Nem fáj semmije, tökéletesen jár, beszél, és szokásához híven tréfálkozik Peterdi Imre, a Dunaújvárosi Acélbikák korábbi válogatott jégkorongozója, hokiedző, pedig még két hete sincs, hogy stroke-ot kapott. A jobb agyféltekének egyik főverőerét zárta el egy vérrög, ez pedig sokaknál rokkantságot, sőt akár halált is okozhat. – áll az OKITI sajtóanyagában.
„Mondták is itt a kórházban, hogy nem kell mindenből viccet csinálni, mert higgyem el, rosszabbul is járhattam volna” – mondta az Amerikai úti Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben (OKITI) fekvő 185-szörös válogatott csatár, aki néhány napon belül átkerül a rehabilitációra.
„Ma hazaengednek és hétfőn kell az Országos Rehabilitációs Központban lennem Budakeszin reggel 9 órára. Ott lesznek különböző foglalkozások, lesz medencés és úgynevezett gyalogpados foglalkozás is. Gondolom, egy kicsit jobban elkezdenek majd terhelni, bár az OKITI-ben is volt gyógytorna, de ott gondolom valamivel nehezebb lesz” – számolt be Peterdi Imre a következő teendőkről a mai sajtótájékoztató után, majd arról is kérdeztük, hol tart most, hogy érzi magát. „Azt érzem, hogy jó állapotban vagyok, és hogy nagyon sokan szeretnek. Nagyon jól esik, hogy ennyien gondolnak rám. Hétfőn és kedden – a hosszú hétvégének köszönhetően – több, mint százan látogattak meg. Érdekes volt, de tényleg nagyon jól esett” – mondta mosolyogva, majd viccelődve mutatta, hogy van már fesztivál karszalagja is, igaz, csak az intenzívre szól, mutatva a kórházi karszalagjának feliratára. Néhány nappal egy stroke után viszont akár teher is lehetett volna ennyi látogató, de Pedro odafigyelt, hogy mindenkivel töltsön nagyjából fél órát, utána viszont le is kellett dőlnie két-három órára.
„Úgy néz ki, hogy a sportnak köszönhetően rohamosan javul az állapotom. Ezért is örülök neki, hogy annak idején emellett döntöttem, voltak, akik az mondták, az élsport nem egészséges, de itt jön ki az, hogy ha rehabilitációról van szó, akkor emiatt sokkal nagyobb előnyben vagyok azzal szemben, akinek az izmai esetleg kicsit elernyedtebb.”
Hokis berkekben mi másra is gondolhatnánk következő lépésként, mint arra, hogy mikor húzhat esetleg korcsolyát? „Szeretnék természetesen, de az az igazság, hogy az egyensúlyérzékemmel vannak még problémák, járás közben is megtörténik, hogy egy kicsit elmegyek jobbra-balra. Emellett a jégen meg különösen oda kell figyelni arra, hogy akár egy rossz esés is gondot okozhat. Úgyhogy még le kell ülnöm a doktor úrral beszélni erről, bár ő azt mondta, óva int attól, hogy most rögtön abbahagyjak mindent. Szóval most nem feltétlenül úgy kell felfogni az óvatosságot, hogy nem török be a kapu elé, hanem úgy, hogy igenis eljárok félévente vérnyomásmérésre, EKG-ra, mindenféle kivizsgálásra. Azért ez egy jó tanulópénz, egyik barátom fogalmazta meg kiválóan, mondván: ez is csak egy újabb állomás, amiből tudsz építkezni.”
Egy ilyen esemény viszont nemcsak a beteget, de a közvetlen környezetét is próbára teszi. „Nagyon megijedt anya-apa, feleség, gyerek, mindenki, de ők is látták, ahogy napról napra javultam, így ők is bizakodóak, de amikor felhívtam a testvéremet, hogy ma hazaengednek, akkor ő is elsírta magát. Most már csak a kutyámra leszek kíváncsi, hogy fog nekem örülni, de biztos nagyon” – tette hozzá Pedro mosolyogva, majd megemlítette, hogy hétvégén barbecue sütés lesz, oda is mennek vagy százan. Kíváncsiak voltunk, ezt mind a kórházból szervezte-e meg, amire nemes egyszerűséggel csak enyni válaszolt: „nem, csak anyukámnak mondtam, hogy pácoljon húst, aztán tárcsázunk. Ennyi volt a szervezés, nem szoktam túlvariálni, anyukám a séf, a feleségem az árubeszerző.”
Szó esett természetesen a hosszabb távú tervekről is a visszavonulását az idei szezon végére tervező kiváló játékossal:
„Mindenképpen szeretném folytatni az edzői pályán és tovább foglalkozni a gyerekekkel. Azt gondolom, hogy olyan tudás van a mi generációnk kezében, amit tovább kell majd adnunk akár egy MOL Ligás csapatnál, akár utánpótlás szinten. Ezekkel szeretnék foglalkozni, mert ebben érzek kihívást és ez az, ami boldogsággal tölt el.”
