Majoross Gergely, a Miskolci Jegesmedvék MOL Liga csapatának vezetőedzője és a felnőtt válogatott másodedzője a jkb.hu-val beszélgetett a közelmúltban, ennek az interjúnak egy részletét olvashatják alább.
Eljutott oda a magyar jégkorong, hogy nem panaszkodhatunk a kevés jégpályára, a gyerekek alacsony számára az utánpótlásban. A TAO miatt pénz is van, amennyi csak kell. Szűk keresztmetszetnek maradt a szakmai munka. Ha nem jönnek az eredmények egy-két év múlva, joggal gondolhatjuk, hogy kevés a jó edző?
Olyan a magyar jégkorongsport, mint egy hirtelen növekvő vállalat, a váratlan fejlődés miatt valamelyik összetevő lemarad a növekedésben. Amikor utánpótláskorú játékos voltam, akkor a 24,5 korcsolyázni tudó fiatalból kellett kiválasztani a világbajnokságra nevezett 20-22 fős keretet. Kevés csapat volt a bajnokságban, így nyilván nem kellett sok szakember sem. Ma sok gyerek sok bajnokságban játszik, és a csapatok száma is megnőtt. Több korosztályban ABC csoport is van. Ma már sok szakemberre lenne szükség, sajnos nincs annyi, amennyi kellene és amennyivel tovább növelhetnénk a lehetőségeinket. Kiegészítő információként hozzáteszem, viszonylag sok nagyvárosban van már szabvány fedett pálya, ami szintén örömteli, de szívét-lelkét adó, a jégkorongért élő sportvezető is kellene, aki megteremti a feltételeket a komoly munkához, hogy elindulhasson a minőségi utánpótlás-nevelés. Amikor kezdtem, a BS-pince volt és Székesfehérvár, de a nem sokkal később épült szegedi pályán szinte semmi nem történt felnőtt szinten azóta sem. Annyi jó szakember nem termelődik ki tíz év alatt, mint amennyi most kellene. Megsokszorozódott a pályák és a jégkorongot választó gyerekek száma, de ezzel nem tudja tartani a lépést a minőségi edzők és a lelkes, megszállott vezetők mennyisége.
Tavaly nyáron a Miskolc és az UTE úttörő szerepet vállalt, a 30-as éveiben járó fiatal magyar edzőgenerációnak szerepet adott vezetőedzőként a MOL Ligában. Szilassy Zoltán és Majoross Gergely példája pozitív, megnyitják az utat a többiek előtt?
Kicsit olyan ez, mint a játékosoknál. Egy magyar játékosnak nehezebb külföldön csapatot találnia, mint egy kanadainak. Ha két egyébként minden szempontból egyforma játékosról van szó, akkor sem a magyart fogják kipróbálni, mert az kockázatot jelent. Ha nem válik be, akkor mindenki számon kéri a döntéshozón, hogy mit gondolt akkor, amikor egy magyart akart topligában alkalmazni. Az edzőknél ugyanez a helyzet. A Miskolc vállalta a kockázatot a szerződtetésemmel. Alkalmasnak talált a klubvezetés a feladatra, de benne volt a levegőben, hogy 35 évesen a MAC junioredzőjeként érkezek egy MOL ligás csapathoz, és ha nem jól mennek a dolgok, akkor mindenki ujjal fog mutogatni rájuk. Szilassy Zoltánnal megkaptuk a bizalmat két külön csapatnál egyszerre. Ez a választás szerencsére szimpatikus volt a többségnek, elfogadtak mindkettőnket. Akivel beszéltem, mindenki üdvözli a helyzetet. Mindketten dolgozhattunk olyan edzőkkel játékosként és edzőként is, akik megmutatták, mely módszerek, értékek vihetnek sikerre minket és csapatunkat. Csak a legfontosabbak egyike, hogy kevesebbet is lehet aludni, mint korábban, mert ezalatt például többet lehet videózni, akkor valószínűleg jobban működnek a dolgok a csapatnál.
