A MOL Liga újonca megnyerte az első rájátszásbeli mérkőzését. Pénteken a brassóiak számára kötelező a győzelem. A másik elődöntőben egy harmadig tartott az UTE playoffos lámpaláza, és ez végül a meccsbe került. Az első harmadban három gólt kaptak a lilák, de aztán jött Pleszkán, aki lehúzta a rolót, elöl pedig összeállt a játék, így nem csak ledolgozta hátrányát a hazai csapat, de minden esélye megvolt a győzelemre is. Végül Weissmann középtávoli lövése döntötte el a korszerű hokit és nagy izgalmakat hozó meccset a negyedik játékrész 15. percében.
A mérkőzést óvatos játékkal kezdték a felek Debrecenben. A 3. percben viszont a DHK megszerezte a vezetést, miután Berta Ákos korongot szerzett, a kapu előtt üresen álló Ladányihoz passzolt, a rutinos csatár pedig magabiztosan bevágta a ziccert (1-0). A gól jótt tett az összecsapásnak, a Brassó hajtott az egyenlítésért, a 7. percben emberelőnybe került, miután Sijka bottal akasztotta Molnár Zsoltot. A vendégek felálltak 5 a 4 ellen, majd a kiegészülés után is nyomtak két cserén át. A harmad közepén kiegyenlített játék folyt. A 14. perc elhozta az első debreceni emberelőnyt, csak egyéni lehetőségeik adódtak, felállt játék utáni akció nem. A játékrész végére pontatlanná vált a játék, több tilos felszabadítás is született. Az utolsó másodpercek nehezen teltek le, ugyanis a valós eltelt játékidő és az csarnokban lévő eredményjelző órája között majdnem másfél perc eltérés volt, ezért a a zsűrifülkéből fütyülték be a harmad végét.
A második húsz perc emiatt némi csúszással indult az eredményjelző megjavítása miatt. A csapatokat nem zavarta meg a hosszabb szünet, azonnal egymásnak estek. A 25. percben Wéber a kapu mögötti palánkra emelte a korongot, onnan visszament a pakk a kapu elé Polc lábai között, ahol Dancsfalvi érkezett és értékesítette a lehetőséget (2-0). A brassóiak hajtottak a szépítésért, a 31. percben egy késleltetett kiállítás során Zsók kétszer is lőhetett közelről, Borogyin bravúrosan védett lábbal. Az emberelőnyben tartotta csapatát a debreceni kapus, amíg tudta, de Saluga takarásból leadott lövésénél tehetetlen volt (2-1). 8 másodperccel később Hietamakit kiküldték, de nemhogy nem használta ki az emberelőnyt a DHK, kétszer is veszélyeztetett a Brassó emberhátrányban. A harmad végén a vendégek közel álltak az egyenlítéshez, de nem sikerült nekik.
A záró játékrésznek is nyílt küzdelemben vágtak neki a felek, mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek. A 45. percben hatalmas bravúrt mutatott be Polc. A harmad közepe táján Obsut ült ki a büntetőpadra, DHK-emberelőny következett, amit kivédekeztek a vendégek. 7 perccel a vége előtt Muhin időt kért, fél percre rá Barabás bután szabálytalankodott, hátulról palánkra lökte feleslegesen Petrest, ezzel emberhátrányba sodorta csapatát. A DHK remekül védekezett, majd az 57. percben Könczei kiugrását védte bravúrral Polc. Két és fél perccel a vége előtt Molnár Zsolt szabálytalankodott Bertával, ezzel messzebb került az egyenlítéstől a Brassó. 45 másodpercre rá Piszarenko kilőtte a korongot, a DHK kettős emberelőnybe került. A hátralévő időt lepörgették a hazaiak. A Debrecen 2-1-re nyert, hozta a kötelező hazai győzelmet ahhoz, hogy a továbbjutás reményében utazzanak Brassóba.
