Most, 22 évvel a fantasztikus bajnoki címet követően könyv jelent meg az aranyérmesekről, vagyis a hajdani Lehel HC csapatáról.
A bajnoki döntő utolsó mérkőzése - Lehel-Ferencváros 6-0
A díszbemutatón ott voltak a 22 évvel ezelőtti gárda játékosai, vezetői is. A hajuk itt-ott ritkább lett, a derekuk táján meg "erősödtek" némiképp, de a tekintetek ugyanolyan élénkek. Újra együtt a hajdani Lehel bajnokcsapata. A fiúkat Szeidl István hozta össze azzal, hogy megírta a Jászberényi hősök című könyvet.
A legmesszebbről Alexander Vlaszov jött, aki Kijevből utazott Jászberénybe, hogy megropogtathassa a régi cimborákat. A bajnokcsapat verhetetlen idegenlégiósai közül Oleg Vaszjunyin jött még el. A helyiek közül pedig ott volt a többi között a "berényi Ocskay-Palkovics kettős", vagyis Pápai és Leleszi. A legelőkelőbb hátvédsort ezúttal a Vargyas-Bató kettős jelentette, de a régi válogatottak közül megjelent Szajka György is. Sajnos már nem lehetett ott a kilencvenes bajnokcsapat két ásza, Havrán Péter, illetve Simon Ferenc.
A könyv végigvezeti az olvasót a pálya 1977-es születésétől a mai napig. (Napjainkban két jászsági kergeti a pakkot a legmagasabb osztályban, a Dab.Doclerben játszó Szappanos Dávid, illetve a Ferencváros-ESMTK kapusa, Szőke Attila Norbert.) Megszólalnak benne edzők, játékosok, nagy ellenfelek. Megelevenedik a nyolcvanas évek "hokihőskora". Az az időszak, amikor még néhány millióból, nyitott jégpályán bajnokot lehetett csinálni, amikor még öt-hatezren mentek ki egy Lehel-Fradi meccsre.
A könyv kiadója a Lehel csapatának hajdani elnöke Nagy Sándor. Munkáját (csakúgy, mint húsz esztendeje) Rusvai József segítette. Előbbi elmondta, hogy életében nem adott még ki könyvet, de nem bánja, hogy belevágott.
- Járt ennyi a fiúknak - mondta
A Magyar Jégkorong Szövetséget a szervezet sportigazgatója, Kangyal Balázs képviselte, aki maga is többször felbukkan a könyvben, egy helyütt így nyilatkozott:
- Vannak olyan növények, amelyek egy bizonyos talajban jól érzik magukat és növekszenek, így jellemezném én a jégkorongot és Jászberényt. Tradíció a hoki a városban, egy olyan érték, amelyet maximálisan ki lehetne használni. Biztos vagyok benne, hogy a pálya befedése esetén rengeteg gyerek választaná ezt a nagyon szép sportágat. Arra vár ott minden, hogy újraéledjen, és Jászberény ismét meghatározó szereplője legyen a magyar jégkorongéletnek.
