A szeptemberben indított új sorozatunkban hokiimádó újságírókat kértünk fel, hogy szabadon választott témában szabadon választott terjedelemben meséljenek, kicsit elszakadva a mindennapoktól. A vendégtollat ezen a héten a Digi Sport munkatársa, Baumstark Tibor fogta kézbe, hogy Majoross Gergelyről és vele írjon.
"A lényeg apró elemei"
Nyilvánvalóan többről van szó annál, hogy annak a generációnak kijött a lépés. Mármint annak a legendásnak. Mert akár még a véletlen műve is lehetett volna, hogy 2008-ban a magyar jégkorong-válogatott feljutott a világelitbe, országos szinten hat jégcsarnokkal és olyan csapattal, amelynek zöme fiatalon az év 12 hónapjának kevesebb, mint a felét tudta jégen tölteni.
Ám egyrészt az akkori sikernek is voltak előzményei, másrészt pedig a csapattagok azóta is folyamatosan bizonyítják kivételes adottságaikat. Vannak, akik mai napig aktívak, de többségük más módon dolgozik a magyar hokiért, Majoross Gergely például edzőként. Olyanként, aki első felnőtt idényében klubjával MOL Liga-győztes, országos bajnok és kupagyőztes lett, a válogatottal pedig Rich Chernomaz kapitány segítőjeként ismét kiharcolta a feljutást a legjobbak közé.
„Hamar felismertem a korlátaimat és rájöttem, hogy nem leszek soha olyan zseniális offenzív csatár, mint Palkovics Krisztián, Ocskay Gabi vagy Ladányi Balázs, mert egyszerűen nincsenek meg az olyan különleges képességek bennem, amelyek náluk felfedezhetőek voltak. Az én legfőbb erősségem a gondolkodás volt, mindent érteni akartam, ami a pályán zajlott, és ezért sokat is tettem” – magyarázza Majoross, ami mutatja azt is, mennyire heterogén társaság kellett az akkori sikerekhez.
A korábbi center „gátszakadásként” a 2001-es grenoble-i világbajnokságot említi, majd ennek a következményeként az egy évvel későbbi hazai rendezésű vb-t, amelyen már kevés híja volt a feljutásnak, noha akkor még nem állt készen erre a csapat. Nem úgy 2008-ban, amikor megtörtént a szapporói csoda: Japánban a gárda hetven év után harcolta ki ismét az elitben szereplés jogát.
A kettő között persze történtek lényeges dolgok.
Az volt a profivá válás időszaka. Kialakult egy olyan mag a nemzeti együttesnél, amely fogékony volt az újdonságokra. Mert az akkor a válogatottnál dolgozó szakemberek Majoross szerint már a korábbitól eltérő szemléletben végezték a munkájukat. Igaz volt ez a szlovák Jan Jaskóra, de különösen a kanadai Pat Cortinára, aki új irányt mutatott mindenkinek, és ez vezetett azokhoz az alapokhoz – a felfogást, a körülményeket és a követelményeket figyelembe véve –, amelyekre a jelen magyar élkubjai és a válogatott felépült.
Nem mellesleg ebben az időszakban dőlt el, hogy Majoross Gergely előbb-utóbb kipróbálja magát edzőként.
Ebben talán annak is volt némi szerepe, hogy ő kezdettől fogva minden edzői utasítást értett. Jasko idővel megtanult magyarul, de Cortina csak angolul beszélt, és bár a többség értette a mestert, ha mégis tolmácsolásra volt szükség, akkor „Mogyi” fordított.
Mikor vezetőedzőként az első felnőtt csapatához, a Miskolchoz került, némi gondolkodás után úgy döntött, minden angolul zajlik majd, amit csak részben indokolt az a tény, hogy az észt Mart Eerme személyében magyarul nem beszélő másodedzője volt.
„A magyar játékosoknak sem jelentett gondot az angol, előfordult, hogy a csapat nem azt csinálta, amit kértem, de az nem azért volt, mert rosszul fordították le, amit mondtam… Sokkal többre tartom a magyar nyelvet, de szeretem az angol egyszerűségét, ráadásul az egységes kommunikáció gyorsította a légiósaink beilleszkedését, erősítette a kohéziót” – hangzik a logikus magyarázat.
