Másfél napos edzőtábora után ma délben női U18-as válogatottunk elutazott Zlinbe, Csehországba a korosztályos Négy Nemzet Tornára.
„ ’Minden változik. A lényeg nem…’ Újra jelentkezem, bár sok-sok változás történt az elmúlt időszakban, mégis mindig van valami ami állandó… Újra úton vagyunk a női U18-as válogatottal. A helyszín ezúttal Csehország, Zlín. Itt egy Négy Nemzet Tornán veszünk részt, amit a szervezők ’Négy visegrádi ország Olimpiai Reménységek’ tornájának neveztek el.” – jelentkezett be a helyszínre való érkezés után Medgyes László, a női válogatottak felszerelés menedzsere és krónikása, hiszen az A csoportot is megjárt szakember szokásához híven minden, válogatottal való utazás összes napját dokumentálja egy-egy bejegyzésben.
„A mostani tornára 2 napos összetartással készült a válogatott, s az első nap zárásaként kijelölésre került az a 18 játékos és 2 kapus, akik bemutathatják a nagyközönségnek az idei szezontól bevezetett új formavilágú mezgarnitúrákat. A második napon már csak ez a 20 játékos készült, s a délelőtti edzést és ebédet követően buszra szállt, hogy megközelítőleg 450km megtétele után megérkezzen Kelet-Morvaország ipari és gazdasági központjába. Az utunk viszonylag normál menetben zajlott, egyedül az autópályán araszoltunk vagy 10km-t egy útfelújítás miatt. A stáb úgy ítélte meg, hogy a késői érkezés ellenére is jégre viszi a csapatot, hogy a buszozást követő savasodás kimenjen a lábakból. Még soha nem jártunk ebben a komplexumban, itt két pálya is található egymás közvetlen szomszédságában. Azt hiszem minden feltétel adott ahhoz, hogy a jégkorong – s mellette a többi jeges sport, közte a sledge hockey – igényeit maximálisan ki tudják elégíteni. Az öltözők tágasak, megfelelő pakolási lehetőséget biztosítanak a játékosoknak.
Ilyenkor merül fel az emberben a kérdés, hogy más pályákon miért nem vesznek példát arról, hogy hogyan kell kialakítani egy-egy öltözőt, hiszen semmi újat nem kell már kitalálni, csupán a bevett gyakorlatot kell(ene) átvenni… No, de vissza az edzéshez! Tehát a rövid átmozgatást követően a szállodába vezetett utunk, ahol már vacsora várt bennünket. A vacsi elfogyasztását követően a szobák elfoglalása következett. Azt hiszem, hogy nem lehet okunk panaszra, a szervezők igazán kitettek magukért, mert a szálloda felszereltsége, a szobák berendezése tökéletes. Azt már megszoktuk, hogy az Internet elérés a szobákban nem, de a közösségi terekben biztosított. A szobák elfoglalása után még egy röviden megbeszélést tartott a csapat, majd mindenki a szobájába vonult, s 22 órára került időzítésre a takarodó.
Holnap – vagyis már ma - 7:45-kor kelünk, majd reggelit követően egy 30 perces átmozgató edzésen veszünk részt. Szállásunk megközelítőleg 10 perces sétára van a jégpályától, így azt hiszem, hogy reggel gyalogszerrel közelítjük meg a létesítményt. Remélem az eső reggelre eláll, mert most eléggé vigasztalhatatlanul kopog az ablakon…
Azt hiszem kezdetnek ennyi… Jah, nem! Azt még elfelejtettem leírni, hogy hosszú évek óta ez lesz az első világbajnoki felkészülés, amikor családilag nem vagyok érintett. [A szakember Medgyes Dorottya édesapja.] Ez persze nem jelenti azt, hogy most nincsenek lányaim, mert ismét van 20… Szégyellem is magam egy kicsit, mert a híresen rossz névmemóriám még okoz problémákat…
No és hogy visszakanyarodjak a kezdőmondathoz… Ami nem változik az az, hogy ismét itt vagyok a csapattal, s megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy Nekik „csak” a jégkoronggal kelljen foglalkozniuk. Remélem sikerül! Rajtam nem fog múlni. Szép álmokat!”
