Simon V. László, aki huszonöt éven át volt az FTC jégkorongozója és tíz évig volt tagja a magyar válogatottnak, legújabb könyvében hokis pályafutása alatt szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A Bodicsek - ellenszélben címmel megjelent írás "egy törött orrú, sokat megélt fickó által elképzelt trilógia első kötete" - ahogy azt a szerző leírja.
Majd eképpen folytatja a korábbi gólvágó: "írok a méltatlanul elfelejtett magyar hoki aranykoráról, a háromszoros Főiskola-i Világbajnok, Európát-verő, Csehszlovákiát fél tucattal megszóró elődökről, akik amerre jártak, többnyire győzelmet győzelemre arattak. Szóval végigverték az európai középmezőny legjobb csapatait is. A század elején legjobbjaink hál Istennek mestereim közül nem is egy ott volt a sportág legjobbjai között. Hircsák doktor, a „Tüzér” Hárai, a furfangos száguldó doktor Margó még Európa hoki válogatottjában is képviselhette hazánkat. Írok az első magyar profi játékosról, aki nem kevés pénzért Svájcban hirdette a magyar hoki dicsőségét.
Írok a háború utáni tizenhat, tizennyolc csapatos Magyar Bajnokságokról, a Műjégpályán a kanadaiak ellen döntetlent játszó elődeinkről, akik tízezer ember előtt szó szerint megverekedtek a juharlevelesekkel. Az akkori csóró sportvilág nagy családjáról, amikor hokis, bunyós, focista, kézilasztis egy mulatóban ünnepelte, vagy sírta halálra magát egymás vállán a győztes vagy vesztes meccsek után.
Írok az Ezeregy Éjszaka meséibe illő pesti éjszaka életéről. A fantasztikus hajnali piaci kajálásokról, a klasszikus gyógyfürdőkről. Kalandos hoki túrákról, ami azért akkor nem volt kis dolog, mert földig ért akkoriban az aláaknázott Vasfüggöny. Mi, kivételezettek jártuk a svájci, olasz, osztrák, német, francia téli üdülőhelyeket, ahol kis pénzecskéért jókat hokiztunk.
Írok a művész barátokról, a vízilabdás és Kossuth- Díjas Karinthy Frigyesről, Alfonzóról, Kálmán Gyuriról, a lóversenyes zseniális költő Zelk Zoli bácsiról, Hofi Gézáról. Bognár Józsefről, aki Joe Bugner néven tucatnyi Világbajnok-i övet szerzett a nehézsúlyú bokszolók között. Ma is a nehézsúly top tenjében jegyzik a nevét.
Írok a bokszban elkövetett csíntevéseimről, hisz hosszú évekig küzdöttem a legnagyobbak között a tizenkét kötél által határolt harctéren.
Írok világhírű barátaimról, Papp Laciról, az aranycsapat kapusáról a „Fekete Párducról” és minden idők „koronázott”futballkirályáról, Puskás Öcsiről és a méltatlanul meghurcolt, a világ harmadik legjobb edzőjeként tartott, aranycsapatot építő Sebes Guszti bácsiról. A „Rongylábú” Czibor Zoliról, minden idők gólkirályáról Deák Bambáról. A tragikus sorsú Kozma „Piciről”.
Írok a fillér nélküli profi életünkről, a kamu sportállásainkról, a tiltott valutázásainkról és az akkori politikai vezetés jótékony hallgatása melletti csempészésekről.
Írok a tizenöt ezres stadionokban játszott Fradi- Dózsákról. A gyönyörű Kisstadion avatójának első nemzetközi mérkőzésén elsőnek lőtt gólomról."
A kiadvány már kapható a könyvesboltokban!
Fotó: Simon V. László
