Szeptember első hétfőjén újabb sorozatot indítottunk, melynek célja, hogy bemutassa Magyarország jégkorong utánpótlását adó egyesületeit az ország minden tájáról. Ezúttal a MAC Budapest utánpótlás vezetőjével, Marton Tiborral beszélgettünk.
Mikorra datálódik a jégkorong kezdete a MAC történetében?
A 90-es évek elején a KSI megszűnése után volt pár lelkes ember, akik megpróbálták életben tartani a jégkorongot itt, a Kisstadionban, így alakult meg a Liget SE, a MAC Népstadion, majd a MAC Budapest. Talán egy maroknyi ’88-89-90-es gyerekkel és egy szupermini csapattal kezdődött. Folyamatosan építkeztünk lettünk egyre többen és léptünk egyre magasabb korosztályokba. Nagy lökést jelentett, amikor a felkészült hazai szakemberek mellé talán elsőként az utánpótlásban, külföldről érkeztek edzők, többek között Finnországból, Svédországból, Kanadából. Ez közvetlen segítséget jelentett a játékosoknak és közvettetten az edzőknek is, hisz igazi hokinemzetből származó szakemberektől tanulhattunk nap mint nap. A következő lépcső az volt, amikor a Sapporói csapatból olyan játékosok érkeztek edzőnek, vezetőnek, akik abszolút ide passzolnak és sokat segítenek, segítettek.
Folyamatosan kerestük a lehetőségét, hogyan lehetünk jobbak, ennek egyik szegmense, hogy próbáltunk mindig megfelelő versenyeztetési lehetőségeket keresni, idén eljutottunk odáig, hogy már felnőtt csapatunk is van.
Mióta dolgozik itt és milyen szerepet tölt be az utánpótlás nevelésben?
A 16. vagy talán a 17. szezonom lesz az idei itt, edzőként dolgoztam már minden korosztály mellett, végigjártam a ranglétrát és azt gondolom, ennek továbbra sincs még vége, továbbra is nyitott vagyok és kész tanulni. Jelenleg az U12-es és az U18-as csapat mellet dolgozom a MAC-ban, illetve utánpótlás vezetőként más, szervezési feladatokat is ellátok. Leegyszerűsítve: az edzői feladatok mellett, ha valakinek valamilyen problémája akad, akkor én próbálok segíteni neki.
Mit érdemes tudni a játékos pályafutásáról és mióta dolgozik edzőként?
1985-ben kezdtem Újpesten Buzás Jánosnál utánpótlás éveimet és egy későbbi ismételt újpesti kitérő kivételével a MAC-ban töltöttem pályafutásom nagy részét. Lejátszottam jó pár évet az utánpótlásban, viszont úgy éreztem, felnőtt csapatban már nem leszek elég, egyszerűen nem volt nagy fantázia a játékomban. De hálás vagyok sorsnak, mert 16-17 éve lehetőségem volt, hogy edzőként továbbra is a jégkorong mellett maradhassak. Hat szezonon át dolgoztam az utánpótlás válogatottak mellett U18 és U16 korosztályban, szép emlék, hogy 2009-ben többek között Ukrajna és Kazahsztán legyőzése után nagyon közel álltunk ahhoz, hogy A csoportba kerüljünk. Tavaly pedig elkezdtem dolgozni a női utánpótlás és felnőtt programban, ez egy új impulzus számomra, amit nagyon élvezek.
Több válogatott játékos nőtt ki a keze alól, eredetileg miért választotta az edzői pályát?
Ahogy az előbb említettem, mikor befejeztem a pályafutásom, mindenképp a jégkorong mellet akartam maradni. Egyértelmű volt számomra, hogy edző szeretnék lenni, egyfelől azért, mert ugyan akkoriban mások voltak a lehetőségek a velünk dolgozó edzők számára, nyilván nem lehetett őket összehasonlítani fejlettebb hokiországok szakemberivel, de minden edzőmre felnéztem tanultam valami tőlük. Másfelől voltak ötleteim, hogyan lehetne fejlődni, hogyan lehetne jégkorongosokat képezni. Persze az is nagyon fontos, hogy ebben a környezetben dolgozhatok, számomra a MAC-ban minden adott a nyugodt munkához és ahhoz, hogy egy edző megvalósíthassa az elképzeléseit. Elsődlegesnek tartom a játékosok fejlesztését, de nem csak mint hokisok, hanem mint embereket is fejleszteni kell őket. Nem árulok el titkot, ha elmondom nem, mindenkiből válhat profi jégkorongozó, de fontos, hogy jó, fegyelmezett, talpraesett, a sportot szerető ember legyen mindenki, akire hatással tudunk lenni. Munkám során a legjobb dolog, hogy látom, ahogy a játékosok felnőnek, van, aki még pár éve éjszakánként pityergett az edzőtáborban, most pedig A csoportos játékos. Az ilyen élmények mindig motivációt jelentenek.
Mik az erősségei a MAC Budapest Jégkorong Akadémiának és milyen nehézségekkel kell megküzdeni?
A legnagyobb erősége az, hogy az egész olyan, mint egy nagy család. Illetve az, hogy legyen szó játékosról, szülőről, edzőről, vezetőről, mindenki megpróbál valami pluszt hozzátenni az egészhez. Csak egy példa a közelmúltból, mikor az eső károkat okozott a Kisstadionban, akkor edzők, szülők, vezetők közösen megoldották a problémát. Úgy látom, a klubunk masszív alapját az áldozatkész szülők, játékosok és a fanatikus edzők alkotják. Mike Babcock mondott olyasmit, hogy azért csodálatos sport a jégkorong, mert a játékosok csodálatosak. Én azt mondom, azért jó a MAC-tagjának lenni, mert az itt megforduló emberek csodálatosak. Nehézségekkel kapcsolatban azt gondolom, nincsenek nehézségeink csak megoldandó feladatok és szerencsére itt mindig van valaki, aki megoldja azt, amit kell.
Mit jelent a jövőre nézve az, hogy idén elindulhatott a MAC felnőtt csapata is?
Ezt a kérdést az utánpótlás felől szeretném most megközelíteni. Mikor elkezdtük ezt az egészet építeni, mindig azt szerettük volna, hogy a nálunk játszó játékosok minél tovább tudjanak nálunk sportolni, minél tovább a mi gondolkodásmódunk legyen rájuk hatással, ez most a felnőtt csapattal kiteljesedett, hisz aki ebben partner, az most itt szuperminitől eljuthat a profi sportig, MAC-os családban lehet profi játékos.
Természetesen nagyon jó a fiataloknak, hogy nagy számban kapnak lehetőséget a felnőtt csapatban. Nincs két hónapja, hogy felnőtt csapatunk van és már közel 20 junior és ifi játékosunk edzhetett vagy játszhatott a felnőttek között. Ez amellett, hogy óriási élmény, motiváció, jó tapasztalatszerzési lehetőség, testközelből láthatják, hogy mi az, amiben jobbnak kell lenniük, ha szeretnének megragadni a felnőtt csapatnál. Mindannyiunk számára nagy előny, hogy a felnőtt csapatnál olyan edzők dolgoznak, akik már részvettek az utánpótlás programunkban, így ismerik a játékosokat is.
Fotó: dr. Nagy Gábor
