SVASZNEK BENCE (MAC Budapest)
„Linzben négy napot töltöttem el a felnőtt csapatnál. Nagyon hasznos volt. Az edzéseken fenn voltam a jégen, megnéztem a Salzburg elleni bajnokit is: 4–1-re nyert a Linz és habár a középszakaszban a felsőházban csak a helyezésekért játszottak, többet kaptam a meccstől, mint amennyit vártam – mesélte Svaszi, aki csakis jó élményeket gyűjtött. – Rob Daum vezetőedző nagyon pozitív, kifejezetten normális fickó, miként az összes észak-amerikai tréner, akik mind nyitottak. A másodedző Mark Szücs és a játékosok is rendesek voltak, tudják a dolgukat.”
A Linz a felsőház 6. helyén zárt a középszakaszban, azóta lejátszotta már első negyeddöntőjét is: pénteken Znojmóban 3–1-re is vezetett, mégis kikapott a hosszabbításban. Ettől függetlenül tavalyelőtt bajnok volt, állandó résztvevője a playoffnak, és mivel Daum az osztrák válogatott másodedzője volt például Szocsiban, a téli olimpián, volt kiktől és mit tanulni.
„Megvolt a két edző, de ha kellett, odébb tettem a korongokat balról-jobbra – folytatta Svaszi, aki a jeges edzéseket az edzőkkel és a játékosokkal a pályán töltötte. – Érdekes volt, sok apróságot el lehetett lesni: hogy beszélnek az edzők a játékosokkal, mi a fontos és mi a másodlagos. Meccs előtt, a szünetekben és a lefújás után mindig bent lehettem az öltözőben is. Sőt, Rob Daum meghívott vacsorázni is, és azt is hallottam a GM-től, miként alakítják a következő évi csapatot.”
Félig viccesen felvetettük, ezen belső információkat megoszthatná akár az Alba Volán vezetőségével, de Svaszi nagyon helyesen reagált: „Nem lenne sportszerű, meg aztán kértek is, hogy amit hallottam-láttam, ne adjam ki…”
SZILASSY ZOLTÁN (Újpest)
„Január 22-től 25-ig kint lehettem Frankfurtban, az edzéslátogatás mellett egy mérkőzés is belefért – fogott a történetmesélésbe Káka, akit a helyi Löwen vendégelt meg. Legfeljebb az újszülötteknek információ, hogy a Frankfurt GM-je a mi felnőtt és U20-as férfikapitányunk, Rich Chernomaz, a vezetőedző a tavaly Miskolcon záró Tim Kehler, a legjobb játékos pedig Vas Márton. – Fent voltam a jégen Vas Marcival és Timmel, Richcsel kevesebbet, hiszen neki igazgatóként ezer más dolga is van. De minden edzésen jelen lehettem: ha éppen kétedzős gyakorlat következett, akkor passzoltam, egyszer, amikor páratlan volt a létszám, de páros feladat következett, akkor beálltam. Ám egyébként a megfigyelés volt a lényeg, például, hogy a játékosoknak milyen a reakciója, belebambulnak-e az eligazításba a táblánál, ilyesmi. Érdekes, manapság az edzők is eleresztenek egy-egy poént, nincsen kommunista vasfegyelem.”
Munka viszont igen. A Löwen tavaly nyáron szeretett volna bekerülni az újjászervezett másodosztályba, a DEL2-be, de nem engedték. Cherno azonban úgy rakta össze a keretet, hogy vagy a másodosztályban induljon, vagy tutira feljusson, úgyhogy a Frankfurt végig is száguldott az Oberliga alapszakaszán, és azóta is versenyben van a DEL2-ért. Ehhez kell a temérdek munka.
