Nagy-Britannia – Lengyelország (2-1, 0-2, 3-0)
I. harmad
A kék mezes britek kezdték jobban a mérkőzést, az első három perc egyértelműen az övék volt, csak másodpercekre került ki a korong a lengyel harmadból. A negyedik perc elején aztán a vezetést is megszerezték: Mark Richardson távoli lövése után a korong Brett Perlinin változtatott irányt, majd került John Murray kapujába (1-0). A gól után felébredtek a lengyelek, de Ben Bowns minden kísérletet hárított. A 7. percben csak Murray bravúrján múlott, hogy nem nőtt kettőre a brit előny egy kapu előtti kavarodást követően. Nem sokkal később ismét Murray-nek akadt dolga: Ben O’Connor kék vonalról eleresztett lövésébe kapott bele Robert Dowd, a csatáron megpattanó korong ezúttal nem fogott ki Murray-n. A 10. percben emberelőnybe kerültek. A góltalan brit létszámfölény leteltével a lengyelek játszhattak öt a négy ellen, amit 16 másodperc elteltével gólra is váltottak: Pawel Dronia lőtt védhetetlenül a kör tetejéről a kapu bal oldalába (1-1). A 17. percben Dowd indult meg a saját térfeléről, majd szlalomozott végig három lengyel között, lövése azonban fölé szállt. A harmad végén emberelőnybe kerültek a britek, amit a lengyelekhez hasonlóan gyorsan gólra váltottak. Robert Farmer tette középre a kapu mögül a korongot, amit Colin Shields lőtt tovább a lengyel hálóba (2-1).
II.harmad
Lengyel emberelőnnyel indult a játékrész. Ezt a britek ugyan kivédekezték, de alighogy letelt a büntetés, Damian Kapica lőtt a brit kapuba Bortlomiej Pociecha keresztpasszát követően (2-2). A hetedik percben aztán a fordítás is majdnem összejött: a fehér mezes lengyelek törhettek Bowns kapujára három a kettőben egy semleges harmadban történő korongszerzés után, de a lövés a brit kapus lepkés kesztyűjében kötött ki. A 10. percben aztán tényleg összejött a fordítás: Krzystof Zapala váltott ritmust és indult meg egyedül a brit kék vonal előtt, majd lőtt a kapu bal oldalába (2-3). A gól után a britek egyenlíthettek volna: Liam Kirk kiugrását követően előbb a kapuvasat találta el, majd a hozzá visszapattanó korongot már csak a kapu mellé tudta lőni. A harmad második felét a kiállítások határozták meg: előbb a britek, majd a lengyelek, majd megint a lengyelek kerültek emberelőnybe. A 17. percben pedig csak Bowns védése mentette meg a briteket a kétgólos hátránytól. A 19. percben büntetőt kaptak a lengyelek, de Kapica középre tartó lövését magabiztosan fogta a britek 30-asa.
III.harmad
Az utolsó húsz percet a kék mezesek kezdték aktívabban és az ötödik percben egyenlítettek is: Brendan Brooks lépett ki két lengyel hátvéd szorításából és lőtte el kötényben a korongot (3-3). A gól után azonnal emberelőnybe kerültek a britek, amiből akár a vezetést is visszavehették volna, de Perlini lövését hárította Murray. Krystian Dziubinski kiállítását követően pedig 41 másodpercig öt a három ellen támadhattak. A lehetőséget 14 másodperc alatt gólra is váltották: Mike Hammond passzát O’Connor bombázta be (4-3). A 13. percben három brit csatár mehetett egy lengyel hátvédre, akit egy keresztpasszal át is játszottak, de a végállomást Murray jelentette, aki jól ért át a rövidre és így védeni tudott. A harmad hátralevő részében óriási rohanás volt mindkét csapat részéről, felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Az utolsó percre aztán a lengyelek lehozták a kapusukat. De hiába minden próbálkozás, a britek fél perccel a meccs vége előtt eldöntötték a találkozót Jonathan Phillips üres kapus találatával (5-3).
Robert Lachowicz, brit csatár: "A tegnapi vereség után sikerült talpra állnunk. Fontos volt, hogy behúzzuk ezt a ki-ki mérkőzést, hiszen aki itt nyer, az biztosan benn marad a csoportban és akár még az éremért is harcolhat. Mindenki jól szállt be a játékba, sikerült megvalósítani azt, amit elterveztünk. A torna előtt már a bennmaradást aláírtuk volna. Ezt már elértük, innentől kezdve a célunk, hogy mindent kiadjunk magunkból. Aztán, hogy ez mire lesz elég, az éremre vagy akár a feljutásra, majd eldől. Bármi lehet. Nagyszerű közönség előtt játszhatunk minden mérkőzésünkön, otthon érezzük magunkat. Holnap végre valahára szünnapunk lesz. Végre azzal foglalkozhatunk, amire eddig nem nagyon volt időnk: a pihenésre. Hét nap alatt öt mérkőzést játszunk, a hét vége felé pedig minden nap egyre nehezebbé válik."
