Rituáléktól sem mentes ünneplést csapott az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia az U18-as bajnoki cím megnyerése után. A fehérváriak az osztrák és a hazai bajnokságban aratott győzelmet is a csapategységnek tulajdonítják.
Ne fedje jótékony homály, mi történt a székesfehérvári jégen, miután az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia megnyerte az U18-as bajnokságot. Persze mindenki sejtheti: önfeledt ünneplésbe torkollott az este. Amíg a rolba fel nem jött a jégre, addig ott, utána meg a fiúk tervei szerint valahol máshol, ahol lehet bulizni.
Oda persze már nem kísértük el őket, így nekünk az utolsó képsor az volt, amikor a bajnoki címet ünnepelendő, tányértörésre került sor a kezdőkörben.
Ez nálunk szokás, hogy a győztes meccsek után eltörünk egy tányért, ami azt jelképezi, elvégeztük a feladatot, amit kitűztünk magunk elé – magyarázza Kiss Dávid, a fehérváriak vezetőedzője. – Az EBJL-ben kupát ábrázoló mágnestáblapuzzlét készítettünk, amely annyi darabból állt, ahány meccset meg kellett nyernünk a bajnoki címhez. Az szerdán teljes lett, most, pedig a magyar bajnoki győzelem után széttörhetjük az utolsó tányért.”
Az edzőn ekkor még bőven látszottak a kupaátadás utáni pillanatok nyomai. Ha a sportág vízilabda, akkor víz csöpögött volna az öltönyéről, de mivel a jég még masszívan tartott, így az ünnepi pillanatokban a fiúk valahonnan előkerült pezsgősüvegek tartalmában fürdették meg a mesterüket.
„Soha rosszabbat” – mondja nevetve, majd arról kezd beszélni, hogy a két nap alatt megszerzett két bajnoki cím igazi csapatmunka eredménye. – Remekül dolgoztak együtt az egész szezonban, a bajnoki döntőre igazi csapattá értek, ezért is voltak képesek a kiélezett szituációkból győztesen kijönni.”
Nagy Ákosra nyugodtan aggathatjuk a „győztes gólok specialistája” címet, hiszen az osztrák ifjúsági liga első meccsén, majd az utolsón is – hirtelen halálban – ő szerezte a győztes találatot. És a hazai U18-as bajnokság döntőjében persze megint nyerőembernek bizonyult.
„Nagyon örülök a góljaimnak, de kellettek hozzájuk a társaim is, akik remek passzokat adtak – mondja a tizenhat éves játékos. – Nagy volt a küzdelem a két csapat között mindkét bajnokság döntőjében, a végére mindenki elfáradt, ez látszott is az U18-as döntő utolsó meccsén.”
Szeles Martin, a fehérváriak kapusa szerint a szezon két legnehezebb mérkőzését játszották a MAC-cal a végső szót kimondó két, egymásutáni napban. Az osztrák bajnoki cím ünneplése csupán éjfélig tartott, onnantól el kellett felejteniük, mi történt a Kisstadionban, hogy az újabb nagy feladatra koncentráljanak.
Az ünneplés része természetesen a hason csúszás a jégen, amiből Makovics Bence kimarad, mert éppen arról beszél, hogy a csapat tagjai nemcsak a jégen, hanem azon kívül is jó barátok, és az is kellett a dupla sikerhez.
Persze, ez a MAC-ban sincs másképpen. A fővárosiak csatára, Lőczi Árpád is kiemeli: a jelenlegi a legjobb csapata, ahol valaha játszott, a játékosok, az edzők rendkívül összetartó közösséget alkotnak.
„Természetesen az első hely volt a célunk, amiért mindenki megtett mindent, de a végére fizikálisan és mentálisan is elfogytunk – így Lőczi. – De előrenézünk, még keményebben dolgozunk, hogy jövőre az ezüstöket aranyra váltsuk.”
A bajnoki döntőben jégre lépő játékosok névsora ITT elérhető.
