Hat aranyérem négy idény alatt három bajnokságban két korosztállyal. Nem rossz eredménysor olyan trénertől, aki erőnléti edzőnek érkezett, mostanra viszont már felnőttcsapatot visz, és minden eddiginél nagyobb kihívással néz szembe. E Hétvégi olvasmányunk Tyler Dietrichről szól.
Magyarországon játszódó története 2011-ben kezdődött Tyler Dietrichnek. Akkortájt a honfitársa, a kanadai Kevin Primeau volt a Fehérvár AV19 felnőtt EBEL-es csapatának a vezetőedzője, ő kereste meg, hogy segítsen a csapatok felkészítésében, főleg a szárazföldön.
„Kevin régi csapattársa és barátja volt Jack Cummingsnak, aki pedig az én utánpótlás-klubom igazgatójaként dolgozott akkor – kezdte Dietrich. – Kevin keresett valakit, aki segíthetett neki, Jack pedig engem ajánlott. Amikor először felhívott Kevin, gondoltam, menő dolog lesz átugrani ide egy évre, sosem gondoltam volna, hogy eddig maradok.”
A TÖRTÉNELEM
Majdnem öt év telt el azóta, és Dietrich végigjárta a szamárlétráját: eljutott az erőnléti edzőségtől az U18-as, majd U20-as csapat edzésén keresztül egy szintén, felnőtt, de nem EBEL-es keret vezetéséig.
„Kevinnek arra volt szüksége, hogy valaki olyan segítsen neki a fizikai felkészítésben, akinek jégkorongtudása is van – folytatta Dietrich –, úgyhogy dolgoztam szárazon, de néha jégre is mentem. Közben összerázódtunk az U18-as csapattal, így az évad felénél módosítottak a munkaörömön.”
Ebben az első, félidőben átállított szezonban a Fehérvár U18-as csapata megnyerte a 2011–12-es magyar ifjúsági bajnokságot az SC Csíkszereda elleni döntőben. Ekkorra az EBEL szervezte a saját U20-as bajnokságát a következő idényre, amelyhez az összes EBEL-klubnak kötelező volt csatlakoznia, így a Fehérvár is benevezte a maga juniorjait az Erste Bank Young Stars League-be, röviden EBYSL-be. Mivel ez az U20-as keret jobbára a Dietrich vezette magyar juniorbajnok U18-asra épült, logikus választásnak tűnt, hogy ne csak a játékosok, hanem az edzőjük is feljebb lépjen.
„Tökéletes időzítés volt! – mesélte Dietrich. – Imádtam a srácokat, szórakoztató és izgalmas volt velük dolgozni. Szinte az egész nyarat Magyarországon töltöttem, hogy összerakjuk a projektet Fekti Istvánnal. Erős keretet építettünk, de nem tudtuk, a többiek mennyire lesznek erősek.”
Nos, 2012–13-ban a nagy EBEL-hez hasonlóan többnemzetes bajnokságban jöttek az eredmények, a Fehérvár konkrétan végig verte a mezőnyt: a cseh Znojmo ellen győzött a fináléban, ami után a magyar bajnokságot is behúzta az Újpesttel szemben.
„Különleges év volt, egyszerűen szárnyaltunk, annyira jók voltunk – mosolygott Dietrich. – A srácok megértették és magukévá tették a gondolatot, hogy a kemény munka meghozza az eredményét. Néhányan elképesztően nagyot léptek előre.”
Dietrich harmadik „magyar” idényére, 2013–14-re működött a rendszer, a régi U18-asok már U20-asként játszottak, és ha úgy alakult, fel-felnézhettek a felnőtt EBEL-kerethez is. Idővel bemutatkozott a nagyoknál Erdély Csanád, Sárpáti Tamás, Szabó Dániel és Vincze Péter is. Közben a juniorcsapat továbbra is nyerő üzemmódban dolgozott, a MAC Budapesttel szemben megnyerte a magyar ifibajnokságot, előtte viszont az EBYSL fináléját elrontotta, így a régi nagy rivális klub, a szlovén Olimpija Ljubljana lett a bajnok.
„Abban a szezonban Marty Raymond edzette a nagyokat, és könnyen ment az együttműködés, mert készen volt a struktúránk – mondta Dietrich. – Ha valaki kiesett odafönt, leszóltak, mi felküldtünk valakit, ha visszakaptuk az illetőt, visszamódosítottuk a saját felállásunkat. Mindenki tudta, mi a dolga, és ha valaki visszatért hozzánk a nagyoktól, akkor a felnőtt EBEL-ben szerzett tapasztalata révén motiváltabb és gyorsabb lett.”
Mindezek után nem meglepetés, hogy 2014–15-re ismét összeállt minden, a Fehérvár a Red Bull Salzburgot legyőzve visszaszerezte az EBYSL aranyát, és a MAC-ot legyőzve megőrizte első helyét a magyar bajnokságban is.
