Adorján Attila nagy estéjét a góllal visszatérő Kevin Wehrs rontotta el az 54. percben, a szétlövést végül a másik oldalon szintén parádézó Voris nyerte meg a hazaiaknak.
A miskolciaknál végre újra ott lehetett a jégen hosszas kihagyása után a friss örömapa, a térdsérüléséből felépülő Kevin Wehrs – vissza is tért Kiss Roland mellé –, a tőle megszokott életerős bombákkal jelentkezett is hátulról. Az 5. percben kettős előnybe kerültek a hazaiak, nem tudtak vele élni, Adorjánnak volt dolga bőven korábbi csapattársaival szemben, a harmad felén túl ismét fórban őrizte meg bravúrral a 0-0-t. Hat perccel a vége előtt aztán Razumnyak lőtt be egy kipattanót, ám a játékvezető belesípolt, gól helyett páros kiállítás következett. Futószalagon jöttek a szeredai kisbüntetések, a 15. percben már az ötödik, ám Adorján mindent fogott. A hazai nyomás ellenére kis híján a Sportklub mehetett előnnyel a szünetre, ám 20 másodperccel a sípszó előtt Voris is megmutatta, miért vezeti a liga kapusrangsorát a fontosabb mutatókban.
A fordulás után viszont már tényleg megszerezték a vezetést a vendégek: Stach és Sofron kényszerítőzött szépen, a kipasszolt védelem mögött utóbbi mattolta a kiszolgáltatott Vorist. A meccs felénél a szeredaiak is megpróbálkozhattak egy kettős fórral, ők sem tudtak élni vele (a vasárnapi hős, Rokaly Szilárd centikre volt a vezetés megduplázásától), a szünet előtt Páterka ütőjében maradt az egyenlítés. Adorján ihletett formában védett: 40 perc után egy egész meccsre elegendő 37/37-es mutatóval állt, a DVTK így kétszer annyi kapura lövés mellett is hátrányban fordult rá a harmadik játékrészre.
A záró harmad derekánál Vas szép egyéni alakítása és fonáklövése után is a helyén volt a csíkszeredai kapus, majd emberelőnyben újabb miskolci tűzijáték maradt ki. Már-már úgy tűnt, Adorjánnak ezen az estén nem lehet gólt lőni, ám az 54. percben megtört a jég: ki más, mint a visszatérő Wehrs talált be a kiegészülés pillanatában.
A túlórában folytatódott a kapusparádé mindkét oldalon, a vendéggyőzelmet Voris hatalmas bravúrral akadályozta meg Sofron helyzeténél. Rögtön ezután emberelőnybe került a Sportklub, Hozó Levente kikérte az idejét, ám a túlóra ezzel együtt sem hozott döntést. A szétlövésben végül Kulesov és Vas is betalált, Voris mindent fogott, így az elsősorban a fantasztikus kapusteljesítményekről emlékezetes maradó rangadót az utolsó harmadban kiegyenlítő DVTK nyerte meg több mint 1000 szurkolója nagy örömére.
Nyilatkozatok
Tokaji Viktor, vezetőedző, DVTK: “Nagyszerű volt a hangulat a csarnokban, a szurkolók remek atmoszférát varázsoltak, és talán az ő segítségük is benne volt abban, hogy a végén ki tudtuk védekezni az emberhátrányokat. Egy nagyon erős ellenfél ellen sikerült nyerni, amely kifejezetten jó egyéni képességekkel rendelkezik és a semmiből is képes helyzetet teremteni. Az elején a sok kihagyott emberelőny rányomta a bélyegét az önbizalmunkra, és nem találtuk meg az útját annak, hogy miként fogunk gólt szerezni. Összességében a védekezésünk rendben volt, és az emberhátrányunk Janis vezérletével szintén jól működött. Önfeláldozóan játszottunk, és a végén a befektetett energia meghozta az eredményét. Férfias küzdelemben felül tudtuk múlni a Csíkszeredát, aminek nagyon örülünk.”
Todor Krisztián, másodedző, Csíkszereda: “Nem kezdtük jól a mérkőzést, picit lusták voltunk, nem koriztunk eleget. Emiatt kaptunk egy csomó kiállítást, amiket elkerülhettünk volna. Ahogy telt az idő, fokozatosan jöttünk bele a meccsbe, és sikerült megszerezni a vezetést. Ki-ki mérkőzés volt, ami nagyon jó színvonalat hozott. A kapusokról csak pozitívat lehet mondani, remekül védtek. A büntetőknél most az ellenfélnek jött ki jobban a lépés.”
