Habár már lassan februárba lépünk, de régen hallottunk felőled, ezért megkérdezem: hogyan teltek az ünnepek?
- A karácsonyt Los Angelesben, egy nagyon kedves magyar ismerősömnél töltöttem. A szilveszter is jól sikerült, bár másnap már edzésünk volt, ezért csak röviden tudtunk ünnepelni – a csapattal közösen köszöntöttük az újévet.
Sokan tudják, hogy nemrég váltottál csapatot. Hogy érzed magad, mik az első tapasztalatok?
- Nagyon jól érzem magam Bakersfieldben, azt gondolom, hogy kellett nekem ez a csere idén. Tavaly a szezon végén levédte a játékjogomat a Dél-Karolina edzője, pedig azt terveztem, hogy visszamegyek Cincinnattibe, ahol a tavalyi szezont kezdtem. Így viszont maradtam, de nehezebben találtuk a közös hangot az edzővel, nem tudtam annyit játszani, amennyit szerettem volna. Ezért egyáltalán nem voltam elkeseredve, amikor kaptam a hírt, hogy elcserélnek, még úgy sem, hogy tudtam, egy viszonylag gyengébb csapathoz kerülök. Az én érkezésemmel együtt viszont sok más, új játékos is érkezett, ami úgy gondolom, jót tett a csapatnak: elkezdtünk meccseket nyerni, egyre kisebb a ponthátrányunk, ezáltal természetesen a hangulat is jobb. Még 24-25 mérkőzés hátra van az alapszakaszból, ezért minden esélyünk megvan elérni a rájátszást. Nekem is elkezdett jobban menni a játék - amivel az utóbbi időben hadilábon álltam- és úgy érzem, ez lassan hozza magával a pontokat is.
Milyen a hoki megítélése a városban?
- Mielőtt idejöttem, egy kisebb hullámvölgyben volt a csapat, ez természetesen a nézők számában is megmutatkozott. Most már, a győztes meccseknek köszönhetően egyre többen látogatnak ki a mérkőzésekre, érezhetően egyre nő a rajongótáborunk és elkezdenek egyre többen visszajárni a korábbi szurkolók közül.
Kóger Dániel öltözője Bakersfieldben.
Beszéltünk már arról, hogy mik az első élményeid. Milyen az összhang a csapaton belül, milyen az edző, hogyan telnek a napjaitok?
- Abszolút jó és bizakodó a hangulat, szerencsére nem tör le bennünket, hogy jelenleg nem állunk a legelőkelőbb helyen. Mindannyian nagyon sokat dolgozunk azért, hogy egyre jobb legyen a játék, és jó látni azt, hogy mindenki odafigyel arra, hogy jó legyen a hangulat, hiszen enélkül nem jutnánk egyről a kettőre. Mindenki küzd a másikért, szerencsére nincsenek „romboló” játékosok a csapatban, akik a közösséget bontanák. Az edző is szimpatikus, fiatal szakemberről van szó, aki elég jól érti játékot és tudja, mi kell a játékosoknak.
Mi az, ami más ebben a csapatban? Mit gondolsz, miben kell majd fejlődnöd?
- Sok dologban kell meg fejlődnöm, de azért játszom Amerikában, mert úgy gondolom, hogy itt tudok legtöbbet tanulni. Nagy a különbség az európai és az amerikai jégkorong között: rengeteg az ütközés, nagyon hangsúlyos a palánk melletti játék, ezért fel kell gyorsítani a jégen való gondolkodást, illetve minél pontosabb játékra kell törekedni, mert a helyzeteket kegyetlenül kihasználják a csapatok. Szerencsére sokat fejlődtem már, de még mindig hosszú az út előttem. Örülök viszont annak, hogy mind a jégen és jégen kívül is sok iránymutatást kapok, ezekből szintén nagyon sokat tanultam az elmúlt években. Fontosnak tartom, hogy Fehérváron kezdhettem a pályafutásomat, mert rengeteget köszönhetek az egyesületnek, és a mai napig imádom a csapatot. Viszont mindig bennem volt, hogy kipróbáljam magam külföldön is és tudtam, hogy ha komolyak a szándékaim, sokáig nem várhatok. Így jött anno a salzburgi 2 év, és ezért vagyok most itt. Ha nem érezném, hogy bennem van a feljebblépési lehetőség, mar hazamentem volna.
És hogyan látod a magyar válogatottat? Mi a véleményed, hogy új edzőt kapott a csapat?
- Nagyon örültem, hogy haza tudtam jönni az olimpiai selejtezőre, még akkor is, ha nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Kíváncsi vagyok az új edzőre. Határozott, kemény szakembernek tűnik az eddigi hírek alapján, olyannak, aki tudja, mit akar. Még meglátjuk, hogyan alakul itt a bajnokság, de mindenképpen szeretnék játszani az otthoni világbajnokságon, remélhetőleg az edző is számít majd ram.
Térjünk rá a picit könnyedebb dolgokra: milyen a város, hogy tetszik Bakersfield?
- A város nem egy turisztikai látványosság, de az nagyon jó, hogy Los Angeles autóval elég közel van, ezért gyakran járunk arra, ha éppen egy kis szabadidőnk van. A szállásunk nagyon jó, két emberre jut egy lakás, ezek elég jól felszerelt apartmanok, úgyhogy nagyon jó dolgunk van.
Van egyébként arra időd, hogy a hokin kívül mással is foglalkozz (pl. tanulás)?
- Elég feszített a beosztásunk, 72 meccsünk van az alapszakaszban, ami az utazással együtt nagyon sok időnket felemészti. Ezért az még nem teljesen alakult ki bennem, hogy a hokin kívül mivel szeretnék foglalkozni, de a következő néhány évben másra nem is lesz időm.
Jó régóta élsz már külföldön, hogy bírod ezt az időszakot?
- A légiós élet nem könnyű, én már lassan három éve itt élek kisebb-nagyobb megszakításokkal, a karácsonyokat és az ünnepeket a családom nélkül töltöm, és akkor jutok haza, ha vége van a bajnokságnak. De nem panaszkodom, hiszen ezt én választottam, és pontosan tisztában voltam vele, hogy mit vállalok. Persze minél idősebb vagyok, annál jobban tudom kezelni a távollétet, mert hiszem, hogy idő es rengeteg munka kell ahhoz, hogy elérjem, amit szeretnék.
Mit üzensz a szurkolóknak?
- Csak pozitívan! Higgyék el, hogy akkor van nagyobb szükség a biztatásra, amikor nem megy annyira jól egy csapatnak, ezért tartsanak ki, mert ez nagyon sokat segíthet abban, hogy egy játékos és az egész együttes is magára találjon.
Kóger Dani 6 kedvence:
Film: Minden héten háború
Étel: Anyukám főztje!
Zene: Mindenevő vagyok
Ország: Magyarország
Étterem: Otthon a Laci!Pecsenye, itt az Olive Garden Szórakozóhely: Budapesten az Ötkertbe jártam szívesen, Amerikában a Skybar tetszett legjobban Los Angelesben
Szöveg: Ágoston Judit (M)
Kép: Kóger Dániel
