Az Olimpiai Selejtező Torna utolsó mérkőzését elveszítette a magyar férfi felnőttválogatott, amely szétlövéssel 1-0-ra kikapott Lengyelországtól.
A metrómegállóból, a Hungária körút felől, és a szélrózsa minden irányából özönlő, magyar válogatott mezes-sálas emberek, a vigyorogva a szurkolói rigmusok ütemének mintájára dudáló jófej buszsofőrök mind-mind félreérthetetlenül jelezték: valami nagy dolog van készülőben vasárnap este a Papp László Budapest Sportarénában.
Az Olimpiai Selejtező Torna eddigi akadályait könnyedén vevő, hibátlanul álló két csapat, azaz természetesen a magyar és a lengyel „döntőzött” egymással a szeptemberi körbe jutásért. Eddig sem lehetett panasz a hangulatra és a nézőszámra, de vasárnap tényleg csordultig megtelt az aréna.
Az újoncként a tornán első és második felnőtt gólját megszerző Galló Vilmos az első meccs után kissé szégyenlősen még úgy nyilatkozott, hogy kicsit izgult, hogy ennyi hazai szurkoló előtt kell pályára lépnie, de reméli, sikerült megkedveltetnie magát a közönséggel. Nos, olyannyira sikerült, hogy a játékosbemutatásoknál nála nagyobb ovációt talán csak a csapat ügyeletes sztárjai, Sofron István és Bartalis István kaptak – no meg London olimpiai bajnok tornásza, Berki Krisztián, merthogy a kezdő korongbedobást ő végezte el.
Az arénában semmivel nem lett hűvösebb, mint az elmúlt napokban – sőt, fogalmazzunk úgy, szokás szerint iszonyatosan meleg volt –, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a lengyelek kicsit bágyadtan kezdtek: Sofron István fél perccel a kezdés után megszerezhette volna az első gólt, ám Przemyslaw Odrobny elképesztően nagyot védett. A bozontos hálóőr amúgy első légiósévét tapossa, méghozzá válogatott bekkünk, Gőz Balázs korábbi klubjánál, a francia első osztályú Morzine-Avoriaznál.
Rajna Miklósnak például a hetedik percben kellett bemutatnia az első valamirevaló védést. A mieink azonban ebben a periódusban nem tudták megszerezni a vezetést, a lengyelek pedig veszélyes kontrákat vezettek – egy ízben például Nagy Gergőnek kellett önfeláldozóan blokkolnia, el is lőtték a lábát, Majzik Ernő csapatorvos azonban meggyógyította varázszavaival. Gőz Balázs már szerencsétlenebbül járt, ő nem térhetett vissza vállsérülés miatt, ez pedig alapjaiban írta át a forgatókönyvet, hiszen volt olyan, hogy öt, eredetileg csatárnak készült mezőnyjátékos volt a jégen nálunk, hiszen a Vas testvérek, Márton és János családi koprodukcióban bekkeltek.
Ez a harmad egyébként már sokkal kiegyenlítettebb küzdelmet hozott, mint az első, egyúttal igazolást nyertek a tavalyi, krakkói meccs hősének, az ezúttal sérülés miatt nem játszó Szirányi Bencének a szavai, miszerint ez a lengyel csapat rengeteget fejlődött az elmúlt években, nagyok, erősek, kemények és még technikásak is, Rajnának is komoly bravúrokat kellett bemutatnia.
Magyar szempontból nem kezdődött jól a záró harmad: Bartalis Istvánt két lengyel védő együttes erővel semmisítette meg – a kiállítás elmaradt, Istit pedig úgy kellett letámogatni a jégről... Azzal amúgy sem lehetett volna vádolni a svéd, svájci bírópárost, hogy megfújták volna a hazai pályát: egy idő után nálunk mindent kiszúrtak, az ellenfélnél leginkább semmit.
