Az Olimpiai Selejtező Torna utolsó mérkőzését szétlövéssel 1-0-ra elveszítette Lengyelország ellen a magyar férfi felnőttválogatott, így a játékosok érthetően letörten nyilatkoztak vasárnap este. Egyvalami vigasztalhat mindenkit: tíz hónapja mi nyertünk Krakkóban, így idén májusban mi mehetünk Szentpétervárra, az "A-csoportos" világbajnokságra.
Kovács Csaba: „Arra számítottunk, hogy kiélezett lesz a mérkőzés. Sajnos nem tudtuk áttörni a védelmüket, nagyobb nyomás alá kellett volna helyeznünk a kapusukat és nagyobb forgalmat csinálni előtte. Mindenki odarakta magát, elképesztően elkeseredettek vagyunk, hogy nem tudtuk kiszolgálni ezt a közönséget - nem is tudom, a világon hol tudnak ilyen hangulatot teremteni... Elképesztő volt ez a hétvége, ezért még fájóbb, hogy nem tudtunk együtt ünnepelni, az utolsó öt-tíz percben állva tomboltak a drukkerek - ők megtett a magukét, és ők biztosan győztesek.
Kifogásokat nem szereték keresni, de valóban nehezítette a helyzetünket, hogy hátvédposzton sokasodtak a sérülések, hátra kellett küldenünk csatárt, ezért elöl is variálódtak a sorok. De még így is megvolt a lehetőségünk, hogy eldöntsük a meccset.
Ha a pozitívumokat keressük, akkor nagyon tehetséges játékosok mutatták meg magukat, mint Stipsicz Bence és Galló Vili. Ám egyelőre még befejezzük a klubévadot, aztán a szövetségi kapitány kijelöli a bő keretét a vb-re. Ennél könnyebb meccsünk ebben az idényben már nem lesz, ez igen valószínű, úgyhogy keményen kell továbbdolgoznunk."
Bartalis István: „Az első két mérkőzés az gyakorlás volt, taktikázhattunk, hogyan kell bevinni a korongot, előny-hátrány... Ezeket gyakorolhattul, de nem túl nagy nyomás alatt, ami nyilván nem jó. Tudtuk, hogy a lengyelek elleni kevés gólos meccs lesz: nekünk is megvoltak a helyzeteink, nekik is – úgy érzem, nekünk több –, de nem tudtuk belőni őket, ez pedig megbosszulta önmatgát. Pedig ilyen nézők, közönség előtt játszani egyszerűen tökéletes, ezt csakis pozitívumként lehet említeni.”
Kóger Dániel: „Ikszes meccs volt, amelyen türelmesen tette a dolgát mindenki. Szépen, apránként megvoltak a helyzeteink, amiket, ha belövünk, nyerünk. Most sajnos így alakult... De nem voltunk feszültek, nem játszottak nálunk jobban, a legelső cserében megvolt a helyzetünk, hiszen Sofinak volt egy szólója, kimaradt, ám miután leültünk a padra akkor is azt mondtuk, hogy nincsen baj, csak menjünk tovább, lesz még helyzetünk, és így is volt, nekem is akadt, Sarsynak is, Sofinak megint... Megvoltak a helyzeteink, a hosszabbításban is megkaptuk a lehetőséget az emberelőnnyel, de abból sem tudtunk betalálni, így pedig nem lehet nyerni. Ha a vb-n minde úgy sikerül, ahogy tervezzük, és sikerül kiharcolnunk a bennmaradást, az feledteti majd ezt a meccset vagy akár a klubidényünket...
Természetesen nem jó, hogy most erről kell beszélgetnünk, és nem arról, hogy mi lesz a következő fordulóban, de ilyen a sport. Mi fél éve megvertük őket Krakkóban, most is megtettünk tényleg mindent, odatettük a csontot, meg is nyerhettük volna a meccset, de a szétlövés már szerencse kérdése is, ebből most ők jöttek ki jobban."
Rajna Miklós: „Nyilván mind szomorúak vagyunk most, mert mindenki küzdött, hajtott, remekül védekezett, száz százalékot teljesített, mégsem sikerült. Nagyon rossz szabály ez, hogy egy ilyen komoly tornát büntetők döntenek el, a komolyabb nyugati ligákban a nagy téttel bíró meccseken már rég eltörölték ezt. Remélhetőleg egyszer itt is bevezetik. Mindhárom meccsen nagyon jól védekeztünk, egyetlen gólt kaptunk a rendes játékidőben a három meccs alatt. Ezt kell továbbvinni magunkkal a májusi „A-csoportos” vébére is. Tükörbe tudunk nézni."
Fotó: Mudra László
