Nagyon mélyről hozta vissza magát a meccsbe a Dab.Docler, amelynek ismét reális esélye volt a győzelemre, ám Marek Uram a hosszabbítás 21. másodpercében eldöntötte a mérkőzést. Nagyon nehéz helyzetben várja a szerdai visszavágót Donald MacLean csapata. A Jegesmedvék 4-0-s söpréssel jutottak a MOL Liga döntőjébe.
A mérkőzés elején mindkét csapat sok hibát vétett, a 3. percben pedig Polc hibázott, Roczanov lövésénél valahogyan túljutott rajta a korong (0-1). A brassóiak próbákoztak az egyenlítéssel, de a miskolciak rendre elvették tőlük a korongot és kontrákat indítottak. A harmad közepén Láda Balázs egy indításnál gyönyörűen tette maga elé kézzel a korongot, amit Polcra rávezethetett, de a hazai kapus védett. A játékrész második felében inkább a Jegesmedvék akarata érvényesült. A 16. percben emerelőnybe került a Miskolc, János Imre bottal akasztotta Becze Tihamért, de a 2 perc során nem találtak be a vendégek.
A második húsz perc is sok hibát hozott. A 28. percben Metcalfe büntetése nyomán emberhátrányba kerültek a Jegsesmedvék, de kivédekezték. A középső harmadban is fokozatosan javult a játék, de így is sok eladott korongot láthattak a nézők. A 38. percben megszületett a második miskolci gól, Dansereau talált be Polc kapujába (0-2). A játékrész vége előtt 30 másodperccel Nagy Krisztiánt kiállították.
A harmadik harmad másfél percnyi Brassó-emberelőnnyel indult, de nem használták ki. A hazaiak hajtottak a szépítésért, a Miskolc leginkább tartotta a korongot. A 43. percben Dudas ült ki a büntetőpadra, a Jegesmedvék majdnem gólt lőttek emberhátrányban. A kiegészülés után két perccel Obsutot állították ki, a Miskolc nem törekedett mindenáron kihasználni az előnyt, óvatosan játszott. Az 53. percben Mihály Árpádnak leesett a kesztyűje, de beleért a korongba, ezért kiállították, a vendégek óvatosan járatták a korongot. Mihály visszatérése után a Brassó nyomott, az 57. percben Popovics palánkra lökte Zsókot, hazai emberelőny következett, Andersson időt kért, lehozta Polcot. A brassóiak 6 a 4 ellen támadtak, a miskolciak próbáltak betalálni az üres kapuba, ezt nyugodtan tehették, ugyanis nem fenyegette őket a tilos felszabadítás. A végjáték nem hozott gólt, a Miskolc 2-0-ra nyert.
Jerry Andersson, vezetőedző, Btassó: “Először is, gratulálni szeretnék a miskolcnak és sok szerencsét kívánpk nekik a döntőben. Ha megnézzük az elődöntő sorozatot meccsről meccsre, akkor azt látjuk, hogy minden alkalommal 1 vagy 2 gól volt a különbség. Ez azt jelenti, hogy szoros csata volt, de ha megnézzük a 2. és a 4. meccset, akkor azt kell mondanunk, hogy nehéz volt kétszer egymás utáni napon játszanuunk. Ha az erőt, a kondíciót és a technikai képességeket nézzük, akkor be kell ismerjük, a Miskolc egy, talán két szinttel felettünk van. Remélem, hogy a fiatal játékosaink tanultak ebből a sorozatból, például olyan alapvető dolgokat, mint az étkezés, a pihenés vagy a folyamatos készülés. A Miskolc nagyon jó csapat, de büszke vagyok arra, hogy a mi harcosaink folyamatosan próbálkoztak, és soha nem adták fel, hittek. Normálisan nem jó nyomás alatt játszani, és ha az ellenfél ráadásul még ennyire jó is, akkor különösen nehéz dolog. Mindent megtettünk, mindenki a legjobbját próbálta adni, de ma nem tudtunk gólt lőni. Általánosságban is, mindegyik meccsen voltak jó lehetőségeink, de a támadójátékunkat tekintve egyszerűen nem voltunk elég erősek.”
Majoross Gergely, vezetőedző, Miskolc: “Nagyon szoros csata volt, és egy ilyen sorozatban mindig az apró dolgokból lesz a nagy különbség. Az ellenfelünk nagyon keményen harcolt, és nagyon fegyelmezetten játszott, de mi egy picivel jobbak voltunk, és ez meghozta az eredményét. Ha a mai mérkőzésről beszélünk, nagyrészt képesek voltunk dominálni és ellenőrzésünk alatt tartani. Az, hogy mi tudtuk megszerezni az első gólt, nagy lendületet adott a mai 60 percre, a vezetés birtokában türelmesen játszhattunk, és ez segített megvalósítani mindazt a jégen, amit előzetesen elterveztünk. Általánosságban nagyon boldog vagyok, jó volt a védekezésünk, és ez segíthet nekünk a döntőben is. Gratulálok a Brassónak az egész szezonban nyújtott teljesítményéhez, és sok sikert kívánok a szezon hátralevő részéhez.”
A DAB elvileg azzal a taktikával érkezett a meccsre, hogy vissza kell vennie a pályaelőnyt. Ebből azonban nem sok minden látszott a jégen, az első nyolc perc igazi rémálom volt a csapat szurkolóinak. Nem arról volt szó, hogy teljesen beszorultak volna a vendégek, míg az Újvár tetszés szerint lőtte volna a gólokat, mezőnyben nagyjából egál volt a meccs, az Érsekújvár azonban ettől függetlenül tetszés szerint lőtte a gólokat. A negyedik percben ártalmatlan helyzetben adta el a korongot a DAB, tette mindezt saját harmadában, egy kapu elé belőtt korongba pedig Faith ért bele a korongba. Ötven másodperccel később Caladi lőtte be a kipattanót, majd a 9. perc legelején Frolík ment el és lepte meg Kalninst egy rövidre megeresztett lövéssel. Donald MacLean időt kért, ami azonban nem sokat használt, újabb egy perc múlva a hazaiak csaknem megszerezték negyedik góljukat is.