Ezzel együtt (vagy épp ezért) a harmadik harmad már talán a lengyeleknek állt, Rajnának a végén emberhátrányban gigantikus védést kellett bemutatnia, hogy életben tartsa a mieinket – joggal éltette a közönség egy emberként. (A kiállítást szabálytalan felszerelésért kaptuk, mert Vincze Péter a zebrák szerint nem igyekezett eléggé lekorcsolyázni, miután egy lengyel leverte a sisakját meg a kesztyűjét...).
Nem számítottunk gólzáporos mérkőzésre, nem is lett az, olyannyira, hogy egy – semleges szemlélőnek – amúgy minden elemében kiváló meccsen 0–0-s rendes játékidő után következhessen a négy a négy elleni hosszabbítás.
Itt végre-valahára mi is kaptunk egy előnyt, ám Odrobny mindent védett – szerencsére ugyanígy tett Rajna is, így a döntés a szétlövésre maradt.
Ez pedig, mint tudjuk, lutri: a lengyeleknél Krzysztof Zapala betalált, amúgy sehol senki, így Lengyelorzság győzött és mehet a következő selejtezőkörre.
Mi viszont Szentpétervárra, az "A-csoportos" vb-re, és ez sem kevés.
VÉLEMÉNYEK
Rich Chernomaz: Sosem jó nem győzni… Pedig jól kezdtünk, sokkal többet lőttünk, 38-at összesen, az viszont a lengyelek dicsérete, hogy egyik sem százszázakékos helyzet volt. A hosszabbításban is akadt lehetőségünk, de nem sikerült. Ez az első alkalom, hogy olyan tornán járok, hogy négy nap alatt három meccsen egyetlen rendes játékidős gólt kap egy csapat, mégsem lesz sikeres. Szirányi és Gőz is kidőlt a védelemből, ezért Vas Jankót hátra kellett vinnünk, ami elöl vett el az ütőképességünkből…
Törnbron Johansson (Lengyelország, másodedző): Nagyon szoros és kemény mérkőzés volt. Egyenlőek a csapataink… Azután, hogy ezúttal nekünk sikerült nyernünk, nyilván jó kedvem van.
OLIMPIAI SELEJTEZŐ TORNA
Időpont: 2016. február 11–14.
Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna
EREDMÉNYEK
2016. február 11., csütörtök
Lengyelország–Észtország 6-2
MAGYARORSZÁG–Litvánia 4-0
2016. február 12., péntek
Lengyelország–Litvánia 9-1
MAGYARORSZÁG–Észtország 7-1
2016. február 13., szombat
Szünnap
2016. február 14., vasárnap
Észtország–Litvánia 4-1
MAGYARORSZÁG–Lengyelország 0-1 - sz.
A KERET
Kapusok (2): Hetényi Zoltán, Rajna Miklós (Fehérvár AV19)
Bekkek (7): Gőz Balázs (DVTK-Jegesmedvék), Kiss Dániel (Újpest), Mestyán István, Pozsgai Tamás, Stipsicz Bence (MAC), Szirányi Bence (Fehérvár), Vas Márton (Fassa, olasz)
Csatárok (13): Frank Banham, Bartalis István, Benk András, Kovács Csaba, Kóger Dániel, Nagy Gergő, Andrew Sarauer, Vincze Péter (Fehérvár), Galló Vilmos (Linköping, svéd), Hári János (Leksand, svéd), Nagy Krisztián (MAC), Sofron István (Klagenfurt, osztrák), Vas János (Slavia Praha, cseh)
A STÁB
Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz
Edző: Majoross Gergely, Sille Tamás, Tokaji Viktor
Vendégedző: Mayer Péter, Jukka Kontsas
Kapusedző: Gary Clark
Erőnléti edző: Puskás Sándor
GM: Nagy Attila
Csapatvezető: Imre Lajos
Orvos: Majzik Ernő
Fizioterapeuta: Bagonya Imre, Sashalmi Tamás
Felszerelés-menedzser: Nagy József
Fotó: Mudra László
