A fővárosiak csak egyszer vezettek, de azt a legjobbkor, a túlórában: a szenzációs meccset játszó Schlekmann mesterhármasának köszönhetően két ponttal távoztak a Népkertből.
A miskolci összeállításban egyetlen érdemi módosítás történt a legutóbbi, UTE elleni meccshez képest, a negyedik sor védelmében ezúttal Trozsák kapott lehetőséget Fazakas helyett. A BJAHC-nál nem volt változás a mezőnyben, a vasak előtt Farkas Roland, a hazaiaknál lett kollégája, Voris kezdett.
A kezdő bedobás előtt a Miskolci Jégcsarnokban is Pap Gáborra emlékeztek egyperces néma csönddel. Gyors lövésváltással indult a mérkőzés, előbb Szirányi éles szögből, majd a másik oldalon Schlekmann középről leadott tenyeresét védte a kapus kipattanó nélkül, aztán az üresen maradó Makai fonákját is hárította Farkas. Kicsivel később azonban kikorcsolyázott egy korongért kapuja mögé, két miskolci is támadta, a megzavarodott vendégportás el is adta, a hátratett korong ráadásul még egy budapesti korcsolyán is megpattant, miközben Farkas pánikszerűen iszkolt vissza – így lett tökéletes Skrabovnak, a fehérorosz bekknek az üresen maradt hálóba kellett csak bebombáznia (1-0). Viikilä támadó harmados passzát aztán Razumnyak fülelte le, az orosz vezetésével meg is indult a létszámfölényes kontra, de Farkas ezúttal szépen szúrt ki a keresztnél. Jobbára a BJA harmadában folyt a játék, jól működött a miskolci letámadás is, többnyire hamar megszűrték a fővárosi megindulásokat. Kontrákkal próbálkozott inkább a BJA, a 16. percben azonban sikerült felállnia egyenlő létszámban, egy kékvonalas lövés lejött Vorisról, a pakkot összeszedő Páterka lábát Galoha húzta ki némileg feleslegesen a támadóharmadban, a DVTK-é volt az első emberelőny. Okosan védekeztek hátrányban a vendégek, sőt 22 mp-cel a kiegészülés előtt kaptak egy igen furcsa büntetőt, amit nem nagyon értett senki. Büntetőlövést érő fizikai szabálytalanság egészen biztosan nem történt, gólhelyzet sem volt, legfeljebb arra tudunk gondolni, hogy a palánk közelében gazdátlanul heverő és játékba “avatkozó” bot a hazai kispadról kerülhetett be a jégre, s talán ezért járhatott a technikai kisbüntetés – abból a szempontból nem lett jelentősége, hogy Viikilä rávezetését nagy bravúrral védte Voris. A harmad utolsó támadásából végül így is megszületett az egyenlítő találat: Schlekmann hagyta ott Szabó Bencénak, az ő lövése átcsorgott Voris hóna alatt, a támadást remekül lekísérő és jó helyre korcsolyázó Schlekmann a gólvonal előtt biztosított rá (1-1).
