(fotógaléria: Mudra László és Stiller Ákos - MJSZ)
Magyarország - Hollandia 6:7 bü.
(1:3, 3:1, 2:2, 0:0, 0:1)
És a közönség elénekelte a csapatnak a Himnuszt - ám zenei aláfestés nélkül...
A szurkolók egyébként is űzték, hajtották a csapatot, doboltak, kürtöltek, tapsoltak, énekeltek, és talán még a jégre is beugrottak volna egy-egy akciónál, hogy arrébb, netán beljebb tessékeljék a korongot. De....
Ez az este nem a magyar válogatotté volt. Mert a papírformának megfelelően nekirontott a csapat a hollandoknak, a németalföldiek meg csak keresték, kutatták a pakkot, végül megtalálták a saját kapujukban. Hári János a kilencedik percben szerzett vezetést, ekkor joggal hihettük, hogy örömünnep lesz.
Mert ellenfélkiütős, macidobálásásos felvezetős, döntővé nemesedő meccset láttunk már az Arénában nem is olyan régen: a tavalyi vb-n az olaszok elleni meccset megelőzően agyonvertük a spanyolokat, de a taljánok elleni találkozóval ellentétben most mi kerültünk előnybe, és nem nekünk kellett az eredmény után loholnunk.
Felcsendült a "még, még, még, még, még, ennyi nem elég", csak éppen teljesen más kontexusban. Mert 1:3-nál már tényleg nem volt elég a második gól még semmire... Mert Hári után betalált Postma, van den Heuvel és Bruijsten is, szóval a második harmadban kapaszkodhattunk.
Mert valahogy el sem tudtuk képzelni, hogy itt ma este baj lehet. Valahogy olyan szürreális volt, hogy a holland válogatott borsot törhet Ladányiék orra alá, mint hogy Dzsudzsákék megtréfálják van Persie-éket - cincálni lehet az oroszlán bajszát, de kitépni nem.
Sikorcin ennek függvényben szépített is, el is indultunk előre, erre kaptunk egy újabb gólt. A "jó kapusnak szerencséje van" kitétel csak részben igaz, mert bár Bálizs kiváló kapus, de ezen az estén nem volt szerencséje. Brunya izgatottan tenyerelt a jégen, mikor a korong amúgy a bal korcsolyájánál volt (aztán pillanatok múlva a hálóban), meg amit álmából felkeltve is megfogott már szupermini meccsen is, az most gellert kapott és kipattant...
Na de Mihály és Vas Marci jóvoltából egyenlítettünk, így 4:4-gyel mehettünk a szünetre.
A harmadik harmadban aztán már megint vezetést szereztek a hollandok (de Jong volt eredményes), ám most Vas János tette meg, amit tesója nem sokkal korábban: egyenlített. Sőt! Ladányi góljával újra vezettünk. És biztosak voltunk benne, hogy a bajuszcincálás ezennel véget ért, a hollandok mehetnek haza tulipánt szedni, ami amúgy sem klasszikusan téli növény, mi meg mehetünk Dániába fehéroroszokat verni.
Erre 58:30-nál egyenlítettek... Van Oorschot talált be a kapuba - 6:6. A hosszabbításban nem sikerült kihasználni egy emberelőnyös helyzetet (pedig ekkor már csak négy a hármon voltunk), úgyhogy jöhettek a büntetők, amelyből a hollandok kettőt, mi egyet sem értékesítettünk...
Egy álommal szegényebbek lettünk.
Diego SCANDELLA (szövetségi kapitány, Magyarország):
- A büntetőlövések általában a szerencsén múlnak. Úgy érzem, sikerült kidolgoznunk azokat a helyzeteket, amelyekkel meg lehetett volna sokkal korábban nyerni ezt a meccset! A hosszabbításban mi diktáltuk a tempót, de egyszerűen nem tudtuk belőni a helyzeteinket! Egy ilyen meccsen nem lehet hat gólt kapni! Pontosan látjuk, hogy a védekezés az a terület, amellyel a legtöbbet kell majd foglalkoznunk a közeljövőben! Nincs sok idő, mert közeleg a világbajnokság, a védekezésünket rendbe kell tennünk addig, ez a legfontosabb feladat a továbbiakban!
Barry Smith (szövetségi kapitány, Hollandia):
- Az első harmadban megleptük a magyarokat a sok letámadással, erre nem számítottak! Rengeteget dolgoztak a fiúk és persze szerencsénk is volt. A másodikban számítottunk arra, hogy kegyetlenül fognak jönni, de egész jól tartottuk magunkat. A harmadik játékrészben igazi csapatként küzdöttünk, mindkét gárda folyamatosan hajtott a győzelemre! Nagy szükségünk volt erre a sikerre, hogy tovább építhessük a csapatunkat. Nagyon fiatalok a srácok és sokan közülük először kerültek ilyen éles helyzetbe és meg kell mondjam, nagyon bátran oldották meg a feladatot! Ha egymás után hét alkalommal játszunk a magyarokkal, abból csak két meccset nyerünk, de ma elég volt egyet és megcsináltuk!