A JELEN
Ahogy korábban az U18-asok felléptek az U20-asok közé, hasonlóan léptek feljebb az U20-asok a felnőttek közé, miután a Fehérvár is benevezett a MOL Ligába. És ahogy korábban Dietrich is a játékosaival lépkedett feljebb, most sem hagyta el őket, és nekikezdett pályafutása első olyan szezonjának, amelyben felnőtt edzőként dolgozik. Viszont nincs mellette Kiss Dávid, akivel a korábbi sikersorozatokban végig együtt dolgoztak: „Dudu” ugyanis megkapta az U18-as keretet, Dietrich mellett pedig a klub edzőveteránja és jolly jokere, Énekes Lajos segédkezik.
„Tudtam, hogy eleinte a légiósainkra kell majd támaszkodunk, főleg a gólszerzés terén – mondta Dietrich. – Ahogy haladunk előre az évadban, egyre kiegyensúlyozottabb a keretünk. Miután felkerült a nagy EBEL-csapathoz Brance Orban és Chris Bodo, a nálunk maradtak közül néhányan kibújtak a házukból, ami erősítette a versenyszellemet. Nehéz gólokat szerezni, ezért arra is figyelek, hogy ki képes egyáltalán helyzeteket teremteni, nemcsak arra, hogy ki hány találatot szerez. Szita statisztikai lapján például nincs sok gól, viszont ő képes helyzeteket teremteni, ami azt jelzi, hogy a támadó munkáját kiválóan elvégzi, csak meg kell tanulnia azt is, hogyan értékesítse a helyzeteit. Abban a tekintetben különlegesek vagyunk a MOL Ligában, hogy nekünk házon belül van még egy csapat a fejünk felett. Ennek megvannak az előnyei, de sokkal több tényezős a helyzet, mint az elsőre, kívülről látszik talán.”
A JÁTÉKOS-PÁLYAFUTÁS
Tyler Dietrich 1984. július 2-án született, tehát még nincs 32 éves, ami rendkívül fiatal egy vezetőedzőhöz mérten. Nyilvánvalóan a sérülések miatt nem lett profi hokista. Pedig olyan sortársai voltak az utánpótlásban, mint az azóta már NHL-es Joffrey Lupul, aki Dietrich szerint a legkiválóbb játékos, akivel dolga volt.
„Sajnos kinyírtam a vállam, és ugyan néhányszor megpróbáltam átküzdeni magam a problémán, végül meg kellett műteni – emlékezett Dietrich. – Aztán a törött bokám sem gyógyult meg teljesen, voltak randa agyrázkódásaim és törött bordáim is, meg egy kulcscsonttörésem is, mindez tizenhat-tizenhét éves koromban. Annyira sok sérülésem volt, hogy amikor kiöregedtem juniorból, fel akartam használni az ösztöndíj-lehetőségem. A profi jégkorong-egyesületeknek viszont nem akadémiai hokistát kellenek…”
Így aztán nem maradt más, mint az egyetemi hoki, majd az edzősködés. Utóbbiban viszont sokat segített, hogy nagyszerű szakemberekkel hozta össze a sors. Játszott a korábbi NHL-vezetőedző Kevin Constantine, valamint az egykori Miskolc- és Frankfurt-tréner Tim Kehler keze alatt is.
A CSALÁD
Tyler Dietrich a felségével, Alexszel, valamint két és féléves fiúkkal, Beckettel él Fehérváron – a kissrác valóságos látványosság és közéleti személyiség a városban.
„Ez lett az otthonunk, mindannyian imádjuk – mesélte Dietrich. – Alexnek is megvan a rutinja itt, az ismerősi köre és ő a legnagyobb szurkolónk. Beckettet pedig hetente háromszor elvisszük egy óvoda-félébe, amit nagyon szeret, de messze nem annyira, mint a jégpályán lenni. Vannak gyerekek, akiknek plüssmacijuk van, neki egy Bauer Vapor-gyerekütője.”
A csodás történetnek egyetlen sötétebb foltja van: a magyar nyelv.
„Beckett tud majd a legjobban magyarul közülünk, e felől semmi kétség – reflektált Dietrich. – A feleségem angol-francia kétnyelvű, úgyhogy a magyarból is többet felszed, mint én. Magam is megpróbáltam, azt is mondhatom, hogy már egészen sokat megértek, ha körülöttem magyarul beszélnek, de beszélni nagyon nem tudok. Gondolhatnák, hogy annyi idő alatt, amennyit itt töltöttem, megtanulhattam volna már, de az igazság, hogy ha annyit tanulnék magyarul, amennyire szükség volna, akkor nem maradna időm az edzősködésre.”
Fotó: Soós Attila
Korábbi hétvégi olvasmányok:
2015-16
Ladányi és a negyvenesek
Az év legjobbjai
Visszatérés sérülés után
A jégkészítés mestersége
Mitől ideális egy hátvéd?
A légiósigazolás tudománya
Az új edzőképzési rendszer
Franciaország
Movemberi bajszok
Az újfajta hosszabbítás
Sájevics András és az eszkimók
Szélig Viktor
A féléves IIHF-kongresszus
Ifj. Ocskay Gábor
2014-15
Vas Márton
Egy távoli vb
A playoff
Tyler Dietrich az NHL-ben
A Vas testvérek
Erdély Csanád újoncidénye
A 2010-es Budapest Stars
Draftoltak az orrunk előtt
A honosítás
Élet a maszk mögött
Az U20-as vb az IIHF szemszögéből
A bunyók
Török László
Vendég Kanadából
Darryl Easson
Movember
