Keresztury Erik öt év után tér vissza oda, ahol elkezdett jégkorongozni. Bár a 20 éves játékos a MAC Budapest MOL Liga-csapatával a Tüskecsarnokban játssza majd a meccseit, jó emlékeket őriz a Kisstadionban töltött évekről.
Valami véget ért. Valami elkezdődik. Keresztury Erik öt éve, tizenöt évesen igazolt a MAC Budapestből a német Düsseldorf csapatába. A 20 éves jégkorongozó a következő szezonban ismét a nevelőegyesületét erősíti a MOL Ligában. Éppen a költözködés kellős közepén értük utol a decemberi U20-as divízió II/A csoportos világbajnokságon remeklő csatárt.
Sikerült mindent összepakolni?
Szerencsére a pakolás logisztikai részével nem kell foglalkoznom, azt a barátnőm intézte, én csak a férfias részét – cipekedés, szerelés – végeztem. Cuccunk van bőven, és csak reménykedtünk, hogy nem kell semmit sem Düsseldorfban hagynunk, ami a szívünkhöz nőtt.
Düsseldorf, Németország is a szívéhez nőtt az elmúlt öt évben?
A düsseldorfi pályának van egy része, ahol az első naptól kezdve edzettem, levezettem, nyújtottam. Néhány napja leültem kicsit oda, és végigszaladt rajtam, mennyit küzdöttem azon a helyen az öt év alatt. Jó érzéssel töltött el. Hiányérzetem csakis amiatt van, hogy nem nyertük meg a DNL-t, a német juniorbajnokságot.
Amikor decemberben beszélgettünk, még azt mondta, hogy a juniorévei után is Németországban képzeli el a jövőjét. Hogyan került a képbe a MAC Budapest MOL Liga-csapata?
Decemberben még nem gondoltam bele, mi lesz a következő szezonban, hiszen javában zajlott a bajnokság. Az aktuális meccsekre, a csapatra koncentráltam. Az idény végefelé Majoross Gergely, a MAC MOL Liga-csapatának vezetőedzője érdeklődött, hogyan tervezem a következő évem, mert számítana rám. Akkor még nem tudtam pontosan, mi lesz, így abban állapodtunk meg, hogy később visszatérünk rá. Aztán a szezon után kiderült, hogy a Düsseldorf DEL-ben szereplő felnőttcsapatától nem kapok szerződést, ezért átértékelődtek bennem a dolgok. A menedzserem több német csapattal is tárgyalt, mint a Bremerhaven vagy a Bayreuth, végül a MAC maradt a potenciális jelölt, mert profibb, minőségibb munka folyik ott, mint a német első- vagy másodligás klubokban. A választáskor az elsődleges szempont az volt, hol kaphatom a legtöbb jégidőt, és úgy gondolom, kezdő felnőttjátékosként a budapesti csapatban van a legjobb lehetőségem.
Gondolta öt éve, hogy egyszer újra a MAC játékosa lesz?
Nem. Akkor a MAC-nak még nem volt MOL Liga-csapata, sőt semmilyen felnőttcsapata. Így akkor eszembe sem jutott, hogy később esetleg lesz, és ott kezdhetem az első profiévem. De amikor tavaly bejelentették az indulást a MOL Ligában, akkor már felmerült bennem, hogy újra felhúzhatnám a MAC mezét.
Milyen emlékek jutnak eszébe a gyerekként a MAC-ban töltött évekről?
Azok az évek szinte tökéletesek voltak. Az edzők, az edzés, a tornák… Ha visszagondolok, rengeteg siker és szép emlék jut eszembe. De a legjobban azokra az edzésekre emlékezem, amikor a nyitott Kisstadionban edzettünk melegben és napsütésben vagy fagyban és hóviharban. Egyik legkedvesebb emlékem, amikor az U14-es bajnokság döntőjében otthon szakadó hóban megvertük az akkor talán még veretlen Zalaegerszeget. Az viszont fájó emlék, hogy ugyanabban az évben végül nem nyertük meg a bajnokságot…
