Óriási hajrával nyertünk a japánok ellen Gdanskban

„Az egyetlen pozitív dolog így a végén, hogy 24 óra múlva újra esélyünk van nyerni” – zárta le az olaszok elleni, végjátékban elveszített mérkőzést Erdély Csanád, aki annyiban igaza volt, hogy az utolsó percekben valóban ez volt az egyetlen pozitív dolog, de a találkozó egészét nézve korántsem. A rendkívül fiatal, kis túlzással U25-ös válogatottnak tekinthető magyar csapat ugyanis 59 percen keresztül lendületes és fegyelmezett hokit mutatott be a gdanski EIHC-torna első napján. Nem mellesleg, Clayton Beddoes, az olaszok szövetségi kapitánya is elismerően szólt a fiaink teljesítményéről. 

Ezekből a pozitívumokból lehetett erőt meríteni a japánok elleni mérkőzésre. Szombati ellenfelünk az első napon igencsak megnehezítette a házigazda lengyelek dolgát, akik az utolsó játékrészben alig tudták elhagyni a harmadukat – igaz, így is nyertek 3–2-re. 

Nekik nem volt 24 órájuk pihenni, hiszen szombat délután, nagyjából háromnegyed ház előtt – a Hala Olivia jégcsarnoknak csak az egyik lelátóját nyitották meg az érdeklődőknek  –  meccseltek az olaszokkal, s kikaptak 2–0-ra. A lengyel publikum haza is ment a találkozó után, csak néhány hokifanatikus, köztük természetesen a magyar drukkerek maradtak. 

Első harmad

A japánok gyorsan tesztelték Arany Gergely reflexeit, amelyek később a magyar emberhátrány alatt is kiválóan működtek. A harmad közepéhez közeledve, miután kivédezektük a két percet, szinte azonnal fórba kerültünk, de tudtunk élni a lehetőséggel.

A japánoktól egyébként azt kaptuk, amit vártunk: gyorsan korcsolyáztak, és igyekeztek már a semleges harmadban megállítani a magyar támadásokat. Egy ilyen korongszerzés után a 12. percben meg is szerezték a vezetést. Nem sokkal később egy az egyben elmentek a jobb szélen, Aranynak kellett nagyot védenie. Az első lövésnél megtette ezt akkor is, amikor négy perccel a harmad vége előtt ismét emberhátrányba kerültünk, az újabb próbálkozás azonban a kapujában kötött ki. 

Emberhátrányban is ők veszélyeztettek: Stipsicz nyúlt bele a passzba jó ütemben kettő az egy elleni szituációban. Az első harmadban nem igazán találtunk rajtuk fogást, így 2–0-s japán vezetéssel vártuk a folytatást. 

Második harmad

Emberelőnyben kezdtük a második harmadot, de az áttörést ez sem hozta meg. Ezt követően a japán kapusnak az első igazán nagy védést Majoross Barnabás lövésénél kellett bemutatnia, majd Sebők Balázs közeli próbálkozását is hárította. Ekkor azonban ismét kaptunk egy kétperces büntetés, és Arany óriási bravúrja kellett – a háta mögé nyúlva ütötte el a korongot –, hogy ne legyen háromgólos a japánok előnye. Kapusunk további védései után az első sorunk vezetett ígéretes támadást, amely végén Sebők életerős lövése éppen csak elkerülte a kaput. 

Kilenc perccel a harmad vége előtt Majoross korcsolyázott el a szélen, szép csellel becsapta a védőjét, de a korongot már nem tudta kapura lőni. Emberelőnyben ismét csak lehetőségekig jutottunk, a japán kapus nem hagyott rést a hálóba vezető úthoz. Öt és fél perccel a szünet előtt már csak centik hiányoztak ahhoz, hogy a korong áthaladjon a gólvonalon, de ahogy néhány pillanattal korábban, úgy a japánoknak is sikerült tisztázni. 

Nem sokkal később páros kiállítást kaptak a felek, Sárpátki Tamás mehetett a kapura, de nem tudta ellőni a japán kapus mellett. Aranynak is akadt még dolga az utolsó másodpercekben, de alapvetően az első harmadhoz képest feljavult a csapatunk játéka. Jöttek a helyzetek, már csak a gól váratott magára.

Harmadik harmad

Az utolsó játékrész elején kivédekeztünk egy újabb emberhátrányt, ráadásul a kapuvas is velünk volt, amelyről felfelé pattant a japánok lövése. Tíz perccel a meccs  vége előtt fórban próbálkozhattunk, de az eredmény ugyanaz lett: a japán kapus hatástalanította a lövéseinket. 

Hat és fél perccel a végső dudaszó előtt aztán megtört a jég, Galló Vilmos passza után Sebők Balázs járt túl a japán kapus eszén. És ha egy üzlet beindul: két perccel később Erdély Csanád találatával már 2–2 állt az eredményjelzőn, a gólpasszt ezúttal is Galló jegyezte. 

Már csak 17 másodperc volt hátra, amikor ismét jött az első sorunk, az első lövés még kipattant, Sebők azonban újra ráküldte a korongot, ami a hálóban kötött ki. Ezzel pedig a magyar csapat hatalmas hajrával 3–2-re megnyerte a japánok elleni meccset. 

A torna zárónapján a lengyelekkel játszunk 13 órától.

Jarmo Tolvnanen, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: Látszott, hogy az első harmadban nem álltunk készen, ez talán a japánok miatt is volt, akik olyan játékot játszottak, amihez nem vagyunk hozzászokva itt Európában. Aztán fokozatosan ráéreztünk, a második harmadunk talán az eddigi legjobbunk volt. Amikor futsz az eredmény után, tudod, hogy türelemre van szükséged, ez végül meg is hozta a gyümölcsét.

Ivamoto Judzsi, a japán válogatott szövetségi kapitánya: Sokkal jobbak voltunk, mint egy nappal korábban, a játékosok megértették a játékrendszerünket, a harmadik harmad közepéig azt játszottuk, amit kellett – a vége viszont nem sikerült jól. A magyarok mindent beleadtak, nem volt vesztenivalójuk, hatalmas nyomást helyeztek ránk, mi pedig ezt nem bírtuk el a legvégén.

A mérkőzés után a két gólt szerző Sebők Balázs, a győzelemhez három gólpasszal hozzájáruló Galló Vilmos és magyar részről a találkozó legjobbjának választott Arany Gergely értékelt az NSO Tv-nek. 

A sorok Japán ellen

Galló, Sebők, Erdély
Miskolczi, Nagy K., Terbócs
Tóth R., Majoross, Szigeti
Sárpátki, Horváth B., Mihály Á.
Szita

Stipsicz, Kiss R. 
Vokla, Szabó D.
Tóth G., Szabó B.
Fejes

Arany (Adorján)

Kimaradók: Garát, Vojtkó, Sági, Reisz

A keret

A stáb

A program

november 8. péntek 15:00 Magyarország–Olaszország 3–4, h.u.

november 9. szombat 18:00 Magyarország–Japán

november 10. vasárnap 13:00 Magyarország–Lengyelország

Fotók: Lengyel Jégkorong-szövetség