A felnőttválogatott után a decemberi, bledi világbajnokságra készülő U20-as válogatott is fejlesztőtáborra gyűlik össze júliusban. Új csapat épül, melynek gerincét a másodéves U20-as játékosok alkotják, kiegészülve az elsőévesekkel. Ladányi Balázs vezetőedzőt kérdeztük a nyári feladatokról, melyek között egy rangos edzőmérkőzés is szerepel a hagyományos svéd túra mellett.
Majoross Gergely, a férfiválogatott szövetségi kapitányának kezdeményezésére az U25-ös válogatott fejlesztőtáborával indult az idény. Ezen te is részt vettél edzőként, milyen benyomásokat szereztél?
Nagyon jól sikerült a tábor, a saját szempontomból nagyon jó volt ismét látni azokat a srácokat, akik kiöregedtek az U20-as válogatottból, de decemberben még a mi csapatunkban játszottak és azokat is, akik még mindig a korosztály tagjai, és akikkel a következő világbajnokságra is együtt fogunk készülni. Megállták a helyüket, nem lógtak ki a keretből, de az furcsa is lett volna, hiszen nem véletlenül kaptak meghívást, akik potenciálisan a felnőttválogatott keretébe kerülhetnek a következő években. Mogyi szeretné felmérni a lehetőségeket, megnézni, kikre lehet számítani a jövőben. Nagy terhelést kaptak a srácok, szóval akik részt vettek a táborban, biztosan hullafáradtan mentek haza, viszont nagyon sok mindent is vittek magukkal.
Többször elmondtad már, hogy a képességek, készségek terén azért van lemaradás a nemzetközi élmezőnyhöz képest. Ha egy-két évre visszatekintesz, van előrelépés?
Úgy érzem, igen. Az, hogy ez az előrelépés mire lesz elég a közeljövőben, azt nehéz megmondani. Van jó pár tehetséges fiatal a magyar jégkorongban. De soha nem az a kérdés, mennyien vannak, és közülük hány olyan fiatal van, aki beférhet a válogatottba – mert mindig van jó pár – hanem az, hogy hányan tudják pótolni azokat a meghatározó játékosokat, akik a váratlan dolgokat tudják meghúzni éles helyzetekben és ezzel a mérkőzések kimenetelét saját csapatunk javára fordítani. Ezeknek a játékosoknak azt a képességét, ami a különbséget jelenti, nehéz úgymond képezni, mert ezeknek a képességeknek pár alappillére „a vérben van”. Ha megvan az adott játékos hajlama, genetikai, fizikai adottsága, és mellé tudja tenni a szorgalmat, máris könnyebb a helyzetünk nekünk is.
A felnőttválogatott fejlesztőtábora után júliusban az U20-as válogatott keretének is lesz egy párnapos foglalkozása, Óbudán. Már egy új juniorválogatottnak, ha úgy tetszik, hiszen a névsor egyik felét az U18-as válogatott legutóbbi kerete adja.
Mivel áprilisban megtörtént a korosztályváltás, mi most fogunk először találkozni azokkal a srácokkal, akik kiöregedtek az U18-ból, de nem voltak még az U20-as válogatott közelében. Fontos megemlíteni, hogy vannak meghívottak, akikre számítunk majd a jövőben, de most nem tudnak részt venni a táborban. Ugyanazt fogjuk csinálni, mint amit a felnőttstáb az U25-ös keretnél, megnézzük, hogy az újak közül kitől mire lehet számítani, mekkora távolság van a 2005-ös generáció és a 2006-2007-es születésűek között, de egyébként lesz 2008-as meghívottunk is. Ennek megfelelően tudunk majd készülni az új szezonra, illetve a soron következő megméretésre.
Ami már augusztusban el is érkezik.
Az amerikaiak U17-es válogatottja ellen játszunk edzőmérkőzést augusztus 11-én, ahol egy hibrid megoldást választottunk az U18-as válogatott stábjával. Végül U19-es kerettel állunk ugyanis ki, a csapat egy részét az ifik, a másik részét az elsőéves U20-asok teszik majd ki. A meccs másnapján utazunk a hagyományos karlstadi tornára az U20-as kerettel, ahol öt kemény mérkőzés vár ránk.
Mennyire ismered már az új keretet, a srácokat?
Szerencsére decemberben ott voltam az U18-as válogatottal Kanadában, így szinte mindenkit ismerek, egy-két játékos akad csak, akivel személyesen nem, csak telefonon egyeztettem eddig.
Elég jó a híre ennek a korosztálynak.
