Pénteken utazik és vasárnap játssza első meccsét az U18-as válogatott a tallini divízió II A csoportos világbajnokságon. A végső keret kihirdetését követően két csatárt, Szabó Krisztiánt és Schmál Kristófot kérdeztük.
Mik eddigi karriered legfőbb állomásai, legnagyobb sikerei, hol helyezkedik el ezek között az, hogy most bekerültél a vb-keretbe?
Szabó Krisztián: Háromévesen kezdtem el korcsolyázni Gyergyószentmiklóson, de a korcsolya és a jégkorong mellett több sportot is kipróbáltam. Ahogy teltek az évek szüleim mondták, hogy döntsek valamelyik sport mellett, a jégkorongot választottam, mert az tetszett a legjobban. 11 évesen játszottunk egy tornán, Zalaegerszegen, ott figyeltek fel rám, és akkor döntöttük el a családban, hogy Magyarországon folytatom. Zalaegerszegen rengeteget fejlődtem, ráadásul egy családnál lakhattam, ez szintén sokat segített nekem, jó döntés volt az átigazolás. Három éve már Székesfehérváron játszom, ami szintén egy nagyon fontos állomás számomra. Eddigi legnagyobb sikerem az idei ifjúsági bajnoki cím, de a tavalyi serdülőben aratott győzelem is sokat jelent számomra. Fontos célom volt, hogy szerepelhessek világbajnokságon a magyar válogatottban, nagyon örülök neki, hogy ez most sikerült.
Schmál Kristóf: Az óvodával jártunk görkorcsolyázni, akkor hívott el Tarnai Gergő, hogy próbáljam ki a jégkorongot. Körülbelül fél év elteltével Marton Tibor lett az edzőm, ő az, akinek a legtöbbet köszönhetek a jégkorongban, 9 évig egyengette az utamat. Nagy lökést jelentett, amikor serdülő korosztályban megnyertem a válogatott tesztelést, valamint rengeteg tornán vehettem részt, amelyet meg is nyertünk. Kölykösként feljátszottam a serdülőbajnokságba, akkor másodikak lettünk, ahogy most is az U18-as bajnokságban. Tavaly még nem volt nagy szerepem az ifjúsági világbajnokságon, idén bízom abban, hogy nagyban hozzá tudok járulni a siker eléréséhez.
Kik a példaképeid a hokiban és azon kívül és miért nézel fel rájuk?
Szabó Krisztián: A jégkorongozók közül Sofron István a kedvencem, nagyon tetszik a játékstílusa, szeretnék én is olyan szintre eljutni, mint ő. Rajta kívül Kásás Tamás a példaképem, hatalmas teljesítmény valamiben – ez esetben vízilabdában – hosszú évekig a világ legjobbjának lenni.
Schmál Kristóf: Nagymamám és nagypapám a példaképeim. Nagymamám sosem adja fel, mindig küzd azért, hogy a családjának, különösen az unokáinak a lehető legjobb legyen. Klubomban a 49-es mezszámom az ő születési évére utal. Nagypapám rengeteget segít másoknak, engem is folyton megpróbál a helyes úton tartani, amiért nagyon hálás vagyok neki. Sportban gyerekkorom óta Kangyal Balázs a példaképem, korábban miatta játszottam 25-ös számú mezben. Akkoriban még én is hátvéd voltam, tetszett Balázs játékstílusa, valamint az, ahogy az interjúkban beszélt. Azóta ő az edzőm, továbbra is nagyon tisztelem őt és felnézek rá.
Mi az, amire különösen figyelni kell a világbajnokságon csapatként, illetve egyénileg?
Szabó Krisztián: Egyénileg a legfontosabb, hogy fegyelmezett legyek és mindig betartsam a taktikai utasításokat. Csapatként mindig össze kell tartanunk, a konfliktusok nem tennének jót a csapatjátéknak. Ha jól működik a csapat, akkor sikerülni fog a feljutás.
Schmál Kristóf: Én minden meccsen nagyon nagy hőfokon játszom, figyelnem kell arra, hogy ez ne forduljon át rossz irányba, ne legyenek felesleges kiállításaim, amelyekkel a csapatomat sújtom. Csapatként a legfontosabb, hogy mindenkinek egy cél lebegjen a szeme előtt, hogy az aranyat hazahozzuk és mindenki 110%-ot nyújtson, betartsuk az edzői utasításokat.
Fotó: Modla Ferenc András
