Egy büntetőkkel kicsikart győzelemmel és két vereséggel zárta a hétvégét Franciaországban a Glen Williamson edzette U18-as válogatott. A kanadai mesterrel Darányi Lea beszélgetett a hazaérkezése után a tapasztalatairól.
- Hogyan értékeli a meribeli napokat?
- Nagyon jó, és kemény munkát megkívánó meccssorozat volt a franciaországi. Tartalmas, kihívásokkal teli tábor volt, sokat dolgoztunk mindannyian. Sokat beszélgettünk is, hiszen ez is fontos része a munkának. Nagyon sokrétű tudást kell minden egyes játékosnak elsajátítania ahhoz, hogy igazán profivá tudjon válni. Kellenek sikerek, minél többször kell játszani, és minél több hibát kell megtalálni, és kijavítani, hogy összeálljon a teljes kép. Ez az egész egy hosszú és nehéz tanulási folyamat minden játékosnak, és ebbe illeszkedett szervesen a meribeli három meccsünk is. Fontos fejlődési állomás volt ez is, hiszen a francia csapat két osztállyal van a magyar felett, így kihívást jelentett mindhárom mérkőzés. A vendéglátóinknak nagyon gyors csapatuk van, amely technikailag nagyon képzett, úgyhogy nagyon örülök, hogy játszhattunk egymás ellen. Egy lépéssel közelebb kerültünk a célunkhoz.
- Mennyire érzi sikeresnek a túrát?
- Az első meccsen vert helyzetből álltunk fel, aztán a végén ugyan kikaptunk, de voltak jó helyzeteink. Az elején ők magasabb színvonalon játszottak, de aztán képesek voltunk mi is hozni ugyanazt a játékot, gyorsak voltunk és versenyre keltünk velük. A második meccsen aztán még jobban játszottunk, és sikerült is nyerni a végén büntetőkkel. Ehhez az kellett, hogy folyamatosan képesek voltunk tartani az iramot, és mindenki maximumot nyújtott. Minden egyes cserében bele kellett adni mindent, és ez azért nehéz a játékosainknak, mert egyszerűen nem ezen a szinten tartanak még. A harmadik meccsen nem jött ki a lépés, ekkor már fáradtak a csapatok, ilyenkor pedig jobban előjön a tudásbeli különbség. Ennek ellenére úgy gondolom, abból a találkozóból is rengeteget lehet tanulni, mert láthattuk, mi hiányzik még, miben kell sokkal jobbnak, erősebbnek lennünk.
- Mit gondol, miben?
- Technikailag sokat kell még fejlődnünk, valamint mentálisan olyan értelemben, hogy jobban kell érezni és látni a rendszert a játékban. Stratégiai gondolkodásra van szükség, erőre és gyorsaságra. Fontos lenne az is, hogy a gyerekek izmosabbak, erősebbek legyenek. Ebben a fejlődésben a játékosok klubjainak nagy felelőssége van. Mindannyiunknak mindig van hová fejlődnünk, így vannak ezzel az egyesületek is. Nekik is egyre komolyabb munkát kell folytatniuk, egyre erősebb színvonalat kell képviselniük. Hiszen csak így lehet bármilyen korosztályban eredményes válogatottja az országnak. A mi programunknak is ez a célja, hogy segítse az ország legjobbjait még jobbá válni.
- Hogyan segíti a játékosokat ez a program?
- Az edzéseken kívül is találkozunk velük, igyekszünk széles skálán tanítani, képezni őket. Javaslunk edzésprogramokat, visszajelzünk, miben és mi módon kellene változtatniuk. Emellett hozzá tartozik a programhoz az is, hogy folyamatosan nyomon követjük a táborok között is, melyik játékos hogyan fejlődik, milyen formában van. Ez nagyon fontos, így mindig pontosan tudjuk, hol állunk. Körülbelül 35-40 játékos van a programban, rajtuk már mind látszik, hogy sokat fejlődtek, aminek nagyon örülök. A klubok nagy részével beszéltem és beszélek folyamatosan, ilyenkor én elmondom, mik a meglátásaim a játékosokkal kapcsolatban, illetve mit gondolok a fejlődésükről, aztán ők eldöntik, ebből mit hasznosítanak. Minden edzőnek magának kell a saját csapatával foglalkoznia, nem akarok beleszólni ebbe, és nagyon tisztelem a munkájukat. Viszont mindenkinek fejlődnie kell, ha eredményesek szeretnénk lenni, minden apró részletre ügyelni kell. Egy játékosnak minél több, és minél erősebb csapattal kell játszania, akkor tud a legjobban fejlődni. Nagyon örülök például, hogy vannak olyan fiatalok, akik a szlovák junior bajnokságban játszhatnak. Ez mindenképpen előrelépés. Az is nagyszerű, hogy Fehérváron többen az osztrák bajnokságokban tudnak játszani (EBEL, EBEL junior), ezek mind csak hozzátesznek a magyar hokihoz. Tehetséges játékosok pedig szerencsére vannak, a kérdés az, mennyit tudunk kihozni belőlük, illetve ők saját magukból.
