Az Újpesti Jégkorong Akadémiától érkező szakember azon dolgozik majd a jövőben, hogy minél hatékonyabban működjön az az egymásra épülő rendszer, amely a válogatottak eredményességét hivatott segíteni.
A Magyar Jégkorong Szövetség elnökségének támogatásával új sportigazgató kezdte meg munkáját a szervezetben, a pozícióra Kovács Attilát, az Újpesti Jégkorong Akadémia eddigi sportigazgatóját nevezték ki. A szakember távozik az Újpesttől, és az átadást követően csak a szövetségben dolgozik majd, szorosan együttműködve a szakmai bizottsággal, valamint a válogatottak stábjaival. Az Erste Liga, a férfi és női szakág, a versenyiroda, a játékvezetők, az oktatás és képzés irányításáért felel majd a jövőben, illetve feladata lesz összehangolni a különböző területeket a szakmai bizottság és az alá tartozó munkacsoportok működésével.
Kovács Attila 1996. március 22-én született. Játékosként a MAC utánpótlás-csapataiban szerepelt, 2012 és 2014 között Észak-Amerikában játszott. Az U18-as válogatottal divízió 1/B-s, az U20-asokkal divízió 2/A-s világbajnokságon járt. A 2016/17-es idényben került az UTE felnőttcsapatához, ahol 180 mérkőzést játszott a MOL/Erste Ligában. A 2020/21-es idény végén hagyta abba a profi hokit, 2021 júliusában lett az Újpesti Jégkorong Akadémia sportigazgatója. A Budapesti Corvinus Egyetemen gazdálkodási és menedzsment (2018-21), majd regionális és környezeti gazdaságtan szakon tanult (2021-22), majd a Testnevelési Egyetemen nemzetközi kapcsolatok, sportdiplomácia képzés hallgatója volt (2022-23).
„Az újpesti éveimre, kezdve a játékosként ott töltött időszakkal, abszolút pozitívan tekintek vissza. Az akadémia szakmai vezetőjeként már a negyedik évet kezdtük meg nyáron, azt hiszem, sikeres programot sikerült összeállítanunk az évek során” – fogalmaz Kovács Attila. – Ez legfőképp annak a borzasztóan erős és képzett szakmai stábnak köszönhető, amelyik körbevett engem. Kicsit meglepett engem is ez a mostani váltás, de a szövetségben most olyan kihívás előtt állunk, amire nagyon nehéz lenne, lett volna nemet mondani. Kifejezetten izgatottan várom a munkát, és bízom benne, hogy egy hasonlóan szervezett és egyúttal hasonló mentalitású szövetség fog dolgozni a mindennapokban a székházban és a jégcsarnokokban, mint amilyet Újpesten sikerült kialakítani.”
„Amikor felkértek az újpesti akadémia vezetésére, az első időszakban a szakosztály munkája folytatódott lényegében, napi operatív változásokkal. Ancsin János személyében mindig nagy támogatást kaptam a klubtól, de az elnök, Őze István is segítőkész volt, hogy egy olyan szervezetet építsünk fel, amilyet én kitűztem magunknak. Támogatták azt, hogy azok a szakmai elképzelések, amiket felvázoltam, megvalósuljanak. Az évek alatt ugyan változott a stáb felépítése, de az alapgerinc, amelyikkel elkezdtük a munkát, a mai napig megmaradt. A legnagyobb pozitívumnak azt tartom, hogy a három év alatt sikerült a magyar jégkorongba több olyan embert integrálni, akik kívülről jöttek, mára pedig kifejezetten képzett szakemberek lettek. Ők hosszú távon a magyar jégkorongnak olyan szereplői lehetnek, akik a legnagyobb hatással lehetnek az utánpótláskorú játékosokra és az ő fejlődésükre.”
Kovács Attila szerint szubjektív kérdés, ki mit gondol sikernek, mindenesetre nagy eredménynek tartja, hogy 20-25 olyan játékost sikerült kinevelni Újpesten, akik felnőttszerződést kaptak már, de említette Szongoth Dománt is, aki 16 évesen felnőttválogatott lett.
