Az aranyérmes női felnőttválogatottunk 1-es és 2-ese nemcsak a mezszám miatt áll közel egymáshoz. A tizenkilenc éves ikerpár mindkét tagja egyéni díjat vehetett át a záró ceremónián Asiagoban, Németh Anikót a torna legjobb kapusának, Németh Bernadettet a legjobb hátvédnek választották. Ahogy mindig, beszélgetésünk során is öröm volt megfigyelni a közöttük lévő összhangot, ezúttal még az ugratások is elmaradtak, ahogy kitörő lelkesedéssel értékelték az elmúlt időszakot.
Mit jelent számotokra ez a díj és az, hogy együtt érhettétek ezt el?
Németh Anikó: - Kezdd te, te kaptad először!
Németh Bernadett: - Nem számítottam rá, hogy én leszek a torna legjobb hátvédje. Soha nem szoktam ilyet kapni, meglepődtem és nagyon örültem neki. Hogy miért kaptam én? Nem tudom, egész jó volt, ez volt az eddigi legjobb világbajnokságom. Leszámítva az utolsó meccset…
Ancsa: - Én nagyon meglepődtem, amikor Berni után engem is kihívtak, mert én úgy gondoltam, egy csapatból nem kaphat két játékos is különdíjat. Nem gondoltam, hogy én kapom ezt a címet, mert a statisztikám lehetett volna jobb is. Szóval meglepődtem. Nagyon jól esett, amikor a csapat a nevünket kiabálta..azt visszanéztem – tette hozzá mosolyogva.
Számtalan világbajnokságon és válogatott tornán játszottatok már együtt. Hogyan értékelnétek az ideit? Miben volt különlegesebb, mint az eddigiek?
Ancsa: - Szerintem nekem ez volt az eddigi legjobb felnőtt vébém...Új-Zéland mellett, mert ugye ott is feljutottunk, de ez azért mégis egy magasabb szint volt. Úgy éreztem, hogy most nem volt mentális mélypontom, a négy meccsen, amin játszottam végig 100%-osan ott voltam fejben.
Berni: - Azért volt ez a legjobb vébé, mert csapattá értünk.
Ancsa: - Igen! Nem az volt, hogy egy ember lövi a gólokat, hanem a tizenöt gólunkat tizenegy különböző játékos ütötte.
Berni: - Igen, szerintem az egész csapatnak ez volt a legjobb vébéje, ide számítva a sok U18 és felnőtt tornát is.
Milyen volt visszatérnetek Asiagoba, ahol válogatottbeli pályafutásotok és a sikersorozat kezdődött a 2011-es U18 kvalifikációs tornán?
Berni: - Az jutott eszembe, hogy ami itt elkezdődött, annak vagy vége lesz most, vagy újabb fejezetet nyitunk.
Ancsa: - Én éreztem már otthon, hogy itt sikerülni fog! Esküszöm, megéreztem, hogy itt sikerülni fog, Asiagoban. Ráadásul az öltöző is tök jó volt, hogy ugyanazt kaptuk.
Berni: - Ja, tényleg! Ugyanazt, csak kicsit kibővítve, mert az U18-on csak az első helyiséget kaptuk meg [ami most az öltöző mindössze felét jelentette], igaz, akkor csak 20-an voltunk, nem 22-en. [Az U18-as korosztályban 18+2 fő nevezhető, míg a felnőtteknél 20+2.]
