Kolbenheyer Zsuzsanna 2013 óta vezeti a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Női Bizottságát, 2012 óta az IIHF elnökségi tagja, 2014 februárjában, Szocsiban pedig a téli olimpia női jégkorongtornája felett elnökölt. Beszélgettünk vele az ötkarikás játékokról, a nemzetközi és hazai női hokiról.
Mit jelent pontosan, hogy valaki egy olimpiai jégkorongtorna elnöke?
Az elnök képviseli a nemzetközi szövetséget az adott tornán. Az olimpián ezt úgy osztottuk fel, hogy az IIHF elnöke, René Fasel volt a férfi, én pedig a női torna elnöke. Ez azért volt nekem az óriási megtiszteltetés mellett meglepetés is, mert én ebben a pozícióban eddig összesen három napot töltöttem egy kisebb tornán Szlovákiában. A feladatom elsősorban a directorate-ülések megszervezése és levezénylése volt, illetve az ott felmerült problémák kezelése. Ha bármelyik csapatnak bármilyen problémája van, akkor rögtön hozzánk fordul. Az olimpián könnyebbség volt, hogy a szervezési rész az olimpia szervezőihez tartozott, így nekünk tulajdonképpen csak a bírókkal, egymással való konfliktushelyzeteket kellett kezelni. Szerencsére elég nyugodtan telt a torna.
Milyen problémákat kellett megoldania?
A bírókkal volt néhány konfliktus, de ezen kívül szerencsére nem történt más. Kicsit félve jöttem ki, hiszen rengeteg rémhírt lehetett hallani az előkészületekkel kapcsolatban, de ezek abszolút nem voltak igazak! Fantasztikus munkát végeztek az oroszok, tökéletesen megszerveztek mindent, nem volt olyan kérdés, amire nem tudtak rögtön válaszolni. Minden rendben volt az olimpián, senki nem tapasztalt problémát.
Milyen élmények érték?
A pozíció, amiben kint dolgoztam, behatárolta a mozgásteret. Kicsit viccesen szóltak is, hogy azt ugye tudom, hogy nem kell minden női meccset megnéznem? Természetesen tisztában voltam vele, de én szerettem volna… A férfi meccsek közül is láttam azokat, amelyek nem ütköztek a nők programjával. Emellett két műkorcsolya-szabadprogramra mentem ki, ezek is tetszettek. Nagyjából ennyit láttam az olimpiából.
Most, az olimpia után hol tart a női jégkorong a világban?
Szocsi nagyon jól sikerült a női jégkorong szempontjából. Körülbelül a harmadik nap után már az volt a visszhang, hogy nagyon jó a színvonal, és már nem is gondolnak rá, hogy levegyék az olimpia programjáról. Négy éve ez is megfordult a fejekben, de azóta sokat fejlődött a szakág. Kanada és az USA még mindig kiemelkedik, de ők voltak az egyetlenek, akik centralizálni tudták a női hokit, és a lányok ott egy éven keresztül együtt edzettek, csak a sportra kellett koncentrálniuk és még fizetést is kaptak érte. Amíg ez a többi országban nem alakul hasonlóan, addig ők lesznek a topon. Türelmesnek kell lennünk!
Mennyire nehéz nőként érvényesülni ebben a férfias világban?
Mivel én vagyok az első olyan női elnökségi tag, aki korábban jégkorongozott, és több oldalról ismeri a játékot, komolyan vesznek. Eleve már az, hogy rám bízták a Női Bizottságot, jelzi, hogy bíznak bennem. Abszolút azt érzékelem, hogy támogatnak.
2012 óta tagja az IIHF elnökségének is, mik történtek a beválasztása óta?
Az első év az akklimatizáció időszaka volt. Már épp elkezdtünk programokat kidolgozni, amikor a női programvezető, aki a jobb kezem volt, távozott az IIHF-től. Ráadásul kaptam a Bizottságnál egy olyan titkárnőt, akinek nem volt tapasztalata ebben, így kicsit nehezen indult a történet. Tavaly szeptemberig tartott ez az időszak, azóta kezdenek beindulni a dolgok. Sok program mostanában ért véget, tehát most kezdjük majd az érdemi munkát, el kell dönteni, melyik programokat tartjuk meg. Aki nagyon sokat segít nekem, a Bizottság egyik tagja, Melody Davidson. Ő Kanadában a női hoki vezetője, fantasztikus hölgy, rengeteget tud a hokiról. A másik nagy támogatóm a kanadai alelnök, Bob Nicholson ő is sokat segít nekem.
