Már több négynapos felkészülési turnuson túl vagytok, kedd óta pedig már a tábor is elkezdődött. Hogy látod a csapatot?
Úgy gondolom, hogy nagyon kemény munka folyik, napi két edzés a jégen, és egy szárazon, mindenki nagyon hajt. Pozitív a csapat, látszik, hogy mindenki akar, és fontos nekünk nagyon ez a világbajnokság.
Chernomaz szisztémájában sikerült már megtalálnod a helyed?
Megmondom őszintén, kicsit furcsa nekem, nem ezt játszottuk idáig, Vas Marci például hátrament védőnek, mi pedig Godóval (Ladányi Balázs) nem ezt csináltuk eddig. Eddig picit ránk volt bízva az, hogy hogy játszunk, most nem, de ettől függetlenül jó ez a taktika, csak meg kell még szokni.
Miben kell még fejlődnöd neked és a csapatnak a világbajnokságig?
Kíváncsi vagyok, hogy a formaidőzítés hogy lesz, de bízom benne, hogy a szakmai stáb pontosan tudja, mikor milyen edzésekre van szükségünk, és jól fog kijönni a lépés. Úgy gondolom, nagyon keményen dolgozunk. Fejlődnünk abban kell még, hogy az új taktika szerint mindig csak előre vigyük a korongot, sokat lőjünk kapura, és jól blokkoljunk, tehát azokban az alapvető dolgokban, amiket most tanulunk. A feljutás a cél mindenképpen, ha nem ez lenne, ki se kéne állni. Reálisan nézve persze azért látjuk, hogy milyen erős csapatok ellen kell majd játszanunk, de ettől függetlenül csak a feljutás az elfogadható eredmény.
A válogatott egyik emblematikus figurájaként sok kisebb hokisnak vagy a példaképe, ezt mennyire érzed nagy felelősségnek?
Mindenképpen nagy felelősség, hiszen tudom azt, hogy én mennyire oda voltam például Palkovics Krisztiánért, Ocskay Gáborért, Ladányi Balázsért és hatalmas élmény volt, amikor volt szerencsém velük együtt játszani. És Godóval a mai napig ugye sortársak vagyunk, úgyhogy tudom azt, hogy milyen nagyszerű érzés egy kisgyereknek egy példaképet követni.
Sokszor találkozol ezzel egyébként, megállítanak a gyerekek?
Szerencsére igen, sokszor. Például lementem most is nem olyan régen a junior döntőre és az újpesti kis srácok, akik kinn voltak odajöttek, autogramot kértek. Ezt mindig nagyon jó érzés látni, hogy ilyen sokan szeretnek minket és szurkolnak nekünk.
Neked ki volt a példaképed kisebb korodban?
Édesapám, hiszen ő is jégkorongozott, de fehérváriként mindenképpen a Palkovics-Ocskay duó is. De tudom azt, hogy mikor fölkerültem a nagy válogatottba, akkor mindenkire felnéztem. Azokkal az emberekkel játszani, akiknek a meccsén én is szurkoltam és autogramokat kértem, az nagy élmény volt.
Mik voltak életedben a legmeghatározóbb hokis állomások?
Először is az, hogy elkezdtem jégkorongozni, aztán amikor felkerültem a nagy csapatba, majd mikor a felnőtt válogatottba. Aztán lépésről-lépésre felkerültem Godóék mellé, az is nagyon meghatározó volt. Sokat fordult velem a világ, azóta vannak nagyon sikeres szezonjaim, tehát sokat köszönhetek nekik. És remélem a mostani világbajnokság is ilyen lesz.
És milyen állomásokra szeretnél még elérni?
Az A-csoportba jutni mindenképpen! Remélem két héten belül ez teljesül is. Még szeretnék egy jó külföldi bajnokságban is játszani, és egy olimpiai részvétel is jó lenne. Bár talán ez utóbbi a legelérhetetlenebb, mondjuk ahogy láttuk, hogy a szlovén és osztrák csapat is ki tudott jutni, úgy bennünk is megvan ez a ráció.