Egy kivédett Berdnyikov-félziccerrel startolt a középső harmad, majd a 23. perc elején visszaszerezték a vezetést a Jegesmedvék. Tóth Richárd választott flegma megoldást saját harmadában, a korongra lecsapó Lövei meghúzta, amit meg kellett, becselezte magát a kapu elé és be is vágta Farkas mellett, ezt a hibát is góllal büntették a hazaiak (2-1). Válaszul felpörgött a BJA, a megiramodó Viikilät Hill fejjel előre taszította rá a kapuvasra, a durva megmozdulást komoly tömegjelenet követte, a finn szerencsére folytatni tudta a játékot. A 25. percre fordulva aztán Schlekmann az este folyamán másodszor is legyőzte Vorist, lapos lövése ezúttal a mamut alatt találta meg az utat a hálóba (2-2). Harmadszor azonban – ekkor még – nem: a meccs felénél egy kettő az egy elleni ellentámadásnál előbb Schlekmann fonákját, majd a másik oldalon megérkező Keresztes ismétlését is hárította a lett, utóbbi igen komoly bravúr volt. Teljesen kiegyenlítetté vált az összecsapás, a színvonalra sem lehetett panasza a szép számú miskolci nézőseregnek. A 33. percben először vezethetett volna a BJAHC. Dóczi kékvonalasa talán átjutott Vorison, de a kapus akrobatikus mozdulattal ráfeküdt a gólvonal előtt, a fordulásból pedig Razumnyak lőtt irgalmatlanul nagy kapuvasat. Másféllel a szünet előtt egy komoly miskolci lehetőségnél Farkas volt a végállomás, majd előbb a nagyon élő Schlekmann helyzetét fogta a lepkéssel Voris, végül pedig emberelőnyben Mozer bombájára ért át a mamuttal. Az utolsó harmadra maradt a döntés a két sokat korcsolyázó rivális kiváló iramú, látványos és közönségszórakoztató összecsapásán (edzői szemmel nem biztos, hogy ilyen volt).
A záró húsz perc tehát a fejét olykor el-elvesztő Hill áthúzódó kiállításával indult, nem született belőle gól, majd ezt követően is felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Egyre inkább érezhető volt, egy találat eldöntheti a meccset, de a kapusok stabilan álltak a lábaikon. Az 53. perc végén Mattyasovszky ütőjében maradt a gól: kiváló szögből tüzelhetett, erős lövése végül nem jutott át Farkas karja alatt. Válaszul a végjátékban nagyon komoly győzelmi esélyhez jutott a BJA. Előbb Skrabov kapott két percet, alig védekezték ki a hazaiak, Schlekmann botlott el Szirányi lent tartott ütőjében, azonnal jött a következő kiállítás. Időkérés után egy szép emberelőnyös figura végén Mozer lövésére ért át Voris, nem először, a négy percnyi fővárosi fór ellenére is maradt 2-2 a rendes játékidő.
A ráadásban aztán a DVTK is megkapta az emberelőnyét, Steve Kasper is kikérte az idejét, ám 4 a 3 sem hozott döntést. Helyette a szenzációs napot kifogó Schlekmann tette fel a koronát saját és csapata estéjére: Nagy Krisztián keresztjét vágta be, erre már nem érhetett át Voris, így végül a válogatott támadó mesterhármasának köszönhetően vitte el a pluszpontot Miskolcról a fővárosi alakulat.
Nyilatkozat
Steve Kasper, vezetőedző, DVTK: „Mindkét irányba eldőlhetett volna a meccs. Elismerés jár az ellenfélnek, 64 percig keményen játszottak. Nagyon fegyelmezettek és jó munkamorállal rendelkeznek. Szerintem a mi játékosaink jól reagáltak egy viszonylag lassú kezdésre, majd nagyszerű munkát végeztünk az emberhátrányok során. Minden vereség nehéz, de egy ponttal továbblépünk és pozitívak maradunk. Három-négy U21-es játékos volt a csapatunkban, akik nagyban kivették a részüket az emberhátrányok kivédekezéséből. Szerintem csapatként fejlődünk, a hibáink pedig kijavíthatóak.”
Kangyal Balázs, vezetőedző, BJAHC: „Nem játszottunk igazán jól, de nagyon önfeláldozóak voltunk ma és nagyon erősek, főleg emberhátrányban. A hosszabbítás tulajdonképpen azon múlt, hogy kivédekeztük a 4-3-at. Külön öröm, hogy egy saját nevelésű játékosunk ilyen teljesítményt tud nyújtani egy ilyen erős DVTK ellen. Továbbá annak is örülünk, hogy egy saját nevelésű kapus is tudott bizonyítani. Ha lehet tovább ajánlani egy győzelmet, akkor egy kicsit most ezt eldobom magunktól és odaadnám a Csuhinak, ez a legjobb zárszó ezután a meccs után.”
