A szeptemberben indított új sorozatunkban hokiimádó újságírókat kértünk fel, hogy szabadon választott témában szabadon választott terjedelemben meséljenek, kicsit elszakadva a mindennapoktól. A vendégtollat ezen a héten Amler Zoltán fogta kézbe, hogy 2016-ot köszöntse.
"Szép 2016-ot, magyar hoki!"
Nosztalgikus húrokat pengethetnék jómagam is, miszerint anno a Kisstadionban, anno a BS-ben, anno a Raktár utcai kevésbé komfortos „istállóban”, merenghetnék Fradi–Újpest vagy éppen Volán-Újváros klasszikusokon, szentimentális érzések mezején emlékezhetnék hógolyózásról, C-csoportról, felejthetetlen performanszokról, avagy könnyen beleeshetnék a múlt csapdájába. Mert ugyan a múlt csodás volt, erre a múltra gyerekesen mosolygó arccal jó visszaemlékezni, mindazonáltal illik a jelent hasonló mód ajnározni.
Igaz ugyan, hogy magamfajta ember ebben az eszement gyors világban fizikailag távolabb került a sportágtól, mindennapjai nem a korábbi bűvkörben telnek, meccsre sem igazán jut ki, ám belül, legbelül továbbra is ugyanazok az érzések maradtak meg, nem koptak, cseppet sem változtak.
A Nemzeti Sport évértékelőjének krakkói hazaútjáról olvasva még úgy is libabőrrel átszellemült állapotban forgattam a lapot, hogy ezeknek az ifjaknak, az újkori hősöknek a nagy részével sohasem volt kapcsolatom, tiszteletükre a hazaérkezésükkor magától értendő természetességgel húztam magamra a szövetségtől egykor ajándékba kapott eredeti Szélig Viktor-válogatott mezem, és gyermekeimmel a nagy tömegben büszkén énekeltem a városligeti műjég betonplaccán az „Ó, Riviéra! Forr a tenger! Ó, Riviéra! Sok boldog ember” hangzatú, hokis nyelvre hangszerelt Dolly Roll-, akarom mondani Sofron-örökzöldet.
Hiányoznak, naná, hogy hiányoznak korosztályom szapporói csodatevői (Kiscsicsó, drága Kiscsicsó!), ám az utódok teljesítménye méltón írja tovább a történelmet, mert a shownak, mint tudjuk, folytatódnia kell.
Nos, folytatódott, folytatódik, és folytatódjék még nagyon soká, 2016, az oroszországi világbajnokság eredménytől függetlenül legyen hasonlóan nagy ünnep, mint anno a svájci kaland volt!
„Anno”, hm – meg-megbújva csak megszólalnak citált nosztalgiának a hangjai…
Ugye, elnézik nekem?!
Fotó: Mudra László
KORÁBBI VENDÉGTOLL-ÍRÁSOK
Török László: Más idők voltak azok…
Hetthéssy Zoltán: Karácsonyi muffingyár az EBEL-ben
Bobory Balázs: Örömkönnyek
Gazda Albert: Mi, magyarok
Kamler János: A legnagyobb emlékére
Kohán Gergely: Macidobáló Macik
Baumstark Tibor: A lényeg apró elemei
Dajka Balázs
Bruckner Gábor: Micsoda buli!
Kibédi Péter: Kinek hiányzik a szapporói hősök játéka?
Pataki Nóra: A legnagyyobb harcosnak
Krasz Emil: A szovjet sziporka
Horog László: Rolbát és gyerekcsapatot is vezet
Melczer Zsolt: Magyar „jégtörők”, izlandi „bálnavadászok”
A megjelent írások tartalma nem feltétlenül egyezik a Magyar Jégkorong Szövetség véleményével.
