Hazatért Vaujanyból a női U18-as válogatottunk, ahol a 2015-ös Divízió 1-es világbajnokság kiegyenlített mezőnyében az ötödik helyen végzett. A tornáról és a szezon kezdete óta elvégzett munkáról beszélgettünk a válogatott edzőivel.
A női válogatottak élén idén debütáló Marton Tibor eképpen értékelt:
Milyen tapasztalatokat szereztél az első női vb-n edzőként?
Ez volt az első női jégkoronggal kapcsolatos tapasztalatom és bevallom, az előzetesen bennem is megfogalmazódtak előítéletek, de mind alaptalannak bizonyultak. Ezekkel a – nem mindig pozitív – jelzőkkel a program minden résztvevője tisztában van és talán ez is egy plusz motiváció mindenki számára, hogy bebizonyítsa, közel egyenlő létjogosultsága van a női szakágnak is a jégkorongban.
Mennyit fejlődtek a lányok a szezon során?
A célunk az volt, hogy minél nagyobb létszámmal dolgozhassunk. Egyfelől azért, hogy minél több lánnyal ismertessük meg a válogatott programot és minél több lányt fejlesszünk, másfelől azért, hogy folyamatos versenyhelyzetet teremtsünk közöttük. Azt látni kell, hogy a merítés egyelőre sokkal kisebb, mint a fiú U18-nál, az összetartásra 35-37 lánynál többet soha nem tudunk meghívni és ebben a létszámban már pár 13-14 éves lány is benne van. A táborokban egyéni képességek fejlesztésére nagyon kevés idő volt, így a hangsúly a szisztémák, szerepek ismertetésén, a küzdő szellem fejlesztésén volt. Ez a jeges gyakorlás mellett sok-sok elméleti előadással és sok teszttel járt. Az edzőmérkőzéseket is teljes mértékben ennek rendeltük alá. Szerencsére ez egy fejlődni akaró társaság, így a felkészülésünk teljesen problémamentesen alakult.
Mennyit mutattak meg a vb-n a tanult, gyakorolt dolgokból?
Mindenki a képességeinek maximumát próbálta kihozni. Ez az Ausztria elleni mérkőzés első harmadán és a német mérkőzés második felén kívül sikerült is. Mindenki láthatta, mit akarunk játszani, a torna nagy részében fegyelmezettek és taktikusak voltunk. A játékunkkal kapcsolatban negatívumként a német mérkőzés második felét említeném, ahol miután nem tudtunk a helyzetikből gólt szerezni, eltértünk a mérkőzés tervünktől és saját magunkat sodortuk egyre inkább ördögi körbe.
Összességében hogyan értékelnéd a tornát?
Ahogy említettem, elsődleges célunk az volt, hogy Ausztriával és Szlovákiával felvegyük a versenyt, ezt a célt teljesítettük is. Ausztriának nem sok esélye volt ellenünk pedig nem játszottunk jól. A Norvég csapat volt az, akik ellen a legnehezebb volt számunkra játszani, a lányok mindent megtettek a kialakult 3-0-s végeredmény annak a ténynek köszönhető, hogy ellenfelünk fizikálisan lényegesen erősebb volt, következésképpen nem tudtuk megnyerni a kapu előtti kipattanókért folytatott harcokat. Szlovákia elleni fegyelmezett játékkal nagyon szép győzelmet arattunk volna Németország ellen is. Számunkra a 7-0-s eredmény fájdalmas és nehezen elviselhető volt, mert nem tükrözte a játék valós képét. Német mérkőzés után tudtunk, hogy tartozunk magunknak pluszban egy fél mérkőzésnyi plusz munkával, amit Franciaország ellen kell ledolgoznunk. Mint ismeretes a felkészülés során Franciaország három mérkőzésen magabiztosan legyőzött minket. Ezen a mérkőzésen ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott a csapatunk és egy vitatható góllal minimális vereséget szenvedtünk az A csoportba feljutó Franciaország ellen. Olyan típusú mérkőzés volt, ahol bármelyik fél győzelme megérdemelt lett volna, a teljesítményünk nagyon jó volt, talán a legjobb a torna során, de sajnos az eredmény nem a mi javunkra alakult. Őszintén és megalapozottan elégedett voltam a csapatunk játékával ezen az összecsapáson.
Mennyire feleltek meg a lányok az elvárásoknak?
Számunkra nagyon fontos, hogy bármerre is járjunk, ott a pályán és a pályán kívül is pozitív képet alakítsunk ki magunkról, azt kel mondanom mindenhol jó képet festettünk magunkról. Az edzőmérkőzések során, a világbajnokság alatt és utána is sok dicséretet, elismerést kaptunk, példaképp említeni, hogy a szállásunknak otthont adó hotel személyzete és a tulajdonos családja is minden mérkőzésünket végigszurkolta, a Genfi reptéren pedig norvég szülők dicsérték a csapatunk teljesítményét. A lányok elkötelezettsége, munkamorálja, alázata felülmúlta minden elvárásomat. Ez a csapat egy kis családdá alakult.
Hogyan lehetne esetleg még jobb eredményt elérni, mi a kulcsa a fejlődésnek?
Nem hanyagolható el az a körülmény, hogy a csapatunkat alkotó lányok többsége kevés ilyen szintű mérkőzés rutinjával rendelkezik, voltak olyan lányok, akik U14-es bajokságban játszanak, vagy olyanok, aki ezen a héten több jégidőt kaptak, mint a szezonban 2 hónap alatt. Fontos lenne hosszútávon gondolkozni, építkezni, minél több lányt bevonni a programba és fontos lenne minél több nemzetközi mérkőzést játszani. Elengedhetetlen, hogy a lányok éles nemzetközi mérkőzésen szerepelhessenek, ahol nyomás alatt kell játszani és ahol a több lehetőséget kaphatnak éles emberelőnyös vagy emberhátrányos helyzetben is. A Négy Visegrádi Ország Olimpiai Reménységek Tornáját úgy kellene megszervezni, hogy a világbajnokság előtt minden ország rendezzen 1-1 tornát.
„Nagyszerű mérkőzés volt, igazi vb döntő. Sajnos a végén a franciák találták meg azt az egy kis gólocskát. A lányok szeptemberben 3 nagyon sima meccsen kaptak ki a franciáktól, azóta viszont összeálltak egy csapattá és csak egy kis hajszállal maradtak el a házigazdáktól.
Nagyon jó volt velük dolgozni, büszke vagyok rájuk, mert az egész torna alatt nagyszerűen dolgoztak és a fejlődésük, mint csapat kézzelfogható volt.
Nagyon köszönjük a biztatást, a szurkolást a kinti szülői és szurkolói közösségnek” – nyilatkozta a világbajnokság utolsó mérkőzése után Buzás Norbert szövetségi edző az icehockey.hu-nak.
