonásokat, például a sikerek után azonos folyamatok játszódnak le.
A diadalok elsősorban az uszodákban és jégcsarnokokban megjelenő gyerekszámban tükröződnek, ami viszont kitermeli a problémát, hogy kevés a víz-, illetve jégfelület, na meg a szakember. Szerencsére az országban az uszodák és a jégcsarnokok is gombamód szaporodnak, a Magyar Jégkorong Szövetség pedig arra is gondosan ügyel, hogy folyjon az edzőképzés is: az elmúlt héten például két vendégedző is végigdolgozta az Olimpiai Selejtező Torna előtti felkészülési napokat, és magán az OST-n is tevékenykedett.
Az egyaránt a MOL Liga-, magyar bajnoki és Magyar Kupa-címvédő DVTK-jegesmedvékhez tartozó Mayer Péter és a finn Jukka Kontsas csatlakozott tehát a magyar férfi felnőttválogatott stábjához, amely a 2015–16-is évadban hivatalosan így fest:
- Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz
- Edző: Majoross Gergely, Diego Scandella, Sille Tamás, Tokaji Viktor
- Kapusedző: Gary Clark
- Erőnléti edző: Puskás Sándor
- GM: Nagy Attila
- Csapatvezető: Imre Lajos
- Orvos: Majzik Ernő
- Fizioterapeuta: Bagonya Imre, Sashalmi Tamás
- Felszerelés-menedzser: Nagy József
„Az idénynek felnőtt klubcsapat vezetőedzőjeként láttam neki, így habár az elmúlt tíz évben folyamatosan dolgoztam az utánpótlás-válogatottaknál – és a Glen Williamson vezette szakvezetőségtől pozitív visszajelzéseket kaptam –, nagyon valószínűnek tűnt, hogy ebben az idényben ez nem fog menni, hiszen a DVTK-Jegesmedvéket nem hagyhattam volna ott egy-két hétre. Ugyanakkor szeretnék tovább fejlődni, lehetőleg már a felnőtt szakágban, így jött az ötlet és lehetőség, hogy akkor vendégedző legyek a nagyválogatottnál – kezdte Mayer Péter.
– Már az első IIHF-szünet idején, novemberben is dolgoztam a csapatnál, ám Stavangerbe nem utaztam el, hiszen a stáb rég kialakult. A BS-ben az OST-n viszont így is, úgy is a férfi felnőttválogatottal lettem volna, attól függetlenül, hogy közben a klubban már nem én vagyok a nagycsapat vezetőedzője.
A válogatottnál a munkatársak azonnal teljes jogú tagként kezeltek minket Jukkával. Mi intelligensen kerestük a helyünket, ám Rich nyitottsága és szakmai korrektsége nagyszerű alap volt, igyekeztünk nem beledumálni a dolgokba, de ő mindig és mindenbe bevont minket, éreztette, hogy számít a tudásunkra.”
Mayer és Kontsas is az edzőtábor nyitásától az OST zárásáig a csapattal volt, részt vettek a jeges edzések levezénylésében, a keret és a napi csapat kialakításában, a játékosokkal folytatott kommunikációban és az ellenfélelemzésben is.
„Magas szintű jégkorong, nagy tudású edzőkkel, ezek az elsők – felelte Kontsas, amikor a hét értékelésére kértük. – Videóedzőként dolgoztam leginkább, a saját csapatunk és az aktuális ellenfél fontos meccshelyzeteit elemeztem. Ilyenkor végig megyünk azon, hogy mit csinálnak a riválisok, ebből klipeket vágunk a játékosoknak, és tippeket adunk a következő meccsre.
Természetesen ez fontos lépés a pályafutásomban, továbbá három éve Magyarországon vagyok, ezért büszkévé tesz, hogy a válogatottnál dolgozhatok, ami arra sarkall, hogy a legjobbamat nyújtsam, hogy a srácok is a legjobbjukat adhassák.”
A Magyar Jégkorong Szövetség edzői programja tehát folyamatosan üzemel, legalább kettős szándékkal. Az egyik, hogy a Magyarországon dolgozó szakemberek általánosságban fejlődjenek, hiszen így a klubokhoz visszatértük után a helyben zajló munka is még színvonalasabb lehet. A másik, hogy így hosszútávon kinevelhetőek magyar edzők, akik majdan átvehetik a válogatottak irányítását.
