A női válogatott szövetségi kapitánya szerint a most kezdődő divízió 1/A vb-n vissza kell térni azokhoz a sztenderdekhez, amelyeket a csapat a korábbi években felállított.
Elégedett a felkészülés során végzett munkával?
Általánosságban azt mondhatom, hogy igen. Több idő állt rendelkezésre, és jól kihasználtuk ezeket a heteket, az energiaszintünk rendben van. A játékosok megértették, hogy mit akarunk csinálni és hogyan.
Készen áll a csapat minden tekintetben a vb-rajtra?
Ha nem is 100 százalékosan, de annyira igen, hogy kijavítsunk bizonyos dolgokat, ha arra szükség lesz. Úgy érzem, sohasem beszélhetünk 100 százalékról, mert vannak ismeretlen tényezők, változók, amiket nem tudunk befolyásolni, nem lehet tudni, hogy mit várjunk bizonyos helyzetekben, de annyira készen állunk, hogy megküzdjünk váratlan dolgokkal is.
A korábbi években sokat beszélt a sztenderdekről, amelyeket a női válogatott állított fel a teljesítményével. Most a megbeszéléseken gyakran elhangzik a jóvátétel szó. Vissza kell jutni ehhez a magasra tett sztenderdhez?
Igen, ez az egyik célunk. Tavaly a teljesítmény – és nem az eredményről beszélünk – az elvárt szintünk alatti volt, tudjuk, hogy ennél többre, jobbra vagyunk képesek. Persze volt magyarázata annak is, hiszen rövid volt a felkészülés, az időeltolódással is meg kellett küzdeni. Most többet tudtunk gyakorolni együtt, jól is sikerült a felkészülés, és csak a szomszéd országba utaztunk, vagyis nem lehetnek ilyen jellegű gondok. Ezért várjuk azt magunktól, hogy a torna jelentős részében a mi sztenderdünknek megfelelően játsszunk.
Az A csoportban „underdogként” a bentmaradásért küzdött a csapat, most viszont az egyik fő esélyes. Ez másfajta megközelítést igényel?
Igen, mindenképpen. Az mindegy, hogy A csoportról vagy másik osztályról beszélünk, végül mindig ugyanaz dönt: ki tud jobb teljesítményt nyújtani, ki tud a lehetőség szerint a sztenderdjeinek a leginkább megfelelni. Viszont a divízió 1/A-ban az elvárások mások, magasabbak és mindez trükkös lehet. Hiszen az elvárásokat gyakran az eredmény szintjére fordítják le, kihagyva az eredményhez szükséges teljesítményt. A győzelmen vagy a vereségen van a fókusz, elfelejtve, hogy mit is kell ezért tenni. Márpedig ha kihagyunk lépéseket, az veszélyes lehet. Nyomás mindig van, de az egyfajta kiváltság is, mivel azt mutatja, hogy valami fontosért küzdünk. A nyomást képesnek kell lennünk kezelni. Viszont arra kell koncentrálnunk, hogy mit kell tennünk, mi a dolgunk, nem pedig arra, hogy mi történik, ha valami így vagy úgy alakul.
Dél-Korea lesz az első rivális. Mit vár ellenük?
Mindig nehéz az első meccs, mert van egyfajta izgalom, feszültség a vb előtt. Felkészülünk Dél-Koreából, de a fókusz magunkon lesz, a saját játékunkra kell koncentrálnunk.