Majoross ha sebesen is, de végigjárta a szamárlétrát a miskolci szerepvállalás előtt, mint mondja, mindenhol tanult valamit. Elsőként a MAC serdülő és ifjúsági együtteseinél azt, hogy egy csapat edzőjeként nem tud olyan döntést hozni, amely minden játékosnak egyformán jó. A korosztályos válogatottnál Eric Thurston segítőjeként döbbent rá, mennyire fontos, hogy egy edzői team olajozottan működjön.
„Rájöttem, hogy nem csak azért vagyok ott, hogy a vezetőedző válláról levegyek valamennyi terhet. Igenis fontos, hogy másodedzőként elmondjam a véleményemet, még akkor is, ha az nem egyezik a főnökével. Ezek a viták egyértelműen segítik egy csapat fejlődését.”
A leglényegesebb tapasztalatokat azonban kétségtelenül a 2013-ban kinevezett szövetségi kapitány, Rich Chernomaz videoelemzőjeként szerezte.
„Már a korosztályos válogatottaknál is elemeztünk bizonyos játékszituációkat, de nem olyan mélységig, mint a felnőtteknél. Az én környezetemben a Cortina segítőjeként a válogatotthoz került Diego Scandella használt először ilyen szoftvert, tőle sokat tanultam. Szép lassan rájöttem, hogy lényeg egészen apró elemekből áll össze. Egy kezdő edző elemzőként tanulhat a legtöbbet!”
A miskolci megkeresés váratlanul érte, és ugyan tele volt kétellyel, de vállalta a nyomást. Egy olyan csapatot vehetett át, amely már korábban is „erős volt, ám valami miatt nem tudott kilépni a fényre”. A világossághoz vezető útra hamar sikerült rálelni, erről árulkodik a három begyűjtött aranyérem – a magyar bajnokság, a MOL Liga és a Magyar Kupa megnyerése –, amely több annál, mint amit Majoross elképzelt, de eleve nem álmodott nagyot: amikor munkához látott: nem elsősorban a megnyerhető címekre, hanem az elvégzendő munkára összpontosított.
Csakúgy, mint most a MAC-nál, ahol akad munka bőven.
„Nulláról kell felépíteni”, egy felnőtt csapatot, amellyel úgy érzi, egyelőre előrébb jár, mint az előző szezonban ugyanekkor Miskolcon.
Ez az építkezés komoly kihívást jelent, de akár már az első felnőtt idénye után vállalhatott volna ennél is nagyobbat, ha enged a külföldi csábításnak.
„Volt ajánlatom, és nem is mondom azt, hogy egyszer ne szeretném kipróbálni magam a határokon túl. Egyelőre nagy előnyt és egyben biztonságot is jelent számomra, hogy a hazai közegben ismerek mindent és mindenkit. Egyelőre nem érzem úgy, hogy Magyarországon ne találnék elég kihívást” – magyarázza Majoross.
Bármilyen fájdalmas is azt tapasztalni, hogy a szapporói hősök közül egyre többen fejezik be az aktív játékot, legalább annyira örömteli, hogy a legtöbben közülük maradnak a hoki vérkeringésében. Majoross Gergely eddigi eredményei is megmutatják, hogy játékoskorban mutatott alázat és nyitottság nem múlandó.
Miként a sportág imádata sem, véletlenek helyett bízzunk tehát abban, hogy a jövőben még sok Mogyiéhoz hasonló történet kezdődik.
Közben persze kövessük figyelmesen, hogyan folytatódik az övé!
Fotó: Mudra László, Bán Olivér
KORÁBBI VENDÉGTOLL-ÍRÁSOK
Dajka Balázs
Bruckner Gábor: Micsoda buli!
Kibédi Péter: Kinek hiányzik a szapporói hősök játéka?
Pataki Nóra: A legnagyyobb harcosnak
Krasz Emil: A szovjet sziporka
Horog László: Rolbát és gyerekcsapatot is vezet
Melczer Zsolt: Magyar „jégtörők”, izlandi „bálnavadászok”
