Pat Cortinát 2008-ban minden magyar jégkorongkedvelő a szívébe zárta, amikor az A-csoportba vezette a válogatottunkat. Az egy éve visszavonult és idén a Briancon GM-jeként dolgozó, 230-szoros válogatott hátvéd Szélig Viktor pedig vezéregyénisége volt ennek a legendás szapporói csapatnak. Ezúttal mindketten előadóként vettek részt a Magyar Jégkorong Szövetség edzői szemináriumán, majd a hallgatóság jó részével közösen a Barba Negra Trackben felállított MOL Szurkolói Faluban tekintették meg az Egyesült Államok-Magyarország találkozót. Ekkor beszélgettünk velük.
Pat Cortina
Milyen volt úgy előadást tartani a szemináriumon, hogy a hallgatóság között szép számban jelen voltak korábbi játékosai is, edzőként?
Óriási volt. Jó nekem ezt látni, mert nem voltam finom velük, de ezek szerint nem öltem ki belőlük a játék iránti szeretetet. :) Tényleg nagyon jó látni, hogy ilyen jégkorong van itt, amelyben továbbra is szerepet tudnak vállalni.
Itt járt februárban az Olimpiai Selejtező Torna ideje alatt is, milyen érzés időről időre visszatérni Magyarországra?
Bárcsak gyakrabban jöhetnék. Minden alkalommal, amikor idejövök, azt kérdem, miért voltam ilyen hosszú ideig távol? Az emberek nagyon kedvesek, mindig meleg fogadtatásban van részem és óriási szenvedéllyel vannak a jégkorong felé, szóval jó érzés itt lenni.
A válogatott viszont ezúttal jó messze van innen és most óriás kivetítőn a napsütésben, a szurkolók közt nézhette, hogy a fiúk hogyan küzdenek az oroszországi elit világbajnokságon.
Igen, érdekes volt ezt így átélni, olyan tapasztalat, amit biztosan nem fogok elfelejteni. Az tudtam, hogy a szeminárium után együtt nézzük majd a meccset, de nem gondoltam volna, hogy egy óriás képernyő van felállítva ilyen körítéssel és ennyi nézővel. Ugyanakkor nehéz, hogy távol vagyok a csapattól, de mondhatjuk, hogy a kisgyermek felnőtt és most más vigyáz rá, ami teljesen rendben van. A fontos az, hogy bárki is egyengeti az útját, jó munkát végezzen, és most erről beszélhetünk, úgyhogy nekem könnyű érzés kívülről nézni.
Hosszú idő óta ez az első év, hogy nem dolgozik a világbajnokságon, hiszen tavaly még Németország válogatottját irányította. Hiányzik egyébként a nemzetközi porond? Tervezi, hogy visszatér valamikor erre a színtérre is?
Mindenképpen. A nemzetközi jégkorongban csak pozitív tapasztalatokat szereztem. A közeljövőben a Schwenninger Wild Wings csapatára kell koncentrálnom, de ha majd lehetőségem adódik bármelyik válogatott mellett dolgozni, élnék vele. A világbajnokságok mindig különlegesek, számomra pedig minden alkalommal lehetőséget adott arra, hogy más edzőktől új dolgokat tanuljak. Ez a szakmai ok, személyes oldalról pedig az, hogy egy világbajnokság mindig remek, ahogy a különböző országok megméretik magukat…ezek szuper dolgok.
Visszatérve a klubhokira, mennyire követi a magyar csapatokat és a bajnokságot? Mi az, amiben a magyar jégkorong ezen a vonalon tovább fejlődhetne?
Megnéztem pár meccset a MOL Liga rájátszásában és lenyűgözött a játék szintje. Egyre jobb edzők dolgoznak a ligában és a mindennapos munka szintje is folyamatosan javul. Ha ezt a fejlődést fent tudja tartani, 10-15 éven belül Magyarország nagyon jó hokinemzetté válhat.
Szélig Viktor
Némileg új szerepben tűnt fel a magyar jégkorongban, milyen volt úgy előadni egy hazai edzői konferencián, hogy a hallgatóság között ült több volt válogatottbeli csapattárs is?
Érdekes. Ilyen jellegű tapasztalaton korábban még nem volt és az volt a baj, hogy utána hallottam Pat Cortinát is és hozzá viszonyítva kellemetlen volt visszagondolni a saját előadásomra. :)
Milyen tapasztalatokat szerzett a játékos pályafutásának befejeztével, amit most hasznosíthat és át is adhat egy ilyen konferencián?
A legnagyobb tanulság nekem az volt, hogy hiába ugyanabban a sportágban próbálok tevékenykedni, mint amiben eltöltöttem harminc évet, de a „sötét oldalon” való érvényesülés annyira más, mint a jégen csúszkálás. Nem gondoltam volna. Óriási kihívásnak érzem, engem ez a dolog nagyon érdekel. Meglátjuk, hogy lesz-e lehetőségem ebben a továbbiakban tevékenykedni. Nagyon örülnek annak, hogyha ez így lenne.
Adódik tehát a kérdés: vannak-e már konkrét tervei a következő idényre?
Először is azt kell eldönteni, hogy milyen országban folytatódjon majd a történet. Persze vannak terveim és lehetőségeim is, hála istennek. Mérlegelni kell és el kell dönteni. Nagyon érdekes feladatokkal megkerestek innen, Magyarországról is, ami elgondolkodtat, megmondom őszintén.
Hogy élte meg a család a sportolói státuszból a sportvezetőibe való váltást? Mi a legnagyobb változás?
Kevesebbet látnak. Ilyenkor értékeli azt az ember, hogy milyen jó dolog az, amikor profi jégkorongozó, 3-4 órát dolgozik egy nap, utána hazamegy és azt csinálja, amit éppen szeretne. Ahogy mondtam, ez a „sötét oldal” olyan, ahol nincs munkaidő, de ezért is szeretem. Kötetlen. Van, hogy az ember reggeltől estig, hétből hét napot robotol és állandóan elérhetőnek kell lennie, de ez nem panaszkodás, ez az a dolog, ami engem a legjobban érdekel, és amivel a legszívesebben is foglalkoznék.
A legnagyobb különbség egyébként ahhoz képest, amikor még játszottam, hogy most sokkal jobban izgulok. Vagyis inkább azt mondanám, hogy ez átalakult. Amikor játékos voltam, addig volt egy kis izgalmi állapot, amíg a korongot be nem dobták, most onnantól kezdődik az izgulás, hogy mi lesz a végéig.
És milyen a válogatottat nézni itthonról? Nem hiányzik?
Igen is, meg nem is. Nagyon hiányzik, amikor látom azt, hogy a srácoknak milyen lehetőségeik vannak, milyen környezetben, milyen hangulatban, milyen fantasztikus szurkolótábor előtt játszanak. Hál’ istennek, volt azért nekem is lehetőségem arra, hogy ezt átéljem. Ez hiányzik nagyon. A fizikális része viszont nagyon nem hiányzik, megmondom őszintén. :)
