A szeptemberben indított új sorozatunkban hokiimádó újságírókat kértünk fel, hogy szabadon választott témában szabadon választott terjedelemben meséljenek, kicsit elszakadva a mindennapoktól. A vendégtollat negyedszer Pataki Nóra, a blikk.hu szerkesztő-újságírója vette kézbe, és a betegségéből sikeresen visszatért válogatott kapusunkhoz, Hetényi Zolihoz szólt.
"A legnagyobb harcosnak"
Egy évvel ezelőtt, amikor a kórházban feküdtél, biztos voltam benne, hogy ez a cikk megszületik.
Miközben te azon gondolkodtál, hogy miért mérte rád a sors ezt a csapást, én lelki szemeimmel a címoldalon láttam a cikkeket a visszatérésedről.
Egy nyári napon lettél rosszul, amikor ebédhez készülődtetek a családdal. A nyakad megmerevedett, elveszítetted az eszméletet. Így kezdődött a kálváriád, és ez valójában csak a kezdet volt…
Hetekig tartó vizsgálatok következtek és a tanácstalanság, hogy mi okozta a rosszulléted.
Miközben te a sokadik eredményre vártál és lepörgött előtted az életed azt kutatva, hogy mégis mit követtél el, hogy a jégpálya helyett a kórházi szoba szürke falai között telnek a napjaid, én a Blikk sportrovatától elcsentem egy kupát és felcímkéztem.
„A legjobb kapus – Együtt minden küzdelemben, veled vagyunk Zoli” – ezt írtam rá. A képet később el is küldtem neked, hogy ezt kapod majd tőlem, ha újra pályára lépsz.
A visszatérés azonban késett. Amikor már ott álltál a kapujában, jött az újabb rosszullét, a kínzó fejfájás.
A kórház akarva akaratlanul is az otthonoddá vált. Tíz MRI-vizsgálat, megszámolhatatlan lumbálás, agybiopszia, miközben a társak az osztrák ligában a pakkot kergetve érted is küzdöttek, és senki nem értette, hogy te miért nem vagy velük.
Az orvosok pedig továbbra is értetlenül álltak azelőtt, hogy mi a bajod. Fertőző agyhártya-gyulladás, autoimmun betegség és ki tudja még mi szerepelt a diagnózis rubrikában.
„A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen… A jó harcos nagyon is sebezhető… Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van.”
Sokszor eszembe jutott ez az idézet a Békés harcos útja című filmből, miközben te a magad harcát vívtad és mindent megtettél, hogy visszatérj. Egy pillanatra sem fordult mega fejedben, hogy vége a pályafutásodnak és pedig bíztam benned, hogy ezt a csatát is megnyered. Hittem benned, mert tudom, hogy nagyon erős vagy, erősebb, mint azt sokan gondolták rólad.
Talán valahol nekik is üzentél azzal, amikor március 27-én a Magyar Kupa elődöntőjében a Debrecen elleni mérkőzésen 10 perc 22 másodperccel a találkozó vége előtt a jégre korcsolyáztál, miközben a szurkolók a nevedet skandálták.
Visszatértél.
Aztán meghívót kaptál a válogatottba is, és a krakkói világbajnokságon is keményen edzettél, miközben a csapattársaid életük meccseit játszva kiharcolták az A-csoportos szereplést.
A sok fantasztikus kép között számomra felejthetetlen az a pillanat, amikor Benk András és Magosi Bálint a jégre vitt téged ünnepelni. Talán értetlenül álltál azelőtt, hogy miért is kapsz ezüstérmet és miért ünnepelnek téged a srácok, holott mindenki tudta, a legnagyobb meccset te nyerted meg.
Az, hogy néhány héttel ezelőtt ez EBEL-ben az Innsbruck ellen shutouttal tértél vissza, az már csak hab volt a tortán.
Hetényi Zoltán, én továbbra is hiszek benned. Hiszem azt, hogy ez csak a kezdet és tudom, hogy nem kell már arra sokat várni, hogy újra valóban a régi Hetét lássuk a kapuban, aki lehúzza a rolót a csatárok előtt.
Hiszek abban, hogy jövőre az A-csoportos világbajnokságon is a nevedet skandálják majd a lelkes szurkolók és részesei lehetünk egy újabb csodának.
A kupát pedig nem felejtettem el…
Fotó: Pataki Nóra, Mudra László, Soós Attila
KORÁBBI VENDÉGTOLL-ÍRÁSOK
Krasz Emil: A szovjet sziporka
Horog László: Rolbát és gyerekcsapatot is vezet
Melczer Zsolt: Magyar „jégtörők”, izlandi „bálnavadászok”
