Nagy Krisztián a Miskolci Jegesmedvék játékosa, Sebők Balázs pedig a finn Karpat Oulu csapatánál kapott nem olyan régen szerződést az első osztályban. Velük beszélgettünk a válogatott egyik edzésén.
Ti vagytok a legfiatalabbak a válogatott bő keretében, éreztetik ezt veletek a csapattársak?
Nagy Krisztián: Nem, szerintem nem annyira lehet ezt érezni, hogy mi vagyunk a legfiatalabbak. Ugyanúgy kezelnek minket, mint a többieket.
Sebők Balázs: Barátságos és nyitott volt mindenki, bár azért érzem, hogy fiatalabb vagyok a többieknél. Néha vannak zrikálások, például kicsinek szólítanak, vagy ilyenek, de nem éreztetik semmilyen negatív irányban.
Mennyire tudjátok a legjobb formátokat hozni itt a válogatottnál?
S.B.: Nehéz, mert meccset ugye nem játszottunk még, csak egymás között, de eddig úgy érzem, hogy elég jól megy. Biztos, hogy valamilyen szinten elégedett velünk az edző, hiszen azért is vagyunk itt. Reméljük eléggé elégedett lesz, hogy betegyen minket a végén is.
N.K.: Amennyire a dolgok engedik, tudjuk hozni a formánkat. A technikai háttere mindennek megvan, ez mégis a felnőtt válogatott, és sokkal több ember segíti a munkánkat.
Melyek a karrieretek legmeghatározóbb állomásai eddig?
N.K.: Mindenkinek meghatározó az életében szerintem az első világbajnoki szereplése, nekem az is nagy dolog volt, hogy megkaptam idén a legértékesebb játékos díjat az U20-as vébén.
S.B.: Olyan hosszú nem volt eddig a karrierem, de az idei év nagyon meghatározó volt, megkaptam a szerződésemet a finn első osztályban és behívtak a felnőtt válogatottba is.
Mik a következő állomások?
S.B.: Mindenképpen a finn első osztályban szeretnék szerepet kapni, minél nagyobbat lehetőleg. Idén még remélem tart a szezonom még egy három hétig. Ezek a kitűzött célok.
N.K.: Bejutni a világbajnoki keretbe, ha ez sikerül, akkor pedig megnyerni a vébét. Csapatszinten még nem tudom, azon még nem nagyon gondolkoztam, hiszen most érettségizem majd, és a hoki mellett most az a másik fontos állomás, amit el kell érnem.
Kik azok az emberek, akik valamiért fontosak a karrieretekben?
N.K.: Apukám fontos szerepet töltött be a karrieremben, ő jött velem Finnországba, ami egy nagy lépés volt, az, hogy kimentem, sokat segített a technikai fejlődésemben. Ugyanúgy édesanyámat is mondhatnám, aki az idei szezonban, már itthon folyamatosan támogatott mindenben.
S.B.: A családom mindenféleképpen, vészhelyzetben is lelki pluszt tudnak adni. Csak a hokit nézve pedig edzőim és a csapattársaim is fontosak számomra, hiszen ők vannak velem mióta elkezdtem játszani.
Hogyan tudnátok magatokat egy mondatban jellemezni?
S.B.: Határozott jellem vagyok.
N.K.: A képességeimhez képest megpróbálom mindig a maximumot nyújtani.