A Sapporót, majd az A-csoportot is megjárt, idén már edzőként is tevékenykedő hokis vendégedzőként több utánpótlás válogatott programon is részt vett, míg Dunaújvárosban az U14-es csapatot igazgatta a MOL Liga-szereplés mellett. „Próbálom a dunaújvárosi utánpótlásban is azt a programot végigvinni, amit Glen Williamsontól ellesek, illetve ha bármilyen meghívást kapok a nemzeti csapatok melletti munkára és klubelfoglaltságom engedi, akkor mindig eleget teszek ezeknek. Ha az időm és energiám engedi, természetesen szeretnék tovább foglalkozni a válogatottal is, mert az mindig egy plusz motiváció és kihívás” – mondta a DAB 77-ese.
ELŐZMÉNYEK
A szurkolók által csak Pedrónak becézett 35 éves sportoló március 4-én, pénteken még részt vett a dunaújvárosi ’96-os bajnokság évfordulóját ünneplő gálamérkőzésen. Másnap délben nagyvenyimi otthonában 9 éves kisfiával bolondozott, birkózott a hokis, amikor rosszul lett: egyszer csak nem érezte a bal lábát, és meg sem tudott mozdulni. „A feleségem, szerencsére, aggódós típus, amikor meglátta, hogy kitágultak a pupilláim és fennakadtak a szemeim, egy percet sem gondolkodott, azonnal hívta a mentőket”.
Később, amikor elterjedt Dunaújvárosban, hogy a helyi csapat sztárját mentő vitte el, sokan azt gondolták a gála utáni ünnepség miatt nem tudott másnap felkelni. Volt, aki azt hitte, ödéma miatt vitték kórházba, volt, aki vakbélgyulladásra gyanakodott. Hogy elkerülje a félreértéseket, leállítsa a találgatásokat, ezért írta ki a sportoló egy héttel később a netre, mi is történt vele valójában, és azt is, milyen szerencséje volt.
A szerencséhez persze az sem ártott, hogy az ellátórendszer olajozottan működött és a sportoló profi, elhivatott szakemberek kezei közé került.
A Dunaújvárostól 8 kilométerre fekvő településre nagyon gyorsan kiértek a mentők és másfél óra múlva a hokis már a CT-n is túl volt a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórházban, ahol egyébként nem olyan rég adták át az új diagnosztikai részleget. A leletek alapján a tapasztalt, ügyeletes orvos pontosan látta, hogy nagy a baj, de azt is egyből tudta, hogy itt egy esély van: a sportolót a budapesti idegtudományi intézetbe kell szállítani.
Az országban ma 4-5 helyen tudják éjjel-nappal elvégezni azt a valamivel több, mint egy éve ajánlott életmentő beavatkozást, amely az agyalapi verőerekből katéterrel távolítja el az elzáródást okozó vérrögöt. Ebből az intervenciós eljárásból eddig a legtöbbet az OKITI-ben végezték el, a tavalyi, körülbelül 150 agyi katéteres beavatkozásnak csaknem a fele itt történt.
Azon a szombaton az OKITI neurointervenciós osztályának vezetője, dr. Szikora István volt a telefonon értesítendő ügyeletes. Épp a motorját szervízeltette, amikor elérte a hívás. A dunaújvárosi és a pesti szakember félszavakból is értette egymást, tudták, perceken múlhat a beavatkozás sikere. Szikora doktor javaslatára az életmentő beavatkozáshoz történő szállítás esetén elvárt módon hozták a mentők a beteget Dunaújvárosból a fővárosba. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az általában 1-1,5 órás utat háromnegyed óra alatt tették meg.
Amikor az intézetben átvették a beteget, a bal oldala teljesen bénult volt. Szikora doktor, és az ügyeletes neurológus dr. Óváry Csaba, az intézet orvosigazgatója egyből elvégezték a kontrollvizsgálatokat, hogy eldöntsék, alkalmazható-e a katéteres vérrög-eltávolítás, vagy túl nagy a kockázat. A tesztek zöld utat adtak. „Nagyvenyimben 12:45-kor jelentkeztek az első tünetek, az intézetbe 10 perccel 16 óra után vettük fel, és miután elvégeztük a szükséges vizsgálatokat 17.06 perckor megkezdtük az intervenciót” – mondta Szikora doktor.
A fél órás beavatkozás jól sikerült. A sportoló azóta minden nap egy kicsivel több mindenre képes. Ahogy eddig a sportban, most a gyógytornán igyekszik 100 százalékot teljesíteni. „Egyszerre szerencsétlenség és szerencse is, hogy ilyen fiatalon ért ez a baj, hiszen azt mondják, a korom miatt sokkal jobb esélyem van a gyógyulásra” – mondta a jégkorongozó. Ebben nagy segítségére lesznek majd azok a rehabilitációs szakemberek, akikhez az OKITI-ből várhatóan néhány nap múlva kerül.
Az, hogy Pedró a rosszullét után 4 óra 20 perccel „tű alá került”, azt jelenti, hogy nagy eséllyel egészséges életet élhet majd. Másfél órával később már nem lehetett volna beavatkozni, a neves sportoló nagy valószínűséggel maradandó károsodásokat szenved. „Hallottam, hogy Dunaújvárosban valaki azt mondta, már meg is haltam. Ezek után, ha igaz a mondás, akkor én nagyon sokáig fogok élni” – mosolygott a lábadozó sportoló.
Fotók: OKITI
