Az U18-as válogatott edzője, a sapporro-i hősök egyike, Majoross Gergely Ingolstadt felé veszi az irányt. Természetesen nem hagyja el sem a MAC-ot, sem az ifiválogatottat, pár napot tölt a német bajnokságban szereplő ERC csapatánál, hogy – ahogy ő fogalmaz – új látásmóddal ismerkedhessen meg.
- Egy lehetőségről van szó, amit Glen Williamson intézett el – mutatott rá a kapcsolódási pontra a tréner. – Ő és a csapat edzője, a félig kanadai, félig indián Rich Chernomaz már régóta barátok. Bepillanthatok egy DEL-es topcsapat egyikének munkájába, edzéseibe. Csütörtökön reggel lesz az első programom, megyek a tréningükre, délután pedig az edzővel tudok majd beszélgetni. A csapat pénteken reggel megint edz, este pedig otthon játszik a Hannoverrel. A kispadon természetesen nem akarok ott lenni, de abban maradtunk, hogy az öltözőben bent lehetek. Szombaton reggel megnézek még egy edzést, és utána indulok is haza.
A pár napos villámlátogatástól egyébként nem azt várja a korábbi válogatott, hogy meglelje a bölcsek kövét.
- Tapasztalatszerzésről szól ez az út, egy újfajta látásmóddal szeretnék megismerkedni.
Erre pedig minden lehetősége meg is lesz Majorossnak, hiszen a bajor csapat jelenleg ötödik a DEL-tabellán, szombati ellenfele pedig két ponttal és egy helyezéssel lemaradva követi őt, az tehát biztos, hogy vérbeli rangadót láthat. A tavaly nyáron visszavonult játékos egyébként nagyon élvezi az edzősködést.
- Hálás feladat, nekem tetszik. A MAC annyiból testhezállóbb, mert ott nap mint nap dolgozok a fiatalokkal. Szeretnék belőlük egyre többet és többet kihozni, és felkészíteni őket egy szép pályafutásra. A válogatott mellett nyilván más, nem találkozunk naponta, de nagyon jó a korosztály legjobbjaival dolgozni.
Adódik a kérdés, hogy vajon csak komoly hokis múlttal válhat-e idővel valaki sikeres edzővé, vagy a kettő között nincs ennyire szoros kapcsolat.
- Szerintem ennek más útja nem nagyon van, mint játékosmúlttal. Ha valaki ezt az életet nem tudta ilyen mélységig megtapasztalni, mint mi, akkor nagyon nehezen lesz jó edző. Persze biztos van ellenpélda is, pláne Észak-Amerikában, ahol egy csapat mellett van „tizennégyésfél” edző, és a vezetőedzőnek nem kell minden kis részletre figyelnie. Nyilván nem azt akarom mondani, hogy mi iszonyatosan okosak vagyunk, akik mostanában öregszünk ki szépen lassan, hanem egyszerűen nagyon jó edzőkkel dolgozhattunk karrierünk során, sokat tanulhattunk – és hogy ez valóban sikerült-e, az pár éven belül kiderül.