Mindeközben támadott a DAB is, különösen Galanisz és Pavuk, valamint az ő soraik voltak dicsérhetők, de bátortalanok, határozatlanok és lassúak voltak, a védelem pedig atomjaira hullt szét. Látványosan hiányoztak az ütközések is a repertoárból. A harmad második felében többet volt az újvári harmadban a korong, de az újvárosi játékosokból gyakran még a kapussal szemben állva is hiányzott a gyilkos ösztön, míg Kalninsnak a kontrák végén többször is nagyot kellett hárítania. Aztán az utolsó percekre a hazai oldalon is elfogyott a koncentráció, kicsit talán meg is nyugodtak Uramék, és ezt azonnal kihasználta a DAB. Cikánek vesztett korongot a kapuja mögött Szappanossal szemben, aki azonnal visszatette azt a középen érkező Galanisznak, aki belőtte az üres kaput és visszahozva csapatát a meccsbe. A 3-1-es részeredmény különösen annak fényében volt érthetetlen, hogy az újvárosiaknak nem kevesebb, mint 19 kaput eltaláló lövésük volt a jegyzőkönyv szerint.
A második harmad ezzel együtt hazai fölénnyel indult, de hamar magára talált az Újváros és átvette az irányítást. Nagy helyzete is volt egy pár, de alapvetően küzdős, brusztolós játék folyt, többnyire a hazaiak harmadában. Az Érsekújvártól szokás szerint mindig volt egy csatár a kék vonalon, a tűpontos passzokból több veszélyes kontrát is vezettek. A harmad felénél Azari harcolt ki egy nagy helyzetet, majd Pavuk, Peterdi és Pozsgai került helyzetbe, de közelebb férkőzni nem sikerült az ellenfélhez. A túloldalon főleg Uram és Frolík okozott jelentős zavart, az Újvár sem állt távol a gólszerzéstől. Kissé kapkodó volt az egyébként folyamatos játék, az iramra nem lehetett panasz, de a vendégeknek továbbra sem ment a helyzetkihasználás, ami nem sok jót vetített előre.
Hrudík fegyelmezetlensége miatt újvárosi előnnyel indult a harmadik harmad, amely azonban ismét látványosan mondott csődöt. Aztán amikor a hazaiak már azt hihették, hogy túl vannak a nehezén, Somogyi lőtt egy életerőset a kék vonalról, amibe Gröschl piszkált bele a kapu előtt, a 42. percre egy gólra csökkentve a hátrányt. A 48. percben a legjobb dunaújvárosi harmadát produkáló David Croteau fűzte át magát a védőkön, úgy tűnt, a korongot már nem sikerül elérnie, ám Cikánek benézte azt és maga alatt a gólvonal mögé tolta. A kiválóan védő kapusnak ez sok volt, sportszerűtlen magatartásért tízperces fegyelmi büntetést kapott, érkezett Krajcovic a helyére. Ez a húsz perc egy egész meccsre elég százszázalékos helyzetet hozott, ám a kapusok jól védték ezeket. A DAB játéka még tovább javult, és bár az Újvár az egyenlítő gól előtt fáradni látszott, a játékrész második felére ők is elképesztő tempót mentek. Uram és Frolík mellé ezúttal felzárkózott Weissmann és Podstavek, előbbi ütőjében több gól is bentmaradt, míg Podstavek a mezőnyben végzett irtózatosan hasznos munkát. A DAB-nál, a meglévő jó teljesítmények mellé Croteau és Gröschl nőtt fel, előbbi nem ismert elvesztett korongot, gyakran több védőt is megbolondított, ízelítőt adva abból, amiért Franciaországban közönségkedvenc volt. Magas színvonalú és izgalmas meccset láthattak a hazaiak, amelynek során először nem 3-2 lett a vége és amelyben 60 perc kevés volt a döntéshez, következett a negyedik felvonás. Nem tartott azonban sokáig a 4-4 elleni játék, hiszen Uram kapta a sokadik passzt a kapu mögül, amit a vendégek védelmének nem sikerült lekövetnie, a világbajnok csatár pedig a kiélezett helyzetben nem is hibázott és döntötte a meccset.
Lubomir Hurtaj, vezetőedző, Érsekújvár: “Remekül kezdtünk, lőttünk három gólt, de aztán sajnos fokozatosan elálltunk ettől a játékunktól. Az ellenfél feljött, agresszívabb lett és sikerült is egyenlítenie. A hosszabbításban aztán megmutattuk, hogy vannak játékosaink, akik jól kezelik ezeket a kiélezett helyzeteket, és el tudják dönteni a mérkőzést. Szeretném hangsúlyozni, hogy a párharcnak még korántsincs vége.”
Donald MacLean, vezetőedző, Dab.Docler: “Természetesen nagyon fáj az ilyen vereség, ugyanúgy, mint a szombati. Ma lassan és álmosan kezdtünk. A meccs eleje nagyon elment, három gyors gólt kaptunk. Szerencsére sikerült folyamatosan visszajönnunk a meccsbe és egyenlíteni is. A hosszabbításban aztán megint jött a gyors gól. Nagyon csalódottak vagyunk, ezt a sorozatot nem így képzeltük el, főleg a két idegenbeli mérkőzést.”