Játékosként és edzőként kiktől tanult a legtöbbet?
Sok jó edző alatt és mellett dolgoztam. Azokról érdemes beszélni, akik komoly hatással voltak rám. A magyar jégkorongba átütő változást Pat Cortina érkezése hozott. Ő a munka mentalitás részét közel tökélyre vitte. Amikor átvette a csapat irányítását, onnantól beszélhetünk arról, hogy profi sportolók lettünk. Nem csak pénzt kaptunk a sportolásunkért, hanem úgy is viselkedtünk, mint egy profi. Cortina érkezésének jó táptalajt biztosított az a munka, amit elődje, Jan Jasko végzett. A teljes amatőrizmusból kivezető úton ő tette meg az első lépéseket. Ezek kellettek ahhoz, hogy Cortinát megértsük. A vele töltött idő egy hosszú tanulási folyamat volt, az i-re Pat tette fel a pontot. Ted Sator rövid időt töltött Magyarországon, de tudott újat mutatni. Nagyon fontos volt, hogy Cortina után egy más szemléletű edző érkezett. Cortina az egyik véglet volt, nagyon kevés helyet hagyott a játékosoknak, mindenki csak szűk térben mozoghatott. Megmondta pontosan, ki hová menjen, mit csináljon, hogyan viselkedjen. Ha valaki megcsinálta, amit követelt, maradhatott. Ha nem, háttérbe szorult. Csak egy példa arra, hogy mennyire fogta a csapatot: a meccs napján ebédeltünk, amikor valaki előállt egy vicces történettel, ezen mi játékosok mosolyogtunk. Ezen felkapta a vizet, ordítozott, hogy mindjárt meccs van, mi meg itt viccelődünk, így nem lehet készülni, ráhangolódni, mert nem koncentrálunk eléggé.
Sator más típusú edző. Megmutatta, hogy van más út. Hozzáteszem, meggyőződésem, hogy ma már Cortina sem azt a stílust alkalmazza, mint Székesfehérváron tette. Sator más közegből érkezett, neki már az előélete tiszteletet parancsolt. Ő sokkal nagyobb mozgásteret hagyott a játékosoknak. Glen Williamsonnal már játékosként is volt szerencsém dolgozni. Ő volt rám a legnagyobb hatással, bár játékosként még nem teljesen értettem, hogy mit képvisel, sőt sokszor nem is értettem egyet a módszereivel, de talán éppen ezért nagyon sokat tanultam tőle. Tanítványaként, a meccseken mellette dolgozó edzőként, később talán már társaként dolgozhattam. Azóta értem őt, és igyekszem még többet elsajátítani a tudásából, de szó sincs arról, hogy mindenben egyetértenénk. Most pedig rövidebb időszakokban Rich Chernomaz és Diego Scandella mellett dolgozhatok, akik megint mások, mint a fent említettek. Hálás vagyok a sportágnak azért, amiért ennyit kaptam és kapok tőle.
Ők mindannyian nagy hatással voltak arra, hogy mi az, amit helyesnek tartok a munkám során. Az említettek mindegyike mutatott valamit, ami gondolkodásra sarkallt, így alakult ki az én edzői hitvallásom, ez a vegyes kép formálódik tovább az idők folyamán. Semmit sem csinálok pontosan úgy, mint valamelyikük, de mindegyiküktől nagyon sokat tanultam. Mindezek mellett ma már annyi anyag elérhető, hogy csak szelektálni kell tudni a sok információ között. Mike Babcock könyvét például minden edzőnek ajánlom elolvasásra. Más sportágak neves edzői is értékes információkkal segítenek, az ő írásaikat is érdemes forgatni. De hogy még messzebb menjek, Glen ajánlására több menedzsmenttel, vállalatvezetéssel kapcsolatos könyvet is átszaladtam, ezekből is sok hasznos információt gyűjtöttem.
A teljes interjút itt olvashatják el.
Fotó: Mudra László - MJSZ
