Részletes elemzés a pontrendszer első évéről.
Az idei szezonban debütált a pontrendszer, amellyel határozottan új irányt vett a bajnokság csapatösszetételre vonatkozó szabályozása. A bevezetésről részletesebben itt olvashat. Az Erste Liga átfogó fejlesztésének egyik elemeként a pontrendszer az első fontos mérföldkőhöz ért. Ahogyan azt már a tervezés során is alapelvként lefektettük, fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan visszatekintsünk a hátunk mögött álló szezonok tanulságaira, és levonjuk a következtetéseket. Ehhez igyekeztünk nem a korábban ismertetett mérkőzéseredményeket és megérzéseket, hanem tényszerű adatokat és első kézből származó információkat felhasználni – az Instat adatait, illetve a játékosok és edzők véleményét is segítségül hívtuk.
Az Erste Liga mint a legmagasabb izgalom faktorral rendelkező hazai szervezésű első osztályú bajnokság
Az Erste Liga a hazai jégkorong egyik legfontosabb terméke. Egy erős, kiegyenlített és profin szerveződő liga mind a válogatottat, mind a sportág fenntarthatóságát segítheti. A nálunk erősebb jégkorongkultúrával rendelkező országok közös jellemzője, hogy erős, piaci alapon működő ligával rendelkeznek. Természetesen figyelembe kell vennünk a hazai adottságokat, a finanszírozási rendszert és a piac méretét, de törekednünk is kell arra, hogy az üzletileg is fenntartható működés felé induljon el a liga. Hazánkban számos elsőosztályú profi bajnokság versenyez a sportot szerető nézőközönség figyelméért. Ezeknek közös jellemzője, hogy rendre a topcsapatok, illetve a magas izgalomfaktort biztosító mérkőzések képesek a helyszínre, vagy a képernyők elé csábítani a szurkolókat. Rövidtávon emiatt a bajnokság fejlesztési tervének egyik fontos célja a kiegyenlítettség növelése, a versenyhelyzet megteremtése. Ebből a szempontból az idei szezon több szempontból is bíztató számokat produkált.
A mérkőzések átlagos gólkülönbsége, illetve a gólkülönbségek szórása jelentősen csökkent, kiegyenlítettebb párharcokat jelentve a közönség számára. A szoros mérkőzések aránya, amelyeken legfeljebb 2 gól döntött, szintén jelentősen növekedett. Beszédes adat továbbá, hogy idén a csapatok között a tabellán is kisebb különbséget figyelhettünk meg. A rájátszás során még inkább megmutatkozott az idei szezon kiegyenlítettsége. Beszédes statisztika, hogy az elmúlt öt évben soha nem fordult elő három hét meccsig tartó párharc, beleértve a végletekig ki-ki párharcot jelentő, és rendre teltházas Erste Liga-döntőt az FTC-Telekom és Gyergyói Hoki Klub között.
Mi a helyzet a légiós, és a fiatal hazai játékosok szerepvállalásával? Valós veszély, hogy a finnek elüldözik a fiataljainkat?
Szintén az Instat adatait hívtuk segítségül annak érdekében, hogy képet kapjunk arról, a csapatok milyen felállásban játszották le az idei szezon alapszakaszát, és ez mennyiben borította fel az előző szezon gyakorlatát.
