Bár a német nyelvvel még hadilábon áll Falus Ádám, nem akadályozza meg abban, hogy bizonyítson a Zürich Lions U17-es csapatában. A 15 éves jégkorongozó úgy érzi, most indul el a hokis karrierje.
Falus Ádám eddigi pályafutása legnagyobb sikerének tartja, hogy a bajnokságot a svájci Zürich Lions színeiben kezdi el. „Ez volt minden álmom” – fogalmaz a 15 éves jégkorongozó, aki az elmúlt években az UTE utánpótláscsapatait erősítette.
„Már régóta terveztem, hogy Svájcban folytatom a hokit – mondja az U16-os válogatott hátvéd. – Apukám egyik barátja kint él, ő segített eljuttatni az anyagomat a zürichi klubhoz, amely próbajátékra hívott. Eddig öt edzőmeccsen léptem jégre, egyszer a juniorok között. Szerintem a meccsek tempója és az edzéseke elején az úgynevezett powerskating az, ami egészen más ahhoz képest, mint amit Magyarországon tapasztaltam.”
Zürichben családnál lakik, mindenben segítenek neki, így otthonosan érzi magát. Nem mellesleg magyar csapattársat is kapott Révész Marcell személyében, aki 2014 óta Svájcban játszik, az előző szezonban a Basel és a Lugano U17-es együttesében is szerepelt a svájci korosztályos elsőosztályú bajnokságban.
„Nagyon sokat számít, hogy Marcival csapattársak lettünk, amiben csak tud, segít, hogy minél könnyebben menjen a beilleszkedés. Mivel még nem megy a német, ha nem értek valamit, azt mindig lefordítja. Az iskolát is öthónapos német tanfolyammal kezdem, és csak félévkor kezdek járni az egyik sportiskolába, ha minden rendben lesz a nyelvvel.”
Úgy érzi, a Zürich Lions csapatában – amelynek felnőttegyüttesében az előző évadban az NHL-drafton első helyen elkelt amerikai Auston Matthews is játszott – indulhat el igazán a hokis karrierje, eddig még nem szerzett olyan sok tapasztalatot, hogy azt annak nevezze. Pedig tagja volt az év elején a Kanadában tornát nyerő U16-os válogatottnak is.
Apropó, tengerentúl. Ádám kapcsolata a jégkoronggal 2007-ben kezdődött, miközben édesapjával nézte az egyik NHL-meccset, akkor ötlött fel benne, hogy ki akarja próbálni a sportágat.
„Egyből beleszerettem. Apukám kezdetben nem akarta, hogy korongozzak, de aztán ő is megszerette, és most már nincs olyan meccs, amelyiken nem lenne kint.”
Nos, hogy fiát hányszor látja a következő szezonban a jégen, attól is függ, hogy a gyermek meghívást kap-e korosztályos válogatottba. Akinek természetesen az a célja, meg persze bajnokságot nyerni a Zürichhel, és annyit tanulni a svájci hokiból, amennyit csak lehet.