Milyen a munkabeosztása?
Két bizottsági ülésünk van egy évben, ez igazából ötletelés. A programok kivitelezése pedig az IIHF-iroda feladata, amely velem áll kapcsolatban.
Mik a trendek most a női jégkorongban?
Amiről volt szó a legutóbbi ülésen, és ami meghatározza most a jövőbeni programjainkat, az a táboroknak a fontossága. Régebben a Vierumäkiban megrendezett nyaralás-érzetű „development camp” mára komoly dolog lett. Úgy alakították át, hogy most projekteket kell készítenie a szakembereknek, amiket ha az IIHF elfogad, akkor az 50%-át a nemzetközi szövetség finanszírozza is. Ezért cserébe természetesen elvárják, hogy a program meg is valósuljon. Ez a tábor az egyik évben a fiúké, a másikban a lányoké.
Emellett a női hokiban elkülönítjük azokat az országokat, amelyek ott lehetnek a következő olimpián, illetve a többi, fejlődő országot. A top országoknak más, egyéni programot dolgozunk ki és ugyanúgy hozzájuthatnak támogatásokhoz. Mi most szerencsére benne vagyunk a legjobb 16 országban, ami az U18-as lányoknak köszönhető. A magyarok legnagyobb problémájának a fizikai erőnlét hiányát látják nemzetközi szinten, szárazon kell még sokat fejlődnünk. Ha például erre leteszünk egy négyéves tervet, akkor az IIHF finanszírozza a program felét.
A harmadik aktuális nagy téma a női jégkorongozók átigazolásának költsége. Most ez ingyenes, hiszen az IIHF visszafizeti a szövetségeknek a díjat. Nem tudjuk, ez megmarad-e, kedvezményessé tesszük, vagy teljesen megszüntetjük-e.
Mi lehet a magyar női hoki következő lépése?
Amit szeretnénk, és ha a TAO megmarad, meg is fogjuk valósítani, a centralizálás. Az a szerencsénk, hogy a lányaink nagyon egykorúak. Együtt szeretnénk tartani őket, onnantól kezdve, hogy a fiúkkal már nem játszhatnak együtt. Az EWHL-szereplés ennek az előfutára, de az edző egyelőre még csak ad hoc módon tudja behívni a lányokat, akik éppen el tudnak jönni a csapatuktól. Azt szeretnénk, hogy ebben vagy a szlovák bajnokságban komolyan részt vegyünk, teljes csapattal, azokkal, akik esetleg majd az olimpiára készülhetnek.
Mennyi esély van rá, hogy a pjongcsangi téli olimpiára kijusson a női válogatottunk?
Nem látom lehetetlennek. Japán másfél évet szánt erre, minden hónapban egy hetet együtt töltött a válogatott. A centralizálást én a nőknél abszolút esélyesnek látom, és ez lehet a kulcs. Persze nem mondom, hogy biztosan ott leszünk az olimpián, hiszen több ország is van, amelyik nagyon fejlődik, de az esélyünk megvan, nem irreális álom ez.
Közeledik a márciusi, hazai U18-as A-csoportos világbajnokság. Mit vár ettől sportszakmai és sportdiplomáciai téren?
Sportszakmai téren remélem, hogy bent tudunk maradni, az nagyon jó lenne. Az 1996-os korosztály még nagyon erős, jövőre picit már nehezebb dolgunk lesz, de idén még mindenképpen szeretnénk bent maradni. Sportdiplomáciailag pedig szeretném, ha többen tudnák Magyarországon, hogy egyáltalán létezik itthon női hoki. Illetve jó lenne, ha sokan kilátogatnának a meccsekre: talán lesznek, akik beleszeretnek a sportba, és később támogatják is a lányokat.
