Finnország - Magyarország 3:1
(0:0, 2:1, 1:0)
Közel járt az ötödik helyhez is a magyar női U18-as válogatott, ám végül Finnország pár napon belül másodjára is győzni tudott. Szomorkodásra azonban így sincs semmi ok: az A-csoport hatodik helye is történelmi siker!
Amellett, hogy ilyen magasságban még sosem járt női csapatunk (és ez pedig a női nagycsapat jövőjét is fényessé teheti), azzal, hogy a vonalat nem is közvetlenül, hanem még egy hellyel alattuk húzzák meg a végelszámoláskor, nem csak retúrjegyet váltott a világelitbe a csapat: immár hivatalosan oda is tartozik.
Az első harmadban ugyan jelentős esemény nem történt (se gól, se kiállítás), azonban a statisztikában elmerülve jól látszik, amit Gömöri Csaba már az első finn-magyar után is említett: közel sincs hatalmas különbség a két csapat között. Sőt, míg az egyik csapat 16-szor, a másik "csak" 8-szor lőtt kapura - és igen, mi voltunk az "egyik" csapat.
A második játékrészben aztán alig öt perc leforgása alatt két gólt is szerzett a finn válogatott, ám a második északi találatot követően Huszák Alexandra hozta gyorsan vissza a reményeket, hiszen a 28. percben szépíteni tudott. Ezt követően majd mintegy 5 percen át emberelőnyben támadhattak a lányok ebben a periódusban (az első finn kiállítás alatt Németh Bernadettet is leküldték egypercnyi előny után), ám újabb gólt nem sikerült lőni.
Sőt, az újabb találat a harmadik harmadban sem jött össze - távoli nyelvrokonaink azonban az 56. percben eldöntötték egy előnyből szerzett góljukkal a csatát.
A végén a magyar szakvezetés lehívta kapusunkat, ám 11 másodperc múlva korcsolyázhatott is vissza ketrece elé Németh Anikó - igaz, nem a háló rezdült meg és emiatt, hanem Kiss Andreát állították ki a játékvezetők.
Összességében a vereség ellenére is fantasztikus eredményt ért el a csapat - és talán nem tévedünk nagyot, ha azt írjuk, hogy nem lezárult egy Asiago óta íródó történet, hanem ez eddig csak egy fantasztikus legenda prológusa volt.
Ugye, lányok?