Mindkét edző szoros meccsre számít Brassóban is. Andersson nyilván kettőre.
Jevgenyij Muhin (vezetőedző, Debrecen): Az elmúlt hét legfontosabb feladata az volt, hogy taktikailag felkészüljünk a mai rájátszás mérkőzésre. Tudtuk, hogy ez egészen más lesz, mint az alapszakasz, itt nem lehet kockáztatni. A lehető legkevesebb hibával, a lehető legegyszerűbben kell játszani. A fiúktól azt kértem, hogy hozzák ki magukból a maximumot, tegyék oda magukat fizikailag és lelkileg is, legyen igazi csata ez a meccs. Az ellenfelünk nagyon jó csapat, aki kiválóan játszott. Igazi hőstett volt a játékosaimtól az, hogy kétszer is le tudtuk győzni őket. Jó időben lőttük a góljainkat és az előnyünket nagyon kemény munkával végig sikerült megőrizni. Szerintem Brassóban hasonló mérkőzés vár ránk, nagyon sok múlik majd a szerencsén is, és csak remélni lehet, hogy hozzánk pártol.
Jerry Andersson (vezetőedző, Brassó): Mivel az alapszakaszban két mérkőzésünk hosszabbításban dőlt el, legutóbb pedig Brassóban a büntetők döntöttek, nehéz meccsre számítottunk. Azt kaptuk, amit vártunk, szoros mérkőzés lett ez is, ahol apróságokon múlott, ki lesz a győztes. Nagy erőket mozgósítottunk, sokat ütköztünk, sok helyzetet teremtettünk, de legalább egy góllal többet kellett volna szereznünk. Pénteken is szoros meccsre számítok, addig pedig megpróbáljuk tovább csiszolni a játékunkat.
A másik elődöntőben egy harmadig tartott az UTE playoffos lámpaláza, és ez végül a meccsbe került. Az első harmadban három gólt kaptak a lilák, de aztán jött Pleszkán, aki lehúzta a rolót, elöl pedig összeállt a játék, így nem csak ledolgozta hátrányát a hazai csapat, de minden esélye megvolt a győzelemre is. Végül Weissmann középtávoli lövése döntötte el a korszerű hokit és nagy izgalmakat hozó meccset a negyedik játékrész 15. percében.
Az idei szezon leggyengébb első harmadát produkálta az Érsekújvár ellen az UTE. Idegesen, pontatlanul kezdtek Szilassy Zoltán tanítványai, az Újvár már 47 másodperc elteltével megszerezte a vezetést, Siláról jött ki egy korong Faith lövése után, amit Chrenko kotort a hálóba. Az 5-5 elleni játékot abszolút uralták ebben a periódusban a vendégek, gyorsabban és precízebben játszottak, villámgyorsan kerültek helyzetbe az újpesti kapu előtt. Különösen jó formában játszott Podstavek, aki a 8. és a 15. percben is villant. Előbb a kapu mögül vette észre kiválóan a középre érkező Kowalczykot, majd egy korongszerzést követően termett másodpercek alatt Sila előtt, a pakkot pontosan tette a túloldalon érkező Caladinak, amivel már 3-0-ra vezettek. Közben a liláknak is akadtak helyzetei jócskán, hiszen a vendégek nagyon sokat szabálytalankodtak. A negyedik percben közel két teljes percre emberelőnybe kerültek Elomóék, azonban a fórt végigdolgozó és Kiss Dániel helyett Csányival felálló első sor igazán komoly lehetőséghez nem jutott, távoli próbálkozásaikat magabiztosan hárította Cikánek. Ezt követően még három alkalommal játszottak négy mezőnyjátékos ellen, de gólt egyetlen alkalommal sem sikerült szerezni. Az első sort nagyon komolyan megfogták a felvidékiek, örömteli volt viszont, hogy a Csányival, Tóth Gergővel, Virág Csabával felálló második sor is komoly munkát végzett, helyenként kimondottan veszélyesen játszott. Két perccel a harmad vége előtt az UTE kapust cserélt, vélhetően Sila jelezte, hogy nem jött rendbe teljesen a lovaglóizom-sérülése, helyére Pleszkán érkezett.
