Szeptember első hétfőjén újabb sorozatot indítottunk, melynek célja, hogy bemutassa Magyarország jégkorong utánpótlását adó egyesületeit az ország minden tájáról. Ezúttal a Jászberény jégkorongjának anyatigrisével, Antal Szilviával beszélgettünk. A helyi hokiséletért éjt nappallá téve dolgozó hölgy meglehetősen szerényen válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan és mikor kerültél be nőként épp a jégkorongsportba? Mi a személyes kötődésed?
„Nyolc év szünet után 2009-ben indult újra Jászberényben a jégkorong utánpótlás nevelés. Ekkor a nagyobb fiam 5 éves volt, és a férjem javasolta, hogy vigyem el az első edzésre, mert gyerekkorában ő is jégkorongozott, és nagyon szerette. Egyszerű hokis anyukaként kezdtem” – mondta mosolyogva a kétgyermekes családanya.
„Ekkor még GYES-en voltam a kisebb fiammal, így be tudtam segíteni a szervezési munkába, és a gyerekek fuvarozásába, akkor még Budapestre és Miskolcra jártunk jégre, mert Jászberényben nem volt.”
Milyen funkciót töltesz és töltöttél be eleinte a jászberényi jégkorongban?
„A Jászberényi Sportegyesület Jégkorong Szakosztályának vezetőségi tagja vagyok.
A feladataim a tao pályázatok óta szaporodtak meg, különösen a 2013-as pályázat óta, melynek keretein belül elkészült a jégcsarnok.”
A sportvezetői munkád mellett családanya is vagy, hogyan alakul a programod egy átlagos hétköznapon? Mennyire másak a hétvégék?
„Az egész életünk a jégkorong körül forog. A jégkorong szakosztály ügyeinek intézése mellett, mi – Remete Krisztina "anyukatársam" és én – bonyolítottuk le az egész jégcsarnok beruházást a pályázat megírásától a csarnok átadásáig, valamint a MJSZ U8-U10-es koordinátora is vagyok. Mindkét fiam jégkorongozik, a nagyobb a MAC Budapest előkészítő csapatában, heti 4 budapesti edzéssel, a kisebb pedig itthon, a Jászberényi Fókák mini csapatában. A hétvégék pedig a mérkőzésekről szólnak” – vázolta a zsúfolt programot teljes természetességgel.
Másfél hete nyílt meg a jégcsarnok, milyenek a kezdeti tapasztalatok?
„Nagyon pozitívak” – vágta rá mosolyogva. „A sportolók, a hobbi korisok, és a felnőtt jégkorong csapat szurkolói is nagyon várták már, hogy birtokba vehessék a pályát.”
Hány gyerek sportol itt és hány edző foglalkozik velük?
„Jelenleg körülbelül 40, de a létszám folyamatosan nő, mióta fedett pályán edzünk. Az őszi szünet után pedig elkezdődnek a délelőtti iskolai és óvodai korcsolyaoktatások, mert ebben a szezonban a legnagyobb hangsúlyt a toborzásra és a meglévő gyerekek felzárkóztatására kívánjuk fordítani. A vezetőedző Rusznyák Szilárd, segítői Kari Levente és Bujdosó Gábor, a legkisebbeknél önkéntesként segít Fodor János. A kapusoknak pedig Székely Csaba tart kapusedzéseket.”
Milyen további lehetőségek rejlenek a jászberényi jégkorongsportban? Mi a te személyes célod a jövőre nézve?
„A jégkorong nagyon népszerű Jászberényben, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az első OBIII-as mérkőzésre is több száz szurkoló látogatott ki. A Tao támogatási rendszernek köszönhetően most már adottak a megfelelő körülmények a minőségi utánpótlás neveléshez, mind az infrastruktúrát, mind az edzőket, mind az anyagi hátteret tekintve, így remélem, hogy fokozatosan minden korosztályban tudunk majd csapatot nevezni az országos bajnokságba, és meghatározó szereplői leszünk a magyar jégkorongnak. Persze ez egy hosszú és nehéz "utazás" lesz, de most már indulásra készen állunk” – monda izgatottsággal a hangjában.
„Mi az én személyes célom? Jó kérdés. Eddig a fedett csarnok megnyitása volt. Most, hogy ez teljesült...nem is tudom. Hogy sok mosolygós gyereket lássak a pályán. És titkon egy felnőtt csapat az első osztályban” – mondta mosolyodva, majd zárásként megtoldotta egy konkrét ötlettel – „Szappanos Dávid jászberényi mezben.”