Az idei szezon játékosmozgásainak mélyebb megértéséhez érdemes kiemelni legalább két fontos tényezőt. Egyrészt, a Győri ETO HC Andersen Liga-indulásával egy szinte teljesen magyar bázisú csapattal szűkült a mezőny, másrészt a finn játékospiacon is jelentős túlkínálat alakult ki a globális folyamatok miatt. Az első tényező meghatározó szerepet játszott a magyar játékosok számának csökkenésében - persze ezeknek a játékosoknak nagy része nem “veszett el”, az Andersen Ligában játszotta le az idei szezont. A második tényező miatt várható volt, hogy a felszabaduló finn játékosok nagyobb eséllyel lesznek többségben az Erste Liga-légiósok között is idén. A két említett tényező ellenére sem láthattunk drasztikus változást a csapatok összetételében. A legalább 10 mérkőzésen pályára lépő játékosok között ligaszinten mindösszesen 11-gyel növekedett a légiós játékosok száma - ez összesen 6 százalékpontos növekedést jelentett a légiósok arányában. Korábban jellemző probléma volt ligaszinten, hogy idősebb, kevésbé motivált légiósok kerülnek be a rendszerbe. Üdvözítő, hogy a liga átlagéletkora csökkent, továbbá 8-cal növekedett a legalább 10 mérkőzésen szerephez jutó, 23 év alatti hazai játékosok száma. Ezekből a számokból is látszik, hogy a korábban mesterségesen beállított légióskorlát eltörlése ellenére a csapatoknak továbbra is szükségük van egy erős, hazai játékosokból álló bázisra a sikeres szerepléshez. A lehetőség ugyan megvan további légiósok igazolására, de az egyéb járulékos költségeket is figyelembe véve ez csak abban az esetben kifizetődő, amíg hasonló képességű magyar játékos már nem található a játékospiacon. Abban a klubok továbbra is egyetértenek, hogy hazai játékost jobban megéri igazolni.
Ha tovább böngésszük az adatokat, a jégen töltött idő esetében sem láthatunk jelentős elmozdulást. A hazai játékosok átlagos jégideje minimálisan, 14 másodperc / mérkőzéssel csökkent, ami nem tesz ki egy cserét sem. A hazai fiatal játékosok jégideje átlagosan alig több, mint fél perccel (35 másodperc / mérkőzés) csökkent az előző szezonhoz képest. Ennek magyarázata lehet, hogy az idei rövidebb alapszakaszt több “fontos” mérkőzés és nagyobb kiegyenlítettség jellemezte, amely kevesebb tét nélküli jégidőt jelentett a fiatalok kipróbálására.
Megvizsgálva a játékosok teljesítményét, kijelenthető, hogy összességében nagyobb szerepet vállaltak a csapatok sikerében a kiemelkedő légiós teljesítmények. Míg a hazai játékosok átlagosan 0.014 pont / mérkőzéssel alacsonyabb teljesítményt nyújtottak a tavalyi szezonhoz képest, addig a légiósok teljesítménye átlagosan növekedett (0.07 pont / mérkőzés), az idei szezonban nagyobb arányban vették ki részüket csapatuk sikeréből. Alapos utánajárással és hatékony játékos-kiválasztással a csapatok jelentős versenyelőnyt tudtak szerezni az idei küzdelemben. Elég, ha Eetu Elo példájára gondolunk, aki alacsony pontértéke ellenére a BJA egyik legfontosabb húzóembere volt a még mindig fiatal hazai tehetség, Schlekmann Márk mellett. Érdemes továbbá megemlíteni Turbucz Martin sikertörténetét, akinek a szintén idén elindított Andersen Ligából felkerülve sikerült a rájátszásban kiteljesedni az FTC-Telekom színeiben, ahol húzóemberként vett részt a döntő hetedik meccséig tartó menetelésben, és nemrég jelentette be kétéves szerződéshosszabbítását.
Hogyan látták mindezt a főszereplők? Létezik egyáltalán a mindenki számára “ideális szabályozás”?
A teljeskörűség érdekében nem csupán a statisztikákat, de a játékosok és edzők véleményét és tapasztalatait is segítségül hívtuk. Az Erste Liga fejlesztése céljából indított kérdőívet több, mint 110 szereplő töltötte ki. Összességében a kitöltők mind a bajnokság kiegyenlítettségében, mind a színvonalban éreztek előrelépést. Mivel az új szabályozás a játékosok és edzők életében is éles váltásnak bizonyult, fontosnak tartottuk felmérni, hogy hogyan élik meg a sportág szereplői az új keretrendszert. A kitöltők nagyobbik része (60%) elégedett, vagy nem tud jobb alternatívát a jelenlegi szabályozás kiváltására. Azok között, akik valamilyen alternatívát javasoltak (30), ugyanakkor jelentős véleménybeli különbség fedezhető fel. A javaslatok jellemzően két területet taglaltak. A légiós játékosok konkrét számbeli korlátozása esetében 6, 7, 8 illetve 9 légióst engedélyező megoldást is javasoltak a szereplők. A fiatal játékosok esetében még ennél is változatosabbak a vélemények. Hasonló arányban érkeztek javaslatok a fiatalok kötelező nevezése mellett és ellen. A hazai játékosok számára kialakult élesebb versenyhelyzet a kérdőív eredményeiben is megmutatkozik, érthető módon alacsonyabb népszerűségnek örvend az új szabályozás ezen játékosok körében. Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy egy nem jól meghatározott légiós korlát adott esetben mesterségesen teremthet kényelmes helyzetet. Ezzel szemben egy lazább szabályozás folyamatos teljesítmény kényszert eredményezhet a játékosok számára, ami az egyéni fejlődéshez is nagyban hozzájárulhat. A pontrendszer egyik eszköze, hogy versenyhelyzetet teremtsen. Mindezt tegye úgy, hogy ne az éppen aktuálisan meghatározott légióskorláthoz szabja a liga színvonalát, hanem a kívánt színvonal eléréséhez rugalmasan igazodjon.