„Az edzőképzésben és a szakemberképzésben hiszek a legjobban. A játékosok úgy fognak tudni fejlődni, ha iránymutatást kapnak. A fiataloknak pedig a környezeti hatások a legfontosabbak, ezt leginkább a szakemberek tudják befolyásolni. Minden évben mentoredzővel dolgoztunk Újpesten, 2021-ben Duane Sutter, a másodikban Mark LeRose, a harmadikban a finn Mika Saarinen vette szárnyai alá az akadémiát. Nekik az első és legfontosabb feladatuk az edzőképzés volt. Hetente nyolc órát foglalkoztunk az edzőképzéssel, és azzal, hogy az edzőink megosszák azt a sok tudást, ami a fejükben van, hogy azt egy lapra tudjuk hozni. A feláramoltatást segítve az volt a cél, hogy az edzőink közös nyelvet beszéljenek, és egy olyan egymásra épülő képzési rendszerünk legyen, ami tényleg csak arról szól, hogy a játékosok minél feljebb tudjanak versenyezni, a megfelelő környezetben.”
Mi lehet a cél a szövetségben?
„Az, hogy a hazai edzői bázist felvértezzük azzal a nemzetközi tudással, ami elérhető a világban, egyúttal alakítsunk ki egy olyan identitást és rendszert, ami a leghatékonyabb. Nem szeretnénk kapkodni a gyakorlatban, egy egymásra épülő rendszert kell kialakítani, amiben a sportolók pontosan tudják, milyen képzéssel hova tudnak előrejutni, feljebb lépni és hogy lesz belőlük a végén minden tekintetben profi sportoló.”
Kovács Attila szerint nem is kérdés, hogy ebben Majoross Gergely szövetségi kapitánynak lesz vezető szerepe.
„Mogyi lesz a legfontosabb bázisa ennek a munkának, az ő szakmai háttere, tapasztalata borzasztóan értékes a magyar jégkorongban, így ahol csak lehet, ezt ki kell használni. Szerencsére a személyes kapcsolatom is kifejezetten jó vele, a jégkorong tekintetében egészen hasonlóan látjuk a dolgokat. Fontos lesz, hogy Mogyival kitűzzük azokat a célokat, amiket szeretnénk együtt elérni. A felnőttválogatottnál és az utánpótlás-válogatottaknál kitűzött célok és elvek persze eltérhetnek majd picit, hiszen az A csoportos világbajnokságban nem biztos, hogy megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy a saját játékunkat játsszuk. A cél az, hogy évek múlva Mogyi rendszerébe épüljenek be azok a játékosok, akiket a saját utánpótlás-rendszerünkből kineveltünk. Legyenek alkalmasak arra ezek a srácok, hogy az ő elvárásainak megfeleljenek, és segítsenek a válogatottnak abban, hogy egy fix A csoportos nemzet lehessünk” – mondta az új sportigazgató, aki a következő hetekben méri fel, kinek mi a feladata a szervezetben, és mik lehetnek azok a közös pontok, amiket egységesíteni lehet, hogy az egész rendszer hatékonyan tudja szolgálni a felnőttválogatott eredményességét.
A szakember nemrég Finnországban járt, és nem titok, szimpatizál a finn képzéssel.
„Nagyon szimpatikusnak tartom, hogy a finnek a sporttudományt a legmagasabb szinten használják a napi képzésben, nagy hangsúly van azon, hogy a legmodernebb módszerekkel képezzék a sportolókat. Edzői szempontból kifejezetten egy nyitott társadalom az övék, közép-európai szemmel szinte hihetetlen, milyen egységet, együttműködést tudnak például a klubok kialakítani az íróasztal mellett. Aztán persze amikor bedobják a korongot, már mindenki a tudásának a határán játszik, és próbálja az ellenfelét legyőzni. Nagyon sok olyan része van a finn hokinak, amit el tudunk sajátítani, de a svéd, a svájci vagy az észak-amerikai hokiban is sok olyan gyakorlat van, ami hasznos lehet nekünk. Ez a legfontosabb feladatunk, keressük meg azokat az elemeket a nemzetközi jégkorongból, amik a mi társadalmi, kulturális és szakmai környezetünkbe belehelyezhetők és a leghatékonyabban működtethetők.”