A második játékrészre mindkét csapat egészen más felfogásban korcsolyázott ki. A vendégek az első pár perc alatt nem kevesebb, mint négy alkalommal ütötték tilosra a korongot, az UTE pedig élt a túloldalon fellazuló koncentráció adta lehetőséggel, Csányi juttatta közelről a korongot a hálóba, megszerezve csapatának a szépítő találatot a 25. percben. Szintén fontos volt, hogy Pleszkánnak egyre nagyobbakat kellett védenie, amit egyre nagyobb magabiztossággal meg is tett a fiatal magyar kapus. A gól után az Érsekújvár igyekezett kicsit aktívabb szerepet vállalni, a rengeteg les, köztük számos szándékos les jelezte, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez. Azért a harmad felére sikerült rendbe tenni a támadójátékot, élvezetes oda-vissza meccset láthatott ekkor a kilátogató mintegy nyolcszáz néző. Mindkét oldalon akadtak gólszerzési lehetőségek szép számmal, az eredmény azonban nem változott. A harmad első kiállítására több mint tíz percet kellett várni, ekkor Hegyi Ádám Zoltán volt szabálytalan Podstavekkel szemben, aki ráadásul vérző orral hagyta el a jeget, így négy nagyon nehéz perc várt a lilákra. Amit azonban hibátlan teljesítményt nyújtva, nagyon fegyelmezetten védekeztek ki, igazán veszélyes helyzetet az Újvár nem tudott kialakítani, az érkező lövéseket pedig Pleszkán szedte össze. A harmad hajrájában az Érsekújvár igyekezett elejét venni az újpesti próbálkozásoknak, már a támadóharmadban letámadta ellenfelét, komoly zavart okozva a korongkihozatalban. De az UTE védekezése is összeállt, az Újvár is sokkal nehezebben, komoly fennakadásokkal tudta csak megoldani a korong bevitelét a hazaiak harmadába, így folyamatos nyomást nem tudott gyakorolni ellenfelére. Ráadásul az összeszedett újpesti védelem sokkal nagyobb hatékonysággal tudott korongot szerezni ellenfelétől. Egy ilyen koronglopás követően a meccs egyik legjobbja, Kiss Dániel varázsolta oda saját kapuja előteréből az ellenfél kékjénél várakozó Tóth Gergő ütőjére a korongot, aki elképesztő magabiztossággal értékesítette a szólót, egygólosra csökkentve a különbséget a harmad utolsó percében. Lehetett volna egál is, azonban Csányi szólóját Cikánek óriási bravúrral védte, így maradt a 3-2-es vendégelőny.
Újpesti fölénnyel kezdődött a záró húsz perc, a legnagyobb helyzet Elomo előtt adódott, de kimaradt a szóló, pedig elsőre úgy tűnt összejön a csel Cikánekkel szemben. Ha az első két harmad alapján megdicsértük a második újpesti sort, akkor kijár ugyanez a Reiter, Pichler és Turbucz alkotta harmadiknak is, amely szintén minden tőle telhetőt megtett és az idő múlásával egyre többet is tett hozzá csapata teljesítményéhez. A túloldalon egyszer tudott veszélyeztetni a Podstavek, Caladi, Chrenko hármas, de Pleszkán továbbra is jól védett. A hazai fölény végül a 49. percben hozta meg gyümölcsét, amikor Durak lövését nem tudta megfogni Cikánek, a lecsorgóra pedig az egész mezőnyben talán a legtöbb munkát végző Teemu Elomo ért oda, kiegyenlítve az állást. Az újabb hazai gólt ismét nehezen viselték a vendégek, Brandis ülhetett ki 2 percre palánkra lökésért. Az előnyben helyzetekig jutott az UTE, a vezetést nem sikerült átvennie Mihalikéknak. Kiegészülve nagyon komoly játékot nyomott az Újvár, elképesztően nagy iramban, sok és pontos passzal járatták a korongot, az UTE hősiesen védekezett. Mintegy négy percen keresztül tartott az elképesztő nyomás, ekkor Huba szabálytalankodott, ami után némi levegőhöz jutottak a hazaiak. Az előny alatt ráadásul Elomo meccslabdát passzolt Tapiónak, aki azonban nem tudta egyből ellőni a korongot, a második kísérletre pedig Cikánek már odaért.