Ennek a projektnek az egyik jellemzője, hogy megnőttek a szakvezetőségek a nemzeti csapatoknál, de miként azt Mayer kifejtette, kőkori felállás, hogy van egy vezetőedző, esetleg még egy másod- és kapusedző.
„A modern és fejlett jégkorong-kultúrákban sokkal nagyobb stábbal dolgoznak, egész egyszerűen azért, mert szükség van több szakemberre – folytatta „Maya”. – Nem is kell messzire és nagycsapathoz menni, vegyük csak a Salzburg U18-as korosztályát, amely ötfős edzői stábbal utazik mindenhova! Nem arról van szó, hogy „Nagyon sok az ingyenélő”, ahogy a buta kritikusok szoktak nyilatkozni – itt mindenkinek megvan a maga feladata.
Az OST mérkőzései alatt például Rich nyilván a kispadnál volt, ugyanakkor Tokaji Viktor, Jukka és én a nézőtéren dolgoztunk. Jukka a videóelemzést csinálta, Toki a taktikai tendenciákat figyelte, én pedig a taktika statisztikai oldalával foglalkoztam, hiszen a vezetőedző sok mindent lát és érez a kispadról, ám ez az észlelés néha nem tökéletes, és nagyon hasznos, ha alá lehet támasztani számokkal és tartalommal, akár már a harmadszünetekben.”
Mayer a januári pozícióváltása óta ismét a DVTK-Jegesmedvék szakmai igazgatójaként tevékenykedik, Kontsas pedig az egyesület nagycsapatának másod-, egyben kapusedzője. Mindkettőjüknek megvan a motivációja és jövőképe, amik ott kapcsolódnak, hogy szívesen folytatnák a munkájukat áprilisban az „A-csoportos” világbajnokságra készülő magyar férfi felnőttválogatottnál.
„Én nem feltétlenül szeretnék vezetőedző lenni, mindig is inkább a kapusokkal foglalkoztam, ez a szenvedélyem, de szeretek videó- és másodedző is lenni – mondta Kontsas. – A vezetőedzőség távolabb áll tőlem, mert akkor az egész keretre, harminc játékosra kell figyelni, én viszont szeretek ügyelni a részletekre, két-három emberrel dolgozni alaposan. Az OST-n a mi kapusaink voltak a legjobbak, technikailag a legképzettebbek, és kiváló versenyzőtípusok is. Hogy maradhatok-e a válogatottnál, az nem az én döntésem, de nagyon remélem, hogy lesz rá lehetőségem.”
Hogy így lesz-e, a jövő zenéje, ugyanakkor Rich Chernomaz szövetségi kapitány már az OST zárómérkőzése után tartott egy gyorsértékelőt Kontsasnak, amiben pozitívan kifejtette, hogy elégedett a finn újonca teljesítményével.
„Nekem is nagyon hasznos volt a hét – folytatta Mayer –, és ezúton szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon örültem a lehetőségnek, nagyra értkelem és köszönöm. Egyúttal szeretném elmondani, hogy más vágyam sincs, mint segíteni a nagyválogatottnak, és nem az A-csoport meg az oroszországi vb miatt, én Kukutyinfalvára is elmennék ezért a csapatért.” 
Fotó: Mudra László
Korábbi hétvégi olvasmányok:
2015-16
JP MacCallum
A BS
Szőke Álmos
Bob Nadin
Ladányi és a negyvenesek
Az év legjobbjai
Visszatérés sérülés után
A jégkészítés mestersége
Mitől ideális egy hátvéd?
A légiósigazolás tudománya
Az új edzőképzési rendszer
Franciaország
Movemberi bajszok
Az újfajta hosszabbítás
Sájevics András és az eszkimók
Szélig Viktor
A féléves IIHF-kongresszus
Ifj. Ocskay Gábor
2014-15
Vas Márton
Egy távoli vb
A playoff
Tyler Dietrich az NHL-ben
A Vas testvérek
Erdély Csanád újoncidénye
A 2010-es Budapest Stars
Draftoltak az orrunk előtt
A honosítás
Élet a maszk mögött
Az U20-as vb az IIHF szemszögéből
A bunyók
Török László
Vendég Kanadából
Darryl Easson
Movember
