Többedmagával vonul vissza a magyar válogatottságtól Kóger Dániel. 109 alkalommal viselhette a nemzeti színű mezt, három A csoportos világbajnokságon is részt vehetett, ezt kevesen mondhatják el magukról, nemzetközi összevetésben is. Kereknek érzi a válogatott karriert, és rettentő büszke a Bolzanóban sikerrel járó csapatunkra. Őt és négy korábbi válogatott játékosunkat is köszöntjük majd az MVM Dome-ban, a magyar-kanadai mérkőzés alkalmával.
Mit szólsz az újabb feljutáshoz, mit szólsz a mögöttünk hagyott héthez?
Nagyon büszke vagyok a csapatra. A lengyelországi túra után nagyon sokan leírták a játékosokat, a társaságot, de aki valaha ennek a csapatnak a részese volt, az tudja, hogy mindig is a „fel nem adom” mentalitás jellemezte a brigádot. Ezt mi, fiatalok is megtapasztaltuk annak idején, és vannak még az öltözőben olyan játékosok, akik a mai napig ezt a hozzáállást tovább tudják adni. Látszott most is, hogy ez a vonás nem veszett el. Két megnyert mérkőzés után kapott ki a csapat Romániától, láttuk, hogy ami történt, az milyen helyzetbe hozta a fiúkat. Az, hogy ebből sikerült végül erőt meríteni vagy megvolt az erő egyébként is a csapatban, most lényegtelen. De ahogy reagált a társaság, az megint azt igazolta vissza, mennyire karakteres a mindenkori magyar válogatott. Büszkeséggel töltött el, hogy saját maguk mellett azoknak is bizonyítottak a fiúk, akik nem hittek bennük. Nagyon büszke vagyok rájuk.
Miből fakadhat ez a karakteresség, ami valóban jellemzi a válogatottat? Benne lehet az a pár év, vagy egy-két évtized, ami alatt kiemelkedett a csapat az addigi környezetéből és a közvetlen világelitbe vagy egy kicsivel amögé került? Hogy nem vagyunk nagy hokinemzet, de mégis odakerültünk?
Igen, ez is közrejátszhat ebben. A magyar hoki igazából viszonylag rövid időn belül jutott fel a C, majd a B csoportból az A csoportba vagy közvetlenül mögé, nem olyan nagyon hosszú időről van szó. Egy hirtelen ugrás volt ez, ami a szapporói sikerben csúcsosodott ki. Az a mag, amelyik akkor ott volt a csapatban, óriási hatással volt a következő generációra, még akkor is, ha van köztünk szakadék. Ahonnan elindultak és ahová eljutottak: ez nekünk példaértékű volt, láttuk, mennyit dolgoztak érte, és közösen érték el a sikert. Mi ebből erőt tudtunk meríteni, motivált bennünket az évek során, hiszen folyamatosan bennünk volt a bizonyítási vágy. Sokat tanultunk tőlük, felnéztünk rájuk, játszottunk is velük egy csapatban, de mi valami újat, valami többet szerettünk volna letenni az asztalra – ez azóta is jellemző a válogatottra. Nem akartunk megelégedni azzal, ami van, néha igenis kell nagyokat álmodni, és kemény munkával sikerülhet a cél, amit kitűzünk. Krakkóban egy hasonló eredményt értünk el, miközben nyilván nem várhatja el a hokis társadalom, hogy minden évben csoda történjen a jégen. De mindenki azon dolgozott, dolgozik azóta is, hogy ne kelljen mindig hét évet várni egy feljutásra. Most a srácok bebizonyították, hogy a kiesés után is vissza lehet jutni azonnal, ráadásul első helyen, legyőzve Szlovéniát és a házigazda Olaszországot. Remélem, a jövőben is ez a mentalitás jellemzi majd a csapatot.
A vb alatt volt egy hullámvölgy, egy nehéz időszak, ahogyan korábban is lehetett nektek is sok-sok alkalommal. Ezeket hogyan kezelted? Könnyen túl tudtál lépni?
A profi sportolói karrier nemcsak a felemelkedésről, a győzelmekről, a sikerekről szól, hanem sok csalódásról is. Ezek a csalódások teszik aztán az örömöt még nagyobbá, már ha le tudjuk őket küzdeni. Az én karrieremben például a sérülések voltak ilyen pillanatok, de mindig is arra törekedtem, törekedtünk, hogy ezeknek a kis bukkanóknak, nehézségeknek a során kicsit átformájuk az érzést, megnézzük, mi az, amit ezek nekünk adhatnak, mit vehetünk ki belőlük ahhoz, hogy sikeresek legyünk, és többek, mint előtte. Ki tudja, hogyan alakult volna ez a vb, ha nem szalad bele a csapat két nagyarányú vereségbe a lengyelek ellen? Ha az ember kap egy-két pofont, az akár erőt is adhat, de ehhez kellenek azok a karakterek, akik egyébként most is ott vannak a csapatban, és mindig is ott voltak: Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor, Ladányi Balázs, Sofron István, Hári János. Mindig vannak olyan kimagasló játékosok, akik egy kis pluszt hozzá tudnak adni. Ahogyan olyan csendesebb emberek is, akik máshogyan teszik hozzá a magukét, ebből áll össze a kép. A magyar válogatott mindig is csapatként volt erős, emiatt tudtunk az A csoportba is jutni és ott meccset nyerni.