Jöhetett a hosszabbítás első harmada, amelyben a szabályok szerint négy-négy mezőnyjátékos nézett egymással farkasszemet. Ez és a hirtelen halál azt jelentette, hogy szinte új meccs kezdődött a mérkőzésen belül, hiszen egészen mást kellett játszani mindkét oldalon, mint addig. A kezdeti rövid tapogatózás után az UTE hamar eldönthette volna a mérkőzést, előbb Tapio varázsolta Kiss Dániel ütőjére a korongot, majd Mihalik hozta helyzetbe Csányit, Cikánek mindkét esetben óriási bravúrral védett. Majd Elomo hozta nagyon szépen helyzetbe Durakot, a kapáslövést azonban ismét védte Cikánek. Egykapuzott ebben az időszakban a hazai csapat, nyomasztó fölényt alakítottak ki a vendégek kapuja előtt, azonban tudható volt, a legkisebb pontatlanság is a meccsbe kerülhet, roppant feszült játékot hozott a ráadás első harmadának első fele. Ezt nem bírta fejben az Újvár, Brandis akasztotta a mellette kilépni igyekvő Elomót, két percre emberelőnybe került az UTE. Feljavult azonban az újvári védekezés, így kihúzták a két percet. Két másodperccel az előny letelte előtt azonban Mihalikkal szemben is szabálytalankodtak a vendégek, így két másodpercig 5-3, majd 5-4 ellen folytatódott a játék. A legnagyobb helyzet Csányi előtt adódott, azonban jól helyezett lövését is fogta a szlovák kapus. Kiegészülve az első játékmegszakításig 5-5 mezőnyjátékossal játszottak a csapatok, ebben az Érsekújvár volt a jobb, de Kowalczyk közeli bombáját védte az addig hibátlanul védő Pleszkán. Aztán öt és fél perccel a harmad vége előtt Weissmann szánta el magát lövésre távolról és a korong valahogy utat talált a kapuba, ezzel 4-3-ra nyert az Érsekújvár.
Szilassy Zoltán (vezetőedző, UTE): Sajnos az első harmadban nagyon rosszul kezdtünk. Sikerült visszajönni nagy erőfeszítés árán. A második harmadtól mi domináltunk, ha megnéznénk egy hőkamerás képen, hogy hol volt a korong, a Zámky harmada piros lenne, a miénk meg zöld. Már 3-3 után is, majd a hosszabbításban is nagyon sok lehetőségünk volt gólt lőni és megnyerni a meccset. Ez is egy tanulási folyamat a srácoknak, hogy most össze kell szednünk magunkat, elmenni a bajnok otthonába és ott diadalmaskodni.
Lubomir Hurtaj (vezetőedző, Érsekújvár): Ilyen a sport, egyszer fent, egyszer lent. Jól kezdtünk, kezünkben volt a meccs, aztán visszaestünk. Nagyon sok helyzete volt az UTE-nak, mi pedig nem találtuk magunkat. Nagyon sok emberhátrányunk volt, nagy nyomás nehezedett ránk, de elég volt egy helyzet, hogy megnyerjük a meccset. Nagyon boldog vagyok!
