Kovács Krisztián: Gyerünk, gyerekek!

A Fish! zenekar énekes-gitárosával és a magyar jégkorong legújabb indulójának zenei producerével beszélgettünk a videoklip forgatásán a dal megszületéséről, üzenetéről, illetve a jégkorongos és zenei világ összefonódásáról is.

Mondhatjuk, hogy te vagy a szülőatyja ennek a dalnak?

A dalnak igen, a projektnek nem. [Soós] Balázs részéről érkezett a megkeresés, és valami olyasmi volt a feladat, hogy csináljunk egy ilyen punk-rockos lendületű, ugyanakkor közérthető, mégis valami up-to-date cuccot. Olyan nagyon mást nem csinálok én a zenekarommal, a Fish!-sel sem igazából, nem rugaszkodtam el ettől a történettől, nem is tudok elrugaszkodni. Ez egy ilyen nagyon egyszerű, négy teljesen triviális akkordból táplálkozó kis himnusz lett. Az gondolom, hogy sikerült megugrani ezt a kérést és a feladatot, főleg úgy, hogy Ecküék is benne vannak. A Hősökkel együtt ez egy olyan tökös, dögös kis himnusz lett, ami szerintem abszolút illik a jégkoronghoz. Ezt szerettem volna, hogy ne valami pop-os történet legyen, hanem valami olyan, mintha egy jégkorongozó jönne veled szembe és remélem, hogy sikerült ezt hozni.

Egyébként van bármilyen kötődésed a jégkoronghoz?

Személyes kötődésem nincsen, viszont a zenekarban például Zsolti, a basszusgitárosunk borzalmas nagy jégkorong fan. Neki teljesen mindegy, hogy ki játszik, még a külföldi meccsekre is elmegy, ha teheti. Érdekes ez egyébként, amikor Dunaújvárosban játszottunk legutóbb, akkor pont volt egy meccs és el is tűnt a beállásról...tényleg ilyen fanatikus. Ha vidéken játszunk és épp egy közvetítés van a tévében, akkor eltűnik, lemegy az első kocsmába és ott megkéri a pultost, hogy kapcsolják be a tévét. Tényleg ilyen és érdekes hogy az egyik ’roadunk’ is jégkorongozott, Bálintka, és ő ráadásul egy jégkorongos boltot is vezetett Káposztásmegyeren. Székely Zoli pedig, a másik ’roadunkat’ pedig rokoni szál köti a székesfehérvári létesítményhez, szóval valahogy mindig a hokinál lyukadunk ki. Én magam az utóbbi két évben kezdtem el meccsekre járni, ha nem is olyan sűrű rendszerességgel, de félévente legalább kétszer-háromszor. Azt gondolom, hogy élőben ez sokkal jobb. Mindig ez volt a kisebb visszafogó erő korábban, hogy hiába néztem a hokit tévében, nem láttam a korongot, és ezt mai napig nem értem, hogy emberek hogy képesek megtalálni, hogy hol van éppen a korong. Élőben is nehéz követni, de élőben van egy olyan aurája az egésznek, ami tök jó és tök vonzó.

Mi volt a kitűzött cél ezzel a dallal?

A kitűzött cél annyi volt, hogy szülessen egy olyan dal, ami konkrétan a jégkorongozókhoz, a válogatotthoz köthető. Nem nehéz észrevenni, hogy a jégkorong egyre népszerűbb. Ahhoz képest, hogy Magyarországon ez egy viszonylag fiatal sportág, hatalmas sikereket ér el, akár más sportágakkal szemben. Azt gondolom, hogy ha erre fel tudjuk hívni a fiatalok figyelmét, akik a mi zenekarainkat hallgatják, akkor az már egy elért cél. A másik, inkább távlati, hogy remélem, hogy a szurkolóknak nagyon fog tetszeni, bármelyik magyar csapat szurkolóinak. Ezért is a ’Gyerünk, gyerekek!’ a dal címe, ami kifejezetten egy jégkorongos szurkolói rigmus. Ez más sportágakban nem hallható, tehát Focin, kosárlabdán vagy kézilabdán ez nem működik, a ’Gyerünk, gyerekek! Egy ország veletek!’ kimondottan a jégkorongozóknak szól, úgyhogy ezt lenyúltuk, de visszaforgatjuk.

Rövid idő alatt kellett életre hívni ezt a projektet. Mennyire okozott ez nehézséget?

Ez igazából [Soós] Balázsnak volt a feladata és le a kalappal előtte, hogy mindent sikerült megvalósítani. A határidő tök jó múzsa. Ha egy zenészt kérdezel és épp egy lemezt kell csinálnunk, akkor is az utolsó pillanatig halogatunk mindent, mert egy lemezt, egy dalt sem lehet befejezni, csak abbahagyni. Mindig lehet valamit finomítgatni rajta. Itt ez a veszély azért nem fenyegetett, mert egy nagyon egyszerű szerkezetű dalról beszélünk és pontosan ez volt a lényeg, hogy egyszerű legyen, közérthető és azonnal fogós. Én azokat a visszajelzéseket kaptam, hogy ez mind megvalósult, remélem, hogy tetszeni fog a szurkolóknak.

Mit üzensz a jégkorong válogatottnak?

Hát, hogy gyerünk, gyerekek! Egy ország veletek!