Idén 90 éves a magyar jégkorong, amire természetesen már eddig is rengeteg programmal emlékeztünk meg, és így lesz ez az év második felében. Azonban egy ilyen kerek évforduló nem múlhat el anélkül, hogy kicsit vissza ne idéznénk a „jéghokki” örömökben, sikerekben, és persze néha csalódásokban is gazdag történelmét.
Most induló sorozatunkban az 1920-as évektől veszünk górcső alá egy-egy évtizedet, idézünk fel emlékezetes mérkőzéseket, csodálatos sportembereket, legendás történeteket. (képen az 1928-as St. Moritz-i Téli Olimpián szereplő magyar válogatott látható)
A sportág eredete
A jégkorongsport őshazája Észak-Amerika, azon belül is Kanada. A kissé regényesnek tűnő történet szerint egy Québec melletti katonai helyőrségi udvaron kezdődött minden.
Történt ugyanis, hogy a zord hidegben külső őrszolgálatot teljesítő katonák parancsot kaptak az udvaron lévő befagyott lefolyók kitisztítására.
A bakák saját szórakoztatásukra egy kicsiny fadarabot kezdtek el kergetni a kezükben lévő seprűk segítségével. Ez a tevékenység órákig lekötötte őket. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső „jégkorong-mérkőzése”.
A sportág persze nagyon hamar elterjedt a környéken és alaposan tovább is fejlődött. Megjelent a korcsolya, mellyel megnőtt a játékosok sebessége, a kicsinyke fadarabot pedig felváltotta a korong, amely a sima felületének köszönhetően sokkalta jobban csúszott a jégen, mint a gyakorta érdes fadarabok.
Egyre többen kezdték el aktívan űzni a nemrégiben felbukkant új sportágat. Mindössze néhány év telt el, és 1896-ban sor került az első hivatalos, nemzetek közötti válogatott meccsre Kanada és az Egyesült Államok között.
A jégkorong ezt követően döbbenetes sebességgel nőtte ki Észak-Amerikát, és a XX. század elején betört az öreg kontinensre is. 1920-ban bemutató jelleggel már szerepelt az olimpiai programján, mégpedig – igazi érdekességként – az antwerpeni nyári(!) játékokon.
Jól mutatja a jégkorongsport dinamikus fejlődését és növekvő elfogadottságát, hogy 1924-ben, a franciaországi Chamonix-ben, már teljes jogú sportág volt a téli olimpián, első bajnoka pedig a „feltaláló ország”, azaz Kanada lett.”
A magyar jégkorong születése
„A magyar jégkorongsport születése 1927-re tehető. Ez azonban nem teljesen igaz. Az 1927-es évszám „csak” a nemzeti szövetség alakulási éve, maga a sportág jó pár évvel korábban felbukkant kis hazánkban.
A múlt század húszas éveinek elején már nagyon jók voltunk a jégen. Játékosaink rendkívül képzettnek számítottak, és nemzeti csapatunk is Európa közvetlen élmezőnyébe tartozott!”
„1926. november 26-án átadták a Városligeti Műjégpályát, amely Európa egyik legelső mesterséges jégpályája volt. A kezdeti években persze még csak másfél-két hónapos volt a jeges szezon, ám ennek ellenére is egyre többen és többen hokiztak Budapesten."
1927-ben meg is valósult és a Magyar Korcsolyázó Szövetség égiszén belül megalakult a jégkorong szövetség is. (A bejegyzést Lator Géza a szövetség első elnöke jegyezte.)
A Magyar Jégkorong Szövetség megalakulásával bekerültünk az akkor már eléggé kiterjedt nemzetközi jégkorong-életbe. Ezért vehető ez az évszám a magyar jégkorongsport születési dátumának.
St. Moritz, az első olimpia
Első és sokáig legjobb klubcsapatunkat, a BKE-t (teljes neve: Budapesti Korcsolyázó Egylet), valamint a döntőrészt BKE játékosokból álló válogatottunkat is mind több nemzetközi tornára hívták meg.
Mindössze egy évvel a hazai szövetség megalakulása után – a magyar jégkorong-válogatott máris résztvevője lehetett a St. Moritz-i téli olimpiai játékoknak!
A St. Moritz-i téli olimpián résztvevő csapat névsora: Barcza Miklós, BarnaFrigyes, Heinrich Tibor, Krempels Péter, Krepuska István, Lator Géza, Minder Sándor, Ordódy Géza (kapus), Révay József, Weiner Béla, Minder Frigyes
Noha a válogatott mindhárom mérkőzésén kikapott, a játék képe alapján helytállt, általában csak 1-2 gólos hátrányban fejezte be a mérkőzéseket. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a budapesti Európa-bajnokságon már komolyan kell venni majd a csapatot.
Apropó, olimpia: talán kevesen tudják, de a magyar kapuban a 48 éves Ordódy Béla állt, aki ezzel a legidősebb jégkorongozó, aki valaha is részt vett olimpián.
A budapesti Eb
Az 1928-as év tartogatott még egy nagy kalandot, méghozzá a budapesti Európa-bajnokságot. (Ráadásul Császár Károly a nemzetközi szövetség alelnöke lett).
A BKE a felkészülést egy krynicai és egy ótátrafüredi tornán kezdte meg és két értékes második hellyel tért haza. Csak az Európa-Bajnokság döntőjének legjobb csapatai előzték meg a mieinket.
A nemzeti csapat a felkészülését az Európában portyázó Anglia elleni mérkőzésen zárta, ahol sikerült megszerezni az első válogatott győzelmet is (1-0).
Sajnos az Eb már nem volt ilyen sikeres. A csoportunkban szoros vereséget szenvedtünk el az olaszoktól, majd a belgák mentettek ellenünk egy pontot az utolsó percben szerzett góllal.
Csapatunk így is továbbjutott a csoport másodikoknak rendezett selejtezőbe, de ez már meghaladta erejüket és így hatodik helyen fejezték be a küzdelmeket.
A következő részben az 1930-as évek történéseit mutatjuk be.
(A cikk elkészítésében nagyban támaszkodtunk Tejfalussy Béla írására.)
