Sztárvendégünk lesz a Négy Nemzet Torna hetén: csatlakozik a magyar férfi felnőtt válogatott stábjához Robin McDonald, a Kanadai Jégkorong Szövetség felszerelés-menedzsere, aki november 2-án, vasárnap előadást is tart majd Káposztásmegyeren, a Jégpalotában.
A Didsburyben, Albertában született Robin McDonald 1999 óta dolgozik felszerelés-menedzserként, és tíz éve a Kanadai Jégkorong Szövetségnél, ahol az U17-es területi válogatottaktól kezdve a női felnőtt válogatotton át a sledge hockey-válogatottig összesen 13 csapat mellett tevékenykedik.
Minden együttesre figyelnie kell, amely a kanadai válogatott mezében szerepel, a ruházat csomagolása, pakolása, az eszközök utaztatása és természetesen a korcsolyaélezés is az ő felelőssége, legalábbis, amikor a férfi és női válogatottak idegenben játszanak. Rendszeresen a csapattal tart a Deutschland Cupra, a Spengler-kupára, Négy Nemzet Tornákra és női világbajnokságra, tehát messze nem merül ki a munkája az elméletben.
Nálunk azonban előadással kezdi majd munkáját: november 2-án, a Metodikai központban 10 órakor kezdődő bemutatójára nemcsak a felszerelés-menedzsereket, hanem mindenkit szeretettel vár a Magyar Jégkorong Szövetség! (A részvétel természetesen ingyenes, ám előzetes regisztrációhoz kötött, jelentkezni az attila@icehockey.hu címen lehet.)
Robin McDonald három napot tölt majd Magyarországon (tőlünk éppen a Duetschland Cupra megy), méghozzá szinte térítésmentesen, és örömmel válaszolt az icehockey.hu kérdéseire is.
Miként került kapcsolatba a magyar hokival?
Még 2004-ben ismerkedtem meg Nagy Attilával, amikor a világbajnokság előtt Magyarországon jártunk. A következő években is összefutottunk néhányszor, és idén márciusban is találkoztunk, amikor Budapesten volt a női U18-as világbajnokság. Felvetődött, hogy Attila kiutazzon Kanadába, hogy tanulmányozza, miként csináljuk a nyári táborainkat. Amikor a nyáron kinevezték a férfi felnőtt válogatott mellé, tanácsot kért tőlem, hogy mi mindennek kéne benne lennie a válogatott csomagjában egy tornára utazva. Ekkor kérdeztem vissza, hogy mikor akar szerződtetni a magyar válogatott mellé, mire azt felelte, hogy most! Természetesen nem főállásban, hanem tanácsadói státuszban csatlakozom, hiszen a kanadai szövetségnél megtartom a főállásom, ám mindig is érdekelt, milyen lehet Európában dolgozni.
Mennyire folyik majd bele a napi munkába?
Az a tervem, hogy tanácsot adjak a kollégáimnak, hogy miben lehetnek még jobbak, illetve fejlesszem őket. Segítek, amiben csak tudok, hogy ők sikeresebbek lehessenek és ezáltal a csapat is. Nem akarok átvenni a hatalmat, hiszen nem vagyok és leszek itt minden eseményen, a felszerelés-menedzsereknek pedig fontos jellemzője, hogy bizalmon alapuló, jó és bensőséges kapcsolatot ápolnak a játékosokkal.
Kalandnak fogja fel a Magyarországon töltendő napokat, vagy komolyabban tervez?
Egyáltalán nem kalandként gondolok erre a munkára, sokkal inkább lehetőségként, hogy eszmét cseréljünk a kollégákkal, és hogy megtapasztaljam, milyen egy Kanadához mérten kisebb hokiországban tevékenykedni, és segíteni abban, hogy a nemzet jégkorongja minden tekintetben fejlődjön. Számomra egyértelműen kihívás ez a meghívás, ha pedig a Magyar Jégkorong Szövetség igyekszik javítani a játékon, akkor a nagyobb hokinemzeteknek kötelessége segíteni.
Fotó: Mudra László
