Kiskőrösön minden kétséget kizáróan beindult a jégkorongos élet: egy Karácsonyra vett palánk után pár évvel már áll a gyönyörű jégpálya, a tizenöt ezer fős város klubjának pedig már 75 igazolt játékosa van. A szupermini, mini, VUB és OB IV bajnokságban indulnak csapatok, de a hosszú távú tervek között szerepel az előkészítő, és a jégpálya bővítése is. Amit pedig Szekeres Károly elhatároz…de olvassák el inkább Önök is.
A kiskőrösi jégpályáról régi emlékeink voltak, így amikor nemrég ellátogattunk egy mini tornára a városba, igencsak meglepődtünk. Egy igazi csarnok épült ugyanis a jégpálya köré, öt darab szép öltözővel, irodákkal, komoly munkával és pezsgő hokis élettel. A torna szervezése is profi volt, a helyiek pedig hatalmas elszántsággal meséltek nekünk a múltról, jelenről és jövőről. Nem mindennapi történet az övék, amit Szekeres Károly narrációjában olvashatnak.
„Korábban észleltük, hogy a mellettünk lévő Soltvadkert településen az úgynevezett Büdös-tó befagyásakor több ezer ember korcsolyázott rajta – kezdett bele a kiskőrösi hoki felépülésének nem mindennapi történetének elmesélésébe maga a sztori főhőse, Szekeres Károly. - Én akkor megfogalmaztam magamban, hogy a korcsolyázást csarnokba kell vinni, és kicsit hivatalossá és megbízhatóvá tenni, hogy ne az időjárás befolyásolja, mikor lehet korcsolyát húzni. 2008-ban egy nagyon jó ismerősöm Finnországból felhívott, hogy hallotta a szándékaimat – amiket természetesen nem rejtettem véka alá – és azt mondta, hogy ha tényleg jégpályát akarok építeni, akkor most tegyem, mert tud palánkot adni fél áron.
Karácsonyra mindenki PlayStation-t, mp3-lejátszót, vagy más kütyüt vesz a gyerekeinek, én viszont megbeszéltem a családommal, hogy abban az évben nálunk egy palánk kerül majd a fa alá. Furcsán néztek rám, de nem volt harag. 2008-ban tehát ott tartottunk, hogy volt egy palánunk, aminek helyet kerestünk. Az önkormányzattól kértünk helyet, amit először a gimnázium udvarában kaptunk. 2009-ben viszont már észleltük, hogy így nem lenne bővíthető a pálya, ami nem volt megfelelő a terveinknek. Utána kaptunk meg a Sporttelepen egy területet, itt áll még mindig a pálya. Ezután körbejártam és próbáltam támogatókat szerezni, akik segíteni tudnak a pálya felhúzásában, ugyanis világosan látható volt, hogy én egyedül nem fogom tudni megcsinálni. Két támogató jelentkezett, akiknek a segítségével elkezdtük a munkát: kezdve a tervrajzokkal, az alapok lebetonozásával, majd a pillérekkel. Olyan erős, megbízható alapokat akartunk, amikre egy komplett pályát felhúzhatunk később. Tudni kell, hogy ez teljesen társadalmi munkában zajlott, ötven, néha hatvan embert is megmozgatva: ennyien segítettek nekünk önkéntesen. 122 köbméter beton, 13 kilométer csövezés van az aljzatban, ez az önkéntesek munkája.
2009-ben leálltunk, majd 2011-ben egy uniós turisztikai pályázat keretében 50 millió forinthoz jutottunk. Ebből megépítettük a tetőszerkezetet, két öltözőt, a hangzás és világítástechnikát, a beléptető rendszert és a palánkra a polikarbonát. Akkor már tudtuk, hogy az 50 millió forint kevés egy ilyen projekthez. Szerencsére ekkor érkezett a TAO, a Magyar Jégkorong Szövetség támogatott minket, és abból az összegből finanszíroztuk a második és harmadik fázisát az építkezésnek.
Összesen öt öltözőnk van, szupermini esetében 6-7 csapatot tudunk fogadni, amatőröket pedig a jó elhelyezkedés miatt körülbelül 10-et (a foci öltözők bevonásával). Miután elkészült a pálya, elkezdődött a toborzás, összesen 14 darab szülői értekezleten jártam a környéken. Ez szerencsére lassan eredményhez vezetett, folyamatosan jönnek az új gyerekek.
