Miként arról már beszámoltunk, Vértes Nátán ott lesz a 2016-os ifjúsági olimpián Lillehammerben, miután nemrég Vierumäkiben kvalifikálta magát a Skilss Challenge-versenyszámban. A hivatalos értesítő múlt pénteken érkezett meg a Nemzetközi Jégkorong Szövetségtől, amit a Magyar Olimpiai Bizottság is megerősített, így teljesen bizonyos, hogy Vértes megkísérelheti elérni, esetleg felülmúlni, amit négy éve Kovács Attila és Gasparics Fanni elért Innsbruckban: az éremszerzést. Az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia 15 éves játékosával a történtek leülepedése után beszélgettünk Vierumäikről, az NHL-ről, válogatottságról.
Milyen volt Vierumäkiben?
Az első három napban időmérő edzéseket rendeztek, ezeken azért harcoltunk, hogy minél jobb helyről kezdhessük a kvalifikációt. Több versenyszámban első lettem, nagyon jól sikerültek az időmérők, ezért szerencsére jó helyről kezdhettem. A kvalifikáción az első két napon sorra szereztem a pontokat, ez szintén nagyon fontos volt. Az utolsó napra elfáradtam fejben – ezen kell a legtöbbet dolgoznom, hogy bírjam fizikálisan es mentálisan is az állandó maximális teljesítést és azt a stresszt, ami ezzel jár. Egyébként nagyon sok barátot szereztem Vierumakiban, akik a jégen ugyan az ellenfeleim voltak, de a szabadidőnkben a sportcentrumban kosaraztunk, szaunáztunk, úsztunk a tóban. Felejthetetlen hét volt!
Menyire tudtad felmérni az ellenfeleket?
Nagyon erős volt a mezőny, mégis nyerhetőnek érzem az olimpiát – főleg, ha fejlődöm mentálisan –, mert aki például az erőből lövést megnyerte, az a gyors korcsolyázásban hátrébb végzett. Az időmérőkön az elsők között voltam mindenben, több feladatot megnyertem. A német és a szlovák srácot érzem a legnagyobb ellenfélnek, de a kanadai es a finn is jó versenyző.
Mit jelent számodra, hogy kijutottál az ifjúsági olimpiára?
Szerencsére sok nemzetközi tapasztalatom van, ami fontos, hogy reálisan lássam hol tartok, hol tartanak mások es láthassam, milyen hokit játszanak. Ezen alkalmakon túl csak a válogatottal tudjuk felmerni vagy kerülhetünk olyan versenyszituációba, ahol a napi többmérkőzéses terhelést bírni kell. Ha tehetném, még több ilyen versenyre mennek, akár magasabb korosztályban is, hogy fejlődhessek.
A játékokon túl mik a jövőbeli terveid?
Mindenképp szeretnek magyar válogatott lenni, klubszinten pedig par éven belül az EBEL-csapatban játszani. De a legnagyobb álmom – mint mindenkinek – a tengerentúlon van: az NHL. Mindent az álmaim és céljaim érdekében teszek nap, mint nap. Ez lebeg a szemem előtt, amikor faj valamim, vagy amikor úgy érzem, hogy fáradt vagyok. A hoki az életem.
Fotó: Soós Attila