Többek között a minimum ponthatár és a légiósok pontértékének növelése a javasolt változtatások között
A pontrendszer felülvizsgálata a tanulságok és visszajelzések alapján megtörtént. Ennek eredményeit több körben véleményezhették mind a klubképviselők, mind a Szakmai Bizottság tagjai, illetve javaslatokat is tettek a fejlesztési irányokra. Az így kialakított javaslat elfogadásra került. Ennek eredményeként többek között a minimum ponthatár 36 pontra növelése, és a légiós játékosok és hazai játékosok közötti pontkülönbség további növelése jelentik a legfontosabb módosításokat. Ezek a változtatások egyrészt a csapatok közötti kiegyenlítettség további növelését, másrészt a hazai játékosok nagyobb helyzetbe hozását segíthetik a következő szezon során.
“Ha az osztrákok is kivezették, mi minek ragaszkodunk hozzá itthon?”
Ahogyan általában minden új szabályozás bevezetésekor, a pontrendszer esetében is nehéz egy szezont követően érdemi következtetéseket levonni. Az osztrák bázisú liga sem egy év alatt, hanem fokozatos építkezéssel fejlesztette a bajnokságot egy izgalmasabb, eladhatóbb termékké formálva azt. Ennek az építkezésnek vitathatatlanul fontos eleme volt a pontrendszer, még azokkal a gyerekbetegségekkel együtt is, amelyek az Erste Liga számára is értékes tanulópénzt jelentettek. Az első év legnagyobb kérdéseként azt tehettük fel, miként fog egy ennyire újszerű szabályozás működni a gyakorlatban. A válasz eddig bizakodásra adhat okot.
Minden marketing tevékenység alapja a fogyasztókban a Fear of Missing Out (FOMO) életérzés kialakítása, ez kiélezett izgalmas meccsek és párharcok nélkül elképzelhetetlen. Ebben láthatóan sikerült az előrelépés. A pontrendszer ugyanakkor csak egy keretrendszer, amely segít megelőzni a jelentős különbségek kialakulását és a mérkőzések érdektelenné válását. Önmagában egy szabályozás nem oldja meg az utánpótlás fejlesztését, és nem képes önmagában megreformálni egy bajnokság teljes értékajánlatát. Önmagában a pontrendszer hatására nem lesznek jobbak a fiatalok és nem fognak minőségibb légiósokat igazolni a csapataink. Ezek fejlesztése csak egy átfogó, ligafejlesztési koncepció hatására, szisztematikus munkával elérhető. A szakmai színvonal és a pontrendszer legerősebb összefüggése, hogy a kiegyenlítettségből származó nyomás mindenképpen fejlesztőleg hasson a résztvevőkre. Ennél magasabb szintű elvárásokat nem érdemes megfogalmazni a pontrendszerrel szemben, ezt viszont fontos, hogy megvalósítsa, ahogy azt eddig meg is tette a mögöttünk hagyott szezonban. A csapatösszetételre vonatkozó szabályozás egy eszköz, sok más egyéb mellett. Fejlesztési koncepciót soha sem egy évre, hanem hosszabb időtávra kell kidolgozni - ahogy ez az Erste Liga esetében is történt. időt kell adni, hogy láthatóan tartós eredménye legyen az intézkedéseknek, de készen kell állni a finomhangolásra minden visszamérési pontot követően.
