Papp Szabi: „gyerünk, gyerekek!”

Megjelent az elit világbajnokságra készülő jégkorong válogatottat buzdító induló és annak videoklipje. A mindezt létrehozó formáció az „A”-csoport nevet kapta, melynek hat tagja öt különböző együttesből érkezett. Ezúttal a Supernem frontemberével, Papp Szabolccsal beszélgettünk.

A sport és zene effajta kapcsolata nem mondható szokványosnak. Hogyan kerültél bele ebbe a projektbe?

A hokisok azzal fogadtak, hogy mi a Supernemmel csináltunk a pécsi kosárlabdásoknak egy indulót és az az örömhír fogadott, hogy látták ezt a Supernem klippet és dalt, ezen felbuzdulva a hokisok is akarnak ilyet. A Fish! Krisz ezt megírta, megkomponálta és megkértek engem, mint énekest/basszusgitárost/előadót, hogy szerepeljek benne én is. A produkció nyilván stílushű, vagyis mindannyiunk munkásságát tükrözi és ötvözi a jégkorong sajátosságaival.

Nagyon szeretem a sportot egyébként, bár nem látszik rajtam, nem is sportolok, de marhára szeretem. Egyszer Ganxta Zolinak mondtam, hogy marhára nézném a hokit, nagyon tetszik, de nem látom a korongot a tévében. Erre meg ő, hogy: „hülye vagy? Én sem.” Ettől függetlenül ez egy nagyon gyors, dinamikus sport és ehhez nagyon dukál ez a zene.

A tévében kevésbé, a helyszínen viszont annál inkább látszik a korong. Volt-e már szerencséd élőben megtekinteni egy meccset?

Képzeld el, hogy sajnos nem voltam még meccsen. Az én édesapám már nyugdíjas, de korábban nyakig benne volt a magyar fociban, úgyhogy nekem kiskoromtól ehhez volt a legszorosabb kötődésem. Nyitott vagyok viszont mindennemű sport felé, a tévében is vagy természetfölötti csatornákat nézek vagy sportot, bár az amerikai focit még nem teljesen értem.

Nagyon tisztelem a sportolókat és hallottam egy bölcs mondást, hogy nem mindegy, hogy csak sportolsz vagy sportoló vagy. Ezt azt takarja, hogy ez egy életvitel, öregem, fölmész a pályára és vagy „minden héten háború” jelleggel csinálod, vagy menj haza. Nekünk, zenészeknek ugyanez a koncert, csak akkor szólal meg igazán, ha mindent beleadsz a színpadon. Máshogy ez nem üt.

A futballra visszatérve, úgy hallottam, innen is érkezett megkeresés…

Képzeld el, ma reggel hívtak fel, hogy „mi lenne ha..”, én meg mondtam nekik, hogy óriási megtiszteltetés…öt perc múlva forgatunk a hokisokkal. – mondta nevetve a Supernem frontembere.

Mondhatjuk tehát, hogy a jégkorongért visszautasítottad a labdarúgást?

Hát most képzeld el, hogy délután kettőkor a jégkorongosok után meg a focisokkal forgatunk? Te is tudod, hogy ez hülyén venné ki magát. Ha mindenféle fellengzés nélkül fogalmazhatok, akkor az érkezési sorrend döntött, nem feltétlenül sportok közötti válogatás, minősítés.

Milyen hangulata van szerinted ennek a számnak?

Én a Fish! zenekart tartom – és ezt Krisztián háta mögött is elmondom bármikor – az ország legjobb koncertzenekarának. Nyilván rengetegen vannak hasonló kaliberűek, de a top háromban biztos benne van a Fish!. Nagyon sokat koncerteztünk velük, nagyon nehéz utánuk koncertezni, mert fergeteges rock-and-roll hangulatot keltenek. Ebben a szánban pedig minden benne van, ami egy Fish! számban benne lehet. Egy power-pop az egész. Én így fogalmazom meg, mert mindenképpen populáris, nem vérivó, nem szeparál, hanem közel hoz.

Megtörténhet, hogy ez a produkció téged is közelebb hozott a jégkoronghoz?

Maximálisan! Bár eddig is érdekelt. Ezek a srácok meg valóságos gladiátorok.