Igen, de látni kell, hogy az U18 és az U20 között nagy a váltás, ezt a tavalyi tapasztalatok is mutatják. Az U20 már nagyon közel van a felnőtthokihoz, sokkal közelebb, mint amennyire az utánpótlás hokihoz. Ezt bizonyítja az is, hogy a tavalyi vb-keretünket olyan játékosok alkották, akik vagy valamelyik nyugati top vagy észak-amerikai juniorbajnokságban szerepeltek, vagy az Erste Ligában. A magyar juniorbajnokságból nem igazán fértek már oda a végleges vb-kerethez. A tavalyi U18-as válogatott vb-csapatából a legtöbben a magyar U20-as bajnokságban szerepeltek már, de ez a liga meg sem közelíti a felnőttszintet, itt van egy hatalmas lépcsőfok, amit nehéz megugrani, megmászni, de ez sem lehetetlen. Bízom abban, hogy az elkövetkezendő pár hónapban a keretünket alkotó játékosok java része az Erste Ligában fog pallérozódni, és ennek láthatjuk már a pozitív hatásait a decemberi bledi világbajnokságon.
Tavaly már volt részed egy nyár közepi, észak-amerikai válogatott elleni edzőmeccsen, akkor Kanada korosztályos válogatottja érkezett a Vasas Jégcentrumba. Akkor szinte „beestek” a játékosok a meccsre, most ez a júliusi tábor, feltételezem, ezt is hivatott kicsit elkerülni – még ha több héttel a meccs előtt is lesz.
Tavaly a kanadaiakkal július végén játszottunk, volt is bennem félsz előre, teljesen vakon voltam azzal kapcsolatban, milyen állapotban is lesznek a játékosok. Megérkeztünk, volt két nap összetartásunk és jöhetett a meccs, a csapat gerince a strandpapucsból belelépett a korcsolyába, és kicsúsztunk az ellen a kanadai csapat ellen, amelyik a Hlinka-Gretzky tornára készült, amit aztán meg is nyert. Ezt hidalnánk át ezzel a párnapos edzőtáborral, ahol felmérjük a srácokat, adunk nekik egy kis jégidőt, és aztán bízunk benne, hogy az azt követő hetekben, az augusztus 7-én kezdődő edzőtáborunkig valahogy megtalálják a lehetőségeket, az alternatív megoldásokat, hogy jégen legyenek, hogy ne szokjanak el tőle. Mindezt annak érdekében, hogy ne a nulláról kezdjük a munkát augusztusban. Szerencsére az amerikaiak elleni meccs előtt most négy napig tudunk együtt készülni, ahol komoly munkát szeretnénk elvégezni, az U18-as válogatottat is bevonva. Próbáltuk a tavalyi tapasztalatok alapján a lehető legjobb forgatókönyvet kialakítani, bízom benne, hogy hasonló lesz ez a meccs is, mint amilyen a tavalyi első két harmad volt – megjegyzem, a végeredmény miatt sem kellett szégyenkeznünk (akkor 7-1-re nyertek a kanadaiak, az első két harmad után még csak 2-1-re vezettek – a szerk.).
Ez a második szezonod az U20-as válogatott élén, hogy érzed most magad a szerepben?
Tavaly nagyobb kérdőjelek voltak bennem ebben az időszakban, mert nem tudtam, mi vár rám, pár játékost leszámítva nem ismertem a keretet, a csapatot. Júliusban két-három nap alatt kellett megismerni mindenkit. Most szerencsésebb a helyzet, hiszen van már kialakult képem azokról is, akik most csatlakoznak az U20-as kerethez. Nem mondom, hogy egyszerű ez a feladat, mert sosem az, de ismerős közegben azért az én dolgom és a teljes edzői stáb dolga is könnyebb.
U20-as válogatott, fejlesztőtábor, 2024. július 17-19. (Óbudai Jégcsarnok)
A keret (a meghívó után ők tudnak részt venni a táborban):
Kapusok: Gergely Hunor, Király Olivér, Pásztor Viktor
Hátvédek: Balogh Ádám, Franyó Krisztián, Haranghy Bence, Horváth Alex, Jurkovics Bence, Léhi Kristóf Tamás, Lencsés Dávid, Nádasi Levente, Orosz Dominik, Prém Zsombor, Szongoth Döme, Vén Bendegúz
Csatárok: Barna Olivér, Bogáti Balázs, Erdősi Csanád, Hiezl Balázs, Keresztes Zsombor, Kuminka Zsombor, Lobenwein Bálint, Mester Máté, Molnár Botond Levente, Pásztor József, Rapos Gergő, Schwartz Gergő, Szabó Rácz Maxim, Szivák Gergő, Szűcs Tamás, Tóth Péter, Trajcsik Dávid
