A miskolciak négyszer is betaláltak a záró felvonásban, aminek köszönhetően fordítottak Székesfehérváron.
A kezdés után úgy tűnt, a Jegesmedvékben nyomot hagyott a kupakiesés, a magasan letámadó és sokat korcsolyázó fehérvári fiatalok egyenrangú ellenfelei voltak a dobogós ellenfelüknek. A 6. percben elcserélték magukat a hazaiak, de javították a hibát, kivédekezték az emberhátrányt. A 9. minutumban a miskolciak szereztek vezetést: Kiss Roland a kéknél benntartotta a pakkot, előre tört, majd kilőtte a hosszút (0-1). Egy perccel később Ambrus Csongor húzott kapura, a lövés pillanatában felszedték az ütőjét. Az akadémisták maradtak a támadó harmadban, agilitásuknak köszönhetően visszaszerezték a korongot, a Salamon lövése utáni kipattanóra pedig Ambrus érkezett elsőként és kiegyenlített (1-1). A gyors gólváltást követően a mezőnyben gyűrték egymást a felek. A 17. percben Mattyasovszky közel járt a gólhoz, lövése a felső vasról vágódott fölé. A szünetre 1-1-es állásnál mehettek a csapatok.
A középső felvonás fehérvári góllal indult. Ismét a letámadás hozott eredményt: Csollák szerzett korongot a semleges harmadban, Farkas Lászlóhoz játszott, akinek keresztpasszát Nagy Ákos a kékről elemi erővel vágta a hálóba (2-1). A várt DVTK-támadások elmaradtak, továbbra is frissebb, gyorsabb volt a házigazda. A fölényük emberelőnyt kamatozott, de érdekes módon egyenlő létszámban jobban ment, akadozott a fórjáték. Fordult a kocka, Vas Jánosék is 5 a 4 ellen próbálkozhattak, Márkus kapus állta a sarat. A 33. percben Szirányiék a saját kapujuk előterében eladták a korongot, Fekete Alex ziccerezett, Voris bravúrral védett. Nőtt a feszültség, előbb Csollák ment ki két percre, majd a támadóharmadban szabálytalankodó Kulesov kisbüntetése kiegyenlítette a létszámot. Négy a négyben, a 38. percben Ambrus tartotta a korongot a kapu mögött, majd tökéletesen passzolt Fekete Alexhez, aki óriási kapásgólt lőtt (3-1).
A záró harmadra fel volt adva a lecke a Tokaji-fiúknak, akik gyors góllal visszajöttek a meccsbe. A 41. percben Razumnyak lövése után a kipattanót Páterka tette a gólvonal mögé (3-2). Fekete kontrából visszaállíthatta volna a kétgólos különbséget, de túl közel került a kapushoz. Salamont küldték ki a játékvezetők, ezzel az eséllyel nem tudott élni a DVTK, bár a helyzetei megvoltak. Egyenlő létszámban 3 a 2 elleni kontra maradt ki, pedig a fehérváriak kétszer is próbálkozhattak. A 48. percben bánhatták igazán: hatalmas küzdelem után Kuleshov hámozta ki a pakkot az ütők sűrűjéből, átadása üresen találta Razumnyakot, akinek már könnyű dolga volt (3-3). Alaposan megváltozott a meccs képe, esélyeshez méltón domináltak a miskolciak. Az 51. percben összejött a fordítás is: Vojtkó távolija talált utat a hálóba (3-4). Kiss Roland kiállítását egy rossz hazai csere annulálta, ez volt a harmadik ilyen a mérkőzésen, 4 a 4-ben folytatódott a csata. Maradtak a jégen a speciális egységek, gól azonban egyik oldalon sem esett. A hajrában emberelőnyben Vas János keresztpasszát Kiss Roland bevágta, végleg eldöntve a mérkőzést (3-5). Negyven percig nagyon máshogy nézett ki a meccs, de a záró játékrészt megnyomta a DVTK és kétgólos hátrányból kétgólos előnyt kovácsolva megszerezte a pontokat.
Nyilatkozatok:
Anatoli Bogdanov (vezetőedző, FEHA19): ”Az első kér harmadban jól játszottunk, a játékunk a terv szerint haladt, éretten hokiztunk. Ha védekezni kellett, akkor védekeztünk, támadtunk, gólokat szereztünk. Aztán a harmadik harmadot a lehető legrosszabbul kezdtük, aztán igazi hullámvasútra kerültünk. Több fölösleges kiállítást összeszedtünk, volt, hogy túl sokan voltunk a jégen. Nem tudom mi történt akkor. Összességében elég frusztráló volt az utolsó játékrész, talán kicsit elveszítettük az energiánkat. A Miskolc eredményesen támadt a harmadik harmadban, előtte is voltak lehetőségeik, de azokat kivédekeztük.”
Tokaji Viktor (vezetőedző, DVTK Jegesmedvék): ”Azt hiszem, hogy egy nehéz időszakban vagyunk a szünet után. Ez a mérkőzés a fordulópontot jelentheti nekünk. Szerintem nem kezdtünk rosszul, de valahogy nem jól pattantak a korongok és 3-1 lett nem ide. A harmadik harmadra megtaláltuk azt a profilunkat, ami ahhoz kellett, hogy gólokat szerezzünk és ezáltal teljes mértékben átvegyük a mérkőzés felett a kontrollt és az történjen a jégen, amit mi szerettünk volna. Fontos volt a korai második gól, ez jó kiindulás volt. A végén a jövőben azért ennél egy kicsit jobban kell kontrollálnunk magunkat, az érzelmeinket és a mérkőzést is. Nem szabad sanszot adni az ellenfélnek akkor, amikor még van lehetősége bármit tenni. Az első két harmad után nem azt mondanám, hogy megébredtünk, hanem egész egyszerűen megdolgozunk a gólokért. Sokat tettünk ezekért az előző mérkőzéseken is, most pedig örülünk, hogy ennyi gólt tudtunk szerezni. Remélem ez kitart majd a továbbiakban is.”
