Már elég régóta vagy válogatott tag, hogyan tudnád leírni a csapat változását azóta, mióta bekerültél?
Amióta én válogatott vagyok, azóta nagyon nagy változások zajlottak le a csapat körül. Mind a körülmények terén, mind a játék színvonalában sokat fejlődtünk. Az egyértelmű, hogy Szapporó volt eddig a csúcs, azóta minden évben küszködünk, hogy átéljük újra azt az élményt, de eddig nem sikerült. Bízunk benne, hogy nemsokára ismét részünk lehet benne, és azoknak is megtapasztalhatják milyen nagy dolog az A-csoportban szerepelni, akiknek eddig ez még nem adatott meg.
Egyre több fiatal kap helyet a válogatott keretében, mi a véleményed az utánpótlásról?
Azt látom, hogy nagyon sok ügyes srác van, és egyre szélesebb a bázis. Többször volt, hogy egy időben készültünk a többi utánpótlás válogatottal, és jó azt látni, hogy amíg nálunk anno alig tudtunk kiállítani négy sort egyes korosztályokban, addig most már sokkal nagyobb a harc a csapatba kerülésért. Ez biztosan jó út hosszútávon. Bízom benne, hogy jönnek olyan játékosok, akik eredményesen is hozzá tudnak tenni a csapat játékához. Szoktam követni az utánpótlás bajnokságokat, és megmondom őszintén, az is nagyon fontos lenne, hogy ők is feljebb jussanak a világbajnokságok rangsorán. Látszik a fejlődés, és az, hogy rengeteg ügyes srác van, külföldön is játszanak sokan, már csak csapat szinten kellene előre lépni.
Már nyertél világbajnokságot, szerepeltél az A-csoportban, milyen állomás hiányzik még az életedből?
Vannak titkos álmaim, de nem túl nagyok. Természetesen tisztában vagyok azzal, mik a határaim, vagy határaink csapatként. Mivel ezek titkos vágyak, nem említeném meg pontosan őket. Egy dolog, amiben nagyon reménykedem, hogy évek múlva lesz egy nagyon erős magyar bajnokság. Jó látni, hogy a MOL Liga is előre lépett, de a magyar jégkorongnak nagyon fontos lenne, hogy egy erős magyar bázisú bajnoksága legyen.
Az A csoportos részvétellel egyszerre lettél egy ikerpár édesapja is, mennyire változott meg azóta a jégkoronghoz való hozzáállásod?
A hozzáállásom nem változott, az életem viszont természetesen gyökeresen más lett a két kis ördöggel otthon. Sokszor vannak az apa szerepnek nehezebb részei, de több pozitív töltetet ad az embernek. Motivációt ad, például ha kijönnek. Én nem erőltetem ezt nekik, de már megfertőződtek, járnak ki ők is meccsekre és edzésre is, már elkezdtek korcsolyázni. Jó dolog ez nagyon, és az ember igyekszik jó példát mutatni nekik.
Támogatod, hogy a nyomdokaidba lépjenek?
Szeretnék velük több sportot megismertetni, nem feltétlenül ragaszkodok a jégkoronghoz, de egyelőre úgy néz ki, hogy nem fogok tudni mást mutatni nekik (nevet). Abban fogom támogatni őket, amit szeretnének, ha adott esetben művészek akarnak lenni, akkor nem fogok ragaszkodni ahhoz, hogy sportolók legyenek.
Mint apuka és jégkorongozó, mit üzennél azoknak a gyerekeknek, és szüleiknek, akik most kezdik el ezt a csodás sportot?
Az első és a legfontosabb, hogy gyermekkorban élvezzék a sportot a kicsik, és szeressék meg annyira, hogy aztán később, amikor már nem csak a játék szeretetétől szól az egész, akkor is kitartson, és ne hagyják abba. A szülőknek pedig sok erőt és kitartást kívánok ahhoz, hogy edzésre hordják a gyerekeket, mert most már tapasztaltam azt, hogy mennyi áldozattal jár ez. Bízom benne, hogy a budapesti világbajnokságon lesz olyan jó a hangulat, és lesz olyan eredmény, ami erőt ad ehhez nekik.