Mi a legizgalmasabb egy vb során?
Számomra az, amikor megérkezik a csapat a helyszínre és van egy vagy két nap a kezdésig. Olyankor rengeteg kérdés kavarog az ember fejében, senki sem tudja rá a válaszokat. Egy-egy meccsek döntenek a világbajnokságon, senki nem tudja előre, hogyan alakul majd a torna. Elég csak a mostani vb-re gondolni, ki gondolta volna előre ezt a forgatókönyvet? Mindig nagy izgalom és egy nagy kérdőjel jellemzi az első napokat: az ember 100 százalékosan felkészül, minden a helyén van, aztán elindul a vb, beleadod azt, amit tudsz, de még nem tudod, hogy ez mire lesz elég. A legjobb érzés állandó: együtt dolgoztok, együtt szerzitek meg az első, aztán a második győzelmet és így tovább, a kudarcokat is együtt dolgozzátok fel, és egymást hajszoljátok bele a sikerbe, amit aztán együtt is éltek meg. Szinte még mindig a saját bőrömön érzem, min mentek keresztül a srácok a múlt héten, hiszen annyira friss még nekem is a válogatott szereplés. Az a bizonyítási vágy, ami ott lehetett az öltözőben az utolsó két meccs előtt, az szerintem minden profi sportolónak az egyik legjobb érzés, főleg akkor, ha a végén ott van a közösen elért siker is.
Kinek gratuláltál először?
Próbáltam minél több embernek, de talán Sofinak írtam először, elvégre vele hosszabb közös történetünk van, mint a többi sráccal. De sokaknak gratuláltam, és remélem, mindannyiukat személyesen is tudom üdvözölni.
Számodra melyik vb volt a legemlékezetesebb a karriered során?
Nem eseményt, hanem három kulcspillanatot emelnék ki: meghatározó élmény volt, hogy Nagy Gergővel ott lehettünk 2009-ben az A csoportos világbajnokságon. Ott azt érezhettük, amit most Varga Bazsiék: a példaképeinkkel szerepelhettünk együtt, akiket addig csak a tv-ben láttunk a válogatottban. Akkor el sem tudtuk képzelni, mikor sikerülhet nekünk esetleg újra kivívni az elitben szereplés jogát. Végül ez Krakkóban sikerült, ott minden összeállt, minden láncszem egy irányba mozdult, érezhető volt az egész héten, hogy sikeresek lehetünk. Emellett a fehéroroszok elleni A csoportos győzelmet emelném ki.
No és mi a helyzet az első válogatott góloddal?
Ha álmomból felkeltesz, akkor is emlékezni fogok rá. A norvégoknak lőttem Káposztásmegyeren, Ladányi Balázstól kaptam egy passzt, fonákkal tette keresztbe nekem a középső harmadban. Később aztán a büntetőknél is betaláltam, emlékezetes este volt.
Tervszerűen vonulsz vissza, ez is kerekké teszi a történetet.
Igen. Volt két komolyabb sérülésem másfél éven belül, ami után döntést kellett hoznom: milyen szintre tudom felhozni magam, milyen szintre tehetem a mércét saját magamnak? Akkor egyértelmű célom volt, hogy játsszak tovább a válogatottban, és mindenképp szerettem volna visszaküzdeni magam a csapatba. Ez sikerült, ott lehettem Ljubljanában, és aztán Finnországban is, a tavalyi A csoportos vb-n. Akkor már tudtam, ha sikerül kiharcolni a kerettagságot, ha nem, az lesz az utolsó évem a válogatottban. Így, hogy ott lehettem Tamperében, nyilván még szebbnek érzem az elmúlt 15 évet, 10 vb-vel, három A csoportos tornával, két feljutással. Nyugodt szívvel vonulhattam vissza, és ahogyan egész évben, a jövőben is nagyon szurkolok a csapatnak, a fiúknak.
Ráadásként még egy Kanada elleni meccsen köszönthetnek téged és a többieket is.
Örülök neki, hogy A csoportba jutott csapatként köszönthetjük Kanadát, akik ráadásul nem akármilyen kerettel érkeznek, ki tudja, mondjuk Bedardot hányszor láthatja az ember élőben. Olyan srácokkal együtt vonulunk vissza, akikkel sok évig együtt küzdöttünk, harcoltunk a nemzeti csapatban. Örülünk, hogy ezen a döntésen együtt osztozunk, ez egy szép befejezés, és kicsit a mi sikereinkre is emlékezhetünk kedden, miközben látjuk, az utódok is képesek megismételni a korábbi sikereket. Szép estére számítok és egy jó, élvezetes meccsre.
