Az ország utánpótlás nevelő műhelyeit bemutató sorozatunkban ezúttal nem is egy, de mindjárt négy város hokiséletére is kitérünk, hiszen Beregi Károly ennyi helyszínen dolgozik lázasan nap, mint nap a helyi sportéletben és tesz rengeteget a vidék jégkorongjáért is.
Hogyan és mikor került kapcsolatba a jeges sportokkal és a jégkoronggal? Mi fogta meg leginkább a sportágban?
A gyerekkori hoki és sí tapasztalatok felelevenítésére 13 év labdarúgó sportolói és edzői tevékenységem után adódott lehetőségem Szlovákiában, mint síoktató. A poprádi hoki csapat több Old Boy játékosának segítségével kerültem kapcsolatba a helyi jégkorong élettel. Tíz téli szezon után, 1996-ban lakóhelyemen, Tolnán megalakítottuk a Tolnai SE Jég- és Görhoki Szakosztályát a szakmai vezetésemmel.
Tolnán a holt-Duna jege ideális "bölcső" volt mindig a tóhokisok számára. A három-három játék feltételei szinte mindig adottak voltak az "örömhokit” űzőknek. A Tátrában nagy hatást gyakorolt rám palánkok közti csak a jégkorongban tapasztalt gyors játékritmus és iram. A sokoldalúságára jellemző, korcsolyázó technika, ütőkezelés, a szabályok és a játék korrektsége és keménysége.
Sok helyen és még több módon segíti a vidéki sportélet virágzását. Mi a fő munkahelye és hol milyen szerepet tölt be?
A Tolnai SE a vezetésemmel 11 éven át működött, majd miután már nem tudta felvállalni az újabb utánpótlás korú csapataink versenyeztetését, az akkor alakuló BALU-TOLNA SE-be integrálódtunk, aminek a szakmai vezetője voltam 2015-ig. A TSE edzői stábja, Sandi Tamás és Gergely Tibor szintén csatlakozott hozzánk miután Szekszárdon és Pakson nyílt jégpályák akkor nem bizonyultak hoki-barátnak. A problémák kiküszöbölésével két éve Szekszárdon is működik fejlődőképes egyesület Kakas Krisztián szakmai vezetésével és mindhármunk közreműködésével. Pakson is sikerült három éve minden szezonban egy általam írt óvodai korcsolyaoktatást megvalósítani. Táboroztatási és ifjúsági referensként Fadd-Domboriban építettünk hűtetlen jég- és görhoki pályát. Tolnán a jeges élet beindítását nagyban elősegítette a Tolnai Sportcsarnokban tíz éven át betöltött igazgatói beosztásom. Itt is jég- és görhoki pályát építettünk. Egy éve – jómagam előnyugdíjasként – Tolnán a gyerekek és szüleik tevékeny közreműködésével kialakítottunk egy görhoki meccsekre, görkorcsolya oktatásra, szárazedzésre és közösségi életre alkalmas létesítményt, amit lőpaddal és saját gyártású különböző specifikus sportági képességfejlesztő eszközökkel szereltünk fel. Ebben a létesítményben tartottuk az idei nyári koris táborunkat, valamint itt helyeztük el a helyi jégkorong történeti tárlatunk anyagát.
Milyen nehézségekkel találkozott munkássága során és hogyan sikerüIt megoldani ezeket?
A kezdeti időben a jég és létesítmény hiánya nehezítette a munkánkat, de az anyagi források szűkössége is sok fejtörést okozott a számunkra, illetve a sportággal kapcsolatos tévhitek is nehezítették elfogadottságunkat. A megoldás megtalálását elősegítette a korábban szerzett sportszervező képesítésem és vezetői tapasztalataim. Éves programtervet, célmeghatározást, költségvetést, eszköz- és létesítményfejlesztési tervet, marketing és szponzori tájékoztató anyagokat és bemutatókat szerveztünk. Elmentünk óvodákba, iskolákba, felléptünk sportnapokon, tornákat, szabadtéri jeges rendezvényeket, jég- és görhoki bajnokságokat szerveztünk. Szoros kapcsolattartásra törekedtünk helyi városi sport és oktatási intézmények vezetőivel, valamint az írott és elektronikus médiával.
Hogyan néz ki egy átlagos heti programja nagy vonalakban?
Télen Baján és Szekszárdon tartok kétszer kori sulit, valamint U-8 és U-10 edzést. Pakson két alkalommal ovi korit vezetek. A hétvégéken korosztályos tornák, bajnokságok. Tavasztól őszig: Tolnán három görkoris és szárazedzés U-8 és U-10, két alkalommal görkori oktatás, két alkalom görhoki mérkőzés szülőknek és támogatóknak, illetve Baján egy szárazedzés és két görkori oktatás.
Mi tölti el a legnagyobb örömmel mindennapi munkája során? Melyek a legkedvesebb emlékei a sportban.
Az, amikor látom a gyerekek szemének csillogását a korcsolyával megtett első lépések után. Amikor egy fárasztó edzés után úgy kell őket leparancsolni a pályáról. Mikor a gyakorlóeszköznek jégre fektetett ütőt felveszi és korong után tipeg. Amikor csapatként együtt működő közösséget alkotnak a pályán és azon kívül a gyerekek és szüleik. Amikor fejlődést látok saját magamon is, mert mindig van honnan és van hová, és mindenkitől lehet tanulni valamit.
Más sportágakban 22 év, a jég- és görhokiban 20 év tapasztalatával rendelkezve egy Albert Einstein idézetet ajánlok szeretettel: "A tudás egyetlen forrása a tapasztalat".
Beregi Károly végül egy számára kedves emlékkel zárta mondandóját, melynek címet is adott: „Négyet egy csapásra”.
A toborzás gondolatai keringtek fejemben miközben kerékpároztam úti célom felé pár éve Tolnán. Egy négytagú család, anya, apa, és két kisgyerek húzott el mellettem bringával. Hú, de gyorsak, hú, de sportosak, nyomás utánuk! Utolértem őket, bemutatkozom és meghívom őket a görhokis edzésre. Eredmény: a két srác ma az EK csapat oszlopos tagja. Az anya és apa a szülői jég- és görhoki csapat aktív játékosa és az egyesület támogatója.