A HC Kiskőrösnek jelenleg 74 tagja van, ez három év alatt gyűlt össze a nulláról. Az utánpótlásban 45 gyerekünk van, ez a szám pedig csak nő. Idéntől az OB IV-ben is indítottunk felnőtt csapatot, amire nagyon büszke vagyok. Nagyon féltem eleinte, hogy nem leszünk meg, de szerencsére most túljelentkezés van, 27 tagja van a csapatnak. Korosztályok tekintetében mini, szupermini és VUB csapatokat indítunk.
Az nagyon kellemetlenül érintett, hogy a TAO törvény tekintetében a kis egyesületünket megsarcolták. A törvény adta lehetőségeket eddig kihasználtuk maximálisan, a szülőknek is nagy segítséget jelentett, amíg volt, mi pedig szabályszerűen jártunk el. Sajnos az önkormányzat sem tud minket támogatni, így nagyon nehéz dolgunk lesz, át kell gondolnunk jövőre a működést. Ami biztos, idén 5 hónapon keresztül lesz jég, októbertől február végéig. Akár nyolc hónapig is lehetne, de többre most sajnos nem lesz pénzünk.
Hosszú távú terveim vannak csak, ezek között van, hogy két-három éven belül az előkészítőben indítsunk csapatot. Aztán majd kölyök és serdülő bajnokságban is szeretném, ha tudnánk indulni, bár ahhoz most így kicsi a pálya. Bővíteni azonban lehet, erre direkt figyeltünk a kialakításnál, vagy a szabályok is módosulhatnak még akár addig. Jelenleg 45x20 méteres a pálya, széltében is bővíthető, illetve hosszában is hozzá tudunk még toldani tíz métert, csak a pénzügyi forrásokat kell megtalálnunk hozzá.
Szeretnénk megtartani a lendületünket, és úgy gondolom, Kiskőrös öt éven belül már egy komoly bázis lehet. Tudjuk, hogy soha nem rendezünk itt világbajnokságot, de nem is vagyunk erre felkészülve, ahogy a város sem akkora. Ettől függetlenül nagyon komoly munka folyik nálunk, és igyekszünk minél több embert megtartani a jégkorongnak. Nyáron inline felületünkön biztosítunk lehetőséget a játékra és edzésre. Hetedik éve rendezünk koris tábort például, ahol már járt nálunk Peterdi Imre, Lencsés Tamás és Bartalis István is. Mi a nagy kezdést is az inline-pályánknak köszönhetjük, így indultunk el az úton.
Az edzőkről még pár szót ejtsünk, vezetőedzőnknek Halász Gyulát mondanám, mellette pedig Halász Ákos, Kakas Krisztián és Süveges Ödön dolgozik nálunk. Másodállásban vannak itt jelenleg, sajnos pénzügyi a helyzetünk most ezt engedi.”
Kiskőrösön elkötelezett emberek dolgoznak a hokiért, pénzt és időt nem sajnálva, ennek pedig esetükben nagyon látványos eredménye lett. Rendszeresen rendeznek tornákat is, méghozzá magas színvonalon. Ott jártunkkor egy mini torna zajlott épp a csarnokban. A helyi önkormányzat képviseletében a polgármester, Domonyi László jött el díjakat átadni.
„Szekeres Károly jó barát, így nem lehet rossz a kapcsolat köztünk – mondta Domonyi László, Kiskőrös polgármestere. – Az meg, amit a fiúk itt csinálnak, egy ekkora kisváros esetében, hihetetlen. Egy tizenötezres városnak jégkorong pályája, illetve ahogy tanultam „jege van”, ami nagyon nagy dolog. A gyerekeinknek az iskolában, illetve az itt élő lakosoknak is egy sporttal több, amiből választhatnak. Ebben a világban, ahol a gyerekek nem akarnak nagyon kimozdulni sem, ez szintén nagy lehetőség. A város maga sajnos szegény, de azzal támogattuk őket mindenképpen, hogy a helyet adtuk, Kiskőrös egyik legfrekventáltabb területén. Természetesen keressük minden pillanatban a lehetőséget, hogy hol tudjuk őket még támogatni. Úgy gondolom, nem mindig csak az segít, ha pénzt adnak. Szponzorok keresése és oda küldése, illetve a jégkorong sport promotálása, ez mind segítség, Ilyeneket próbálunk mi is tenni.”