„Korábban észrevettem magamon, hogy az edzés jobban érdekel, mint a mérkőzés: ahogy Kodály Zoltán népzenei elemeket gyűjtött anno vidéken, én jégkorong-edzésgyakorlatokat – folytatta Szilassy. – Nagyon érdekel az edzések és étkezés időpontok, illetve étrendek versenynaptárhoz igazítása, hogy mikor hogyan terhelik a játékosokat; hogy miként alakítják az utazásokat és a klubszervezés, ami nemcsak pénzkérdés. Timék mesélték például, hogy sokat bartereznek. Az ásványvíz-partnerük hirdetésért szállít: a játékosok megfelelő ásványvízhez jutnak, ami jó a klubnak, a beszállító reklámja pedig kint van a palánkon, ami jó a cégnek.”
„Magyarországon jelenleg nincs olyan profi klub, mint amilyen a Frankfurt, amely nyilván nem harmadosztály-szintű, elvégre évtizede még DEL-bajnok volt – mesélte Káka. – Ideális már az öltöző is: Marcival kilenc-negyed tíz felé értünk ki, aztán háromkor vettük észre, hogy kéne ebédelni valamit. Rendelkezésre áll minden, tele a hűtő gyümölccsel, snackkel, üdítővel, és repül az idő. A játékosok nem menekülnek a pályáról, hanem sokat vannak ott, így a hasznos idő is több. Frankfurtban már tudják, nem kényeztetés, hanem alapfeltétel, hogy a kifogástalanok legyenek a körülmények és baráti-családias legyen a hangulat, mert így az edzőnek kevesebb energiájába kerül, hogy a játékosokból profi teljesítményt hozzon ki. Ezért cserébe a játékosok minden nap ezerrel hajtanak. A remek körülmények és a nagy konkurencia miatt kevés nógatás szükséges. Egyrészt a német harmadosztályban temérdek klub van, de csak párcsapatos a végjáték, amelyből fel lehet jutni a DEL2-be, másrészt sok a játékos – a történelem okán sok a kettős, német és valamilyen, akár kanadai állampolgár –, és Richet akkora tisztelet övezi, hogy érte most hajlandóak egy-egy évet alsóbb osztályban is eltölteni. Ahogy mi itthonról nem tudjuk, hogy Stephan Lundh kicsoda Svédországban, úgy azt is csak a helyszínen lehet felmérni, Rich micsoda szaktekintély.”
Szilassy korábbi élményei közül is mesélt: amikor a Dab.Docler vezetőedzőjével, Stephan Lundhdal elutazott Svédországba, és éppen egy üzletközpontban sétáltak, előfordult, hogy ujjal mutogattak feléjük az emberek, azt súgva egymásnak: „Nézd, ott van Lundh!”. Aztán, ha ismerőssel találkoztak, Lundh természetesen bemutatta honfitársunkat, hogy a másodedzője, mire a helyiek azonnal svédről angolra váltottak, hogy mindenki értse a beszélgetést. A Dunaújváros edzőjeként Lundh mellett tehát a svéd , most a Magyar Jégkorong Szövetségen keresztül Chernomaz mellett a kanadai vonal is kitanulmányozható.
„És kik játszották az olimpiai döntőt? Kanada és Svédország, ez sem véletlen, jelenleg e két nemzet irányvonala a fő a jégkorongban – mondta Szilassy, majd rátért Németországra. – Nagy a taktikai fegyelem, kevesebb a kreativitás. A Löwen játékrendszere például nem sokban hasonlított a Miskolcéra, mert ott technikás játékosok voltak, Frankfurtban viszont katonásabbak, és Tim alkalmazkodott az állományhoz. Viszont az első emberelőnyös egység, amely esernyőben állt fel és Vas Marci irányítja, azért kreatívabb volt, a második viszont, amely dobókocka-ötösben – azonos korongkihozatal mellett –, abban a kapu előtt nagyon hatékonyan, de egyszerűbben játszottak. Egyébként a hokiban is igaz, ami általában: a német emberek nagyon szervezettek, alaposak, de az is igaz a hokijukra, ami a labdarúgásukra és a kézilabdájukra: a drukkerek elképesztő hangulatot teremtenek, nagyon tudnak szurkolni. Ráadásul a Frankfurt tradicionális klub, és ahogy Tim fogalmazott: egy edző álma munkahely.”
Fotó: Mudra László